Ismét forrósodik levegő a Balkán körül. Módosulnak az erőviszonyok, és két gócpont rajzolódik ki: a Koszovó/Albánia, továbbá a Bosznia-Hercegovina körüli helyzet. Tirana és Pristina tervbe vett egyesülésével létrejön a térség egyik katonailag legerősebb hatalma, amit egyesek Nagy-Albániának hívnak, noha nem lesznek benne Észak-Macedónia albánjai, amelyek az ugyancsak nyugtalan helyzetű Koszovóval és Szerbiával határos ország állampolgárainak mintegy a harmadát alkotják. A szomszédos Szerbiában emiatt is indult meg az újabb fegyverkezési hullám – amelynek az oka nem Magyarország, hanem a nagyra nővő déli szomszédban végbe menő folyamatok. Jegyezzük meg, hogy hazánkat egyes források a Nyugat-Balkán részeként emlegetik, amelyhez Szlovénia egyértelműen odatartozik.
Valamennyi térségbeli nem uniós tagállam törekszik arra, hogy felvegyék az európai gazdasági-társadalmi-politikai integrációs szervezetbe. Ugyanakkor Brüsszelben fenntartásokkal fogadják a Balkánon történteket, amelyek a szigorodó európai jogállamisági normákba egyre kevésbé férnek bele. Egyes EU-tagok szorgalmazzák a még kint lévő balkániak felvételét, mások óvatosabbak és türelemre intenek. Ez a bizonytalanság kihat a Balkánon létesítendő uniós beruházásokra. Ugyan az idén októberben az EU 29 pontból álló brdói nyilatkozata egy kilencmilliárd eurós támogatási-beruházási csomagot ígért a Nyugat-Balkánnak, azonban ennek folyósítását a Brüsszel–Strasbourg által meghatározott jogállami normák megtartásához kötik. Az EU egyébként a Nyugat-Balkán legnagyobb külföldi beruházója.
És ott bujkál a mindjobban feszülő kérdés:
egyben marad-e Bosznia-Hercegovina (BiH)?
A válasz mindinkább az, hogy nem. Kell-e egy új Dayton-folyamat? Vagy a nagyhatalmak belenyugszanak, hogy lesz egy muszlim többségű Bosznia, amelynek a viszonya ellentmondásos az ugyancsak muszlim Koszovóval – noha valamikor ugyanannak a formációnak, Jugoszláviának voltak a részei. Belgrád mellett Szarajevó a másik volt jugoszláv tagállam, amely nem ismeri el önálló államként Koszovót. Ami a BiH-t illeti, a legvalószínűbb forgatókönyv szerint annak horvát része Horvátországhoz, a szerb rész (Republika Srpska, amely a legnagyobb a BiH-t alkotó három komponens közül) Belgrádhoz csapódik.
Észak-Macedónia helyzete is megkérdőjeleződik. Bizonytalan az albán kisebbség sorsa, új, szláv kormányfő lesz a leköszönt Zaev helyett. Az országban sajátos „vetésforgó” működik, hol a lakosság többségét adó délszlávok, hol a kisebbségi albánok adják a miniszterelnököt. Nem kevésbé érdekes a Dél-Balkán, elsősorban Görögország, amely jó kapcsolatokat tart fenn az oroszokkal (a minap járt Putyinnál a görög kormányfő). Tegyük hozzá, kisebb feszültségforrást jelentenek Dél-Szerbiában a Szandzsák muszlim hitű bosnyákjai is, akik – mint a térséget ismerő elemzők mondják – rocksztárnak kijáró tisztelettel és reménnyel övezik Erdoğan török elnököt.
Nagyhatalmak a Balkánon – jelenlétük körül több a kérdőjel, mint a válasz.
Mindenekelőtt az Egyesült Államokról beszélhetünk, amely elsősorban katonailag van jelen a térségben,
a gazdasági jelenlétük emellett eltörpül. Mind Románia, mind Bulgária közös, az amerikai fegyveres erők által is használt légi és haditengerészeti bázisokat, gyakorlótereket, kiképzőközpontokat tart fenn. Romániában működik 2016 óta a Balkán legfontosabb katonai létesítménye, a Deveseluba (Bukaresttől északra mintegy 100 kilométerre) telepített rakétavédelmi komplexum. Az amerikai–NATO-rendszerbe illeszkedő, elsősorban a keletről, délkeletről érkező ballisztikus, valamint cirkálórakéták ellen védi a térséget, beleértve Magyarország területének legnagyobb részét.
Oroszország (OF) elsősorban Szerbiában van jelen, de jó viszonyt alakított ki Görögországgal is. Szlovénia többé-kevésbé normális kapcsolatban áll az OF-fel. Bulgária, az egykori talán legszorosabb szövetséges viszonya Moszkvával ellentmondásos. Bukarest és Moszkva között hűvösen korrekt a légkör. Horvátország, ahol az amerikai gazdasági-energetikai érdekek erősebben érvényesülnek, nagyjából középen áll az OF-kapcsolatok skáláján. Az Oroszországi Föderáció jelenléte a régióban elsősorban gazdasági-energetikai. Stratégiai fontosságú földgázszállító csővezetékek futnak délről, Görögország és Törökország felől északra, amelyek nagyrészt (még) oroszországi földgázt szállítanak az EU-ba. Emellett Szerbia meghatározó katonai partnere az OF-nek, amely leginkább fegyverszállításokkal van jelen, de rendszeresen tartanak oroszországi katonai kontingensek részvételével hadgyakorlatokat is. Szerbia energia-, illetve nehéziparában igen komoly oroszországi, illetve vegyes tulajdonú vállalatok működnek.
Nem feledkezhetünk meg emellett Kínáról, amely döntően gazdasági és infrastrukturális programokkal köti magához a Balkánt, de erősödik az egészen a kínai határig húzódó térségben türk-muszlim blokkot építő Törökország érdeklődése is.
A teljes cikk a Figyelő hetilap legfrissebb számában olvasható.
(Borítókép: OLIVER BUNIC, Europress/AFP)
