Egyáltalán nem szokatlan Magyarország gazdaságtörténetében a mostani inflációs szint, legalábbis erre lehet következtetni a Világbank rendelkezésre álló adataiból,
ehelyett pont a korábbi évekre jellemző alacsony árszínvonal-emelkedés volt ritka: a hetvenes évek közepe óta egészen 2013-ig, közel negyven év alatt egyszer sem volt 3,5 százalék alatt az éves növekedés mértéke. Ezért is volt egyedülálló, hogy 2013 után egyetlenegy évben sem haladta meg ez a szintet, sőt 2014-ben és 2015-ben defláció volt hazánkban. Idén 5 százalék körül alakulhat a fogyasztói árak emelkedése, utoljára 2012-ben mért ilyen magas számot a Központi Statisztikai Hivatal – írja a VG.
A rendszerváltást követő években extrém magas, 30 százalék körüli szintről az évezred első tíz évében is csupán 5,7 százalékig lassult a hazai infláció
– mutatott rá a gazdasági lapnak Regős Gábor, a Századvég Gazdaságkutató makrogazdasági üzletágának vezetője. Annak fényében magasak ezek az adatok, hogy például az Amerikai Egyesült Államokban az elmúlt hatvan évben 13 százaléknál sose mértek magasabb inflációt, nem beszélve Németországról, ahol az ideihez hasonló nagyságrendű árszínvonal-emelkedést utoljára az újraegyesítés évében mértek, akkor is „mindössze” 5 százalékot. Az elemző mindenesetre úgy látja, hogy az elmúlt évekre jellemző alacsony inflációs rátában több tényező is közrejátszott. Amellett, hogy kialakult egyfajta stabilitás a gazdaságban, a külső tényezők is kedvezők voltak, hiszen az infláció világszerte mérsékelt volt, és nem történtek olyan események, mint az olajár ingadozása, amelyek tartósan befolyásolták volna az áremelkedés ütemét. Harmadrészt e két tényező beépült a várakozásokba, ami önmagában is képes volt alacsonyan tartani az inflációt – tette hozzá a szakember.
Varga Zoltán, az Equilor Befektetési Zrt. szenior elemzője is a globális hatásokat emelte ki, javarészt ezek révén épült be a dezinflációs folyamat a gazdasági szereplők várakozásaiba,
erről a pontról pedig az ultralaza monetáris politikák sem tudták elmozdítani az inflációt.
A szakember ugyanakkor a hazai hatásokat sem becsülte le, szerinte a lakossági energiaárak befagyasztása is hozzájárult az alacsony inflációs szinthez. Az idén globálisan kialakult egy „tökéletes inflációs vihar”, amely a tavalyi alacsony bázisnak, az ellátási lánc problémáinak, a hirtelen megélénkülő keresletnek, valamint az energia- és üzemanyagárak elszabadulásának tudható be – sorolta az inflációs nyomás okait Varga Zoltán. Októberben a WTI olaj ára hétéves csúcsára ugrott, a földgáz ára pedig már ötszörösére emelkedett január óta.
Regős Gábor arra is rámutatott, hogy Magyarországon az infláció már a koronavírus-járvány előtt elmozdult a globálisan jellemző alacsony szintektől, részben a forint gyengülése nyomán, amely beépült a várakozásokba is.
„Ez azt eredményezte, hogy több európai gazdasággal szemben tavaly nem lassult az infláció üteme. Ez alapvetően kedvező folyamat, a pénzügyi válság után is a legtöbb jegybank minden eszközével azon volt, hogy a gazdaságban inflációt generáljon.
Ugyanakkor a jelenlegi helyzetben a magasabb kiinduló inflációhoz több sokkhatás és egyedi tényező is hozzájárult”
– mondta Századvég elemzője, ezek közé sorolva a dohánytermékek jövedéki adójának emelését és az olajárat.
Az elemzők egyetértenek abban, hogy novemberben tetőzhet az infláció, utána már remélhetőleg csökkenés jön az egyszeri tényezők és a bázishatások kifutása miatt. A Századvég Gazdaságkutató várakozásai szerint jövőre 4,2 százalék fölött alakul a hazai infláció, azaz az ideinél alacsonyabb szinten. Azonban, ha beépül az inflációs várakozásokba a gyorsabb áremelkedés – figyelmeztetett Varga Zoltán –, akkor jó időre elbúcsúzhatunk a 3 százalék körüli inflációtól.
(Borítókép: Magyar Nemzet/Havran Zoltán)
