A valóság nem, csak az Orbán-fóbia számít a liberálisoknak

Hírek
Az önmagát „liberális szellemi műhelyként” meghatározó, a magyar kormány elleni támadásokban élenjáró Republikon Intézet konferenciát tartott a balliberális oldalon már oly sokszor és sokat tárgyalt magyar-orosz viszonyról és a két kormány közötti „hasonlóságokról”. Ahogyan elvárható volt, jött a menetrendszerű "Paks2-zés", "putyinizálódás", demokráciaféltés és minden, mi liberális szem szájnak ingere.

A meghívott előadók között olyan megmondóemberek szerepeltek (a teljesség igénye nélkül), mint a magyar kormányt a Washington Post-ban többször is hazugságokkal támadó Anne Applebaum; Balázs Péter volt külügyminiszter, a CEU Nemzetközi tanulmányok szakának igazgatója; a liberális oldal kedvenc „igazikonzija”, Jeszenszky Géza és a Soros György által támogatott Political Capital igazgatója, Krekó Péter.

A nóta a szokásos: Magyarországon egypárti autokrácia van, Magyarország túl jóban van, sőt az egyetlen, aki szóba áll az oroszokkal, Orbán és Putyin túl jó barátok stb. stb. Új dolog nem is igazán hangzott el, csak a szokásos paneleket puffogtatták a résztvevők. A balliberális oldalon már nagy hagyománya van annak, hogy a magyar miniszterelnököt Putyin európai megfelelőjének állítják be és ezzel próbálják lejáratni a kormányfőt. Hazánk külpolitikáját is sokszor próbálják pellengérre állítani a liberálisok, nemegyszer nemzetközi szinten igyekeznek lejáratni Magyarországot.

Krekó Péter, aki hazája nemzetközi porondon való lejáratásának szakavatott művelője, s aki érdemben nem akart választ adni arra az egyszerű kérdésre, hogy kinek is dolgozik, a Republikon konferenciáján is nagyot ment: szerinte a magyar miniszterelnök nem áll ki a kárpátaljai magyarokért, mikor őket támadások érik, mindezt Putyin miatt, holott a magyar kormány 2010 óta számtalan módon támogatta a külhonba szakadt magyarokat. Krekó állítása már csak azért is minimum felháborító, mert amikor a Political Capitalnek zsíros megrendeléseket juttató Gyurcsány-kormány volt hatalmon, valahogy nem érdekelte a határon túli magyarok sorsa.

A hazaszeretetet meglehetősen egyedi módon értelmező Krekótól többet nem is vártunk, de a Political Capital igazgatóját maga Jeszenszky Géza, volt külügyminiszter cáfolja meg, mikor a magyar társadalom állítólagos revizionista álmaival magyarázza a magyar-orosz viszony elfogadottságát. Jeszenszky egyenesen odáig megy, hogy Erdély és Kárpátalja visszacsatolásának általa vélelmezett társadalmi igényét emlegeti.

Ez megint nem váratlan dolog, várható volt, hogy valaki végre szóba hozza a magyar kormány "fasizálódását", hiszen a liberálisok máig azt a kommunista panelt puffogtatják, hogy a jobboldal egyenlő a fasizmussal.

Már az eddigiek is rámutatnak, hogy a liberálisok és „csatolmányaik” komoly valóságérzékelési problémákkal küszködnek, de Balázs Péter még rajtuk is túltett, mikor azt találta mondani, hogy „senki sem ápol olyan szoros és sűrű kapcsolatot Putyinnal, mint Orbán Viktor”.

Azt persze egyik előadó sem firtatta, hogy az oroszok nem Magyarországgal, hanem Németországgal építik az Északi Áramlatot, hogy 2018-ban az orosz elnök nemcsak Orbán Viktorral, hanem Sebastian Kurz-cal, Angela Merkellel vagy a megtestesült liberalizmussal, Emmanuel Macronnal is tárgyalt, de arról is mélyen hallgatnak, hogy Brüsszelnek is csak addig volt baja Paks2-vel, amíg a nyugati cégek be nem kapcsolódtak a fejlesztésbe.

A brüsszeliták hazai csapata és holdudvaruk persze elsiklik az efféle „apróságok” felett, csak egy saját, az életüket a körúton belül leélő, valóságtól elszakadt, de a „Zorbánt” rendíthetetlenül gyűlölő véleménygettót építenek, ahelyett, hogy végre közelebbi ismeretségbe lépnének a valósággal.

Borítófotó:

Ezek is érdekelhetnek

További híreink