– Mire vezethető vissza az európai energiaválság? Önmagában csak arra, hogy nincs elég földgáz, vagy összetettebb a kép?
– Hogy krízis van, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy Európa vezetői hetek óta erről egyeztetnek.
De nem pusztán a földgáz hiánya okozza a problémát, hanem az is, hogy a korábbi uniós energiastratégiát Brüsszel nem aktualizálta. Például a zöldátállásra sincs átgondolt terve Európának. Az EU energiaválsága a földgázszektor mellett az árampiacon is tetten érhető: szó szerint felrobbantak az árak. Az idén 80 százalékkal nőttek a villamos energia spot, vagyis tőzsdei árai, sokkoló a helyzet. A legfontosabb ok a tényezőárak növekedése, s ezen belül is első helyre kívánkozik a szén-dioxid-kvóták drágulása. Ezzel együtt persze nehéz definiálni a pontos okokat, ám a növekvő áramkereslet, a gáztárolók alacsonyabb szintű töltöttsége, az uniós ETS-szabályozás, valamint a spekulatív várakozások hajtják felfelé az árakat.
– Tartósan fel kell készülnünk a magas energiaárakra?
– Erre egyértelműen igen a válasz, elég csak az OECD friss jelentésére gondolni, miszerint a világ energiaéhsége 2035-ig kitart. A problémát az jelenti, hogy a jövőben olyan zavarok léphetnek fel, amelyek megrengethetik a gazdaság működését.
– Vagyis?
– Jelenleg nem is az a kérdés, hányszorosára drágult/drágul a gáz, hanem hogy egyáltalán van-e. Példaként lehet említeni, hogy az európai tárolók szeptember végi átlagos feltöltöttsége 75 százalékos volt, tavaly ugyanekkor 95. A német létesítmények esetében ez az arány 68, az osztrákoknál 53 százalék körüli. A magyar érték most 83, tavaly 97 volt. Bár a nyolcvanszázalékos szint láthatóan jobb, mint az osztrák vagy a német,
Magyarországon általában sokkal magasabb feltöltöttségi szintek voltak más EU-országokkal összehasonlítva.
– Hazánk mint egy a nemzetközi rendszerekbe integrálódott gazdaság, korlátozottan tud ellenállni ezeknek az uniós és globális folyamatoknak: kell-e aggódnunk?
– Egyelőre nem, miután a napokban született új, hosszú távú magyar–orosz gázmegállapodás segíti a hazai rezsicsökkentés eredményének a megóvását. A tíz plusz öt évre szóló egyezmény keretében évi 4,5 milliárd köbméter energiahordozó érkezik hozzánk. Egyébként pedig a hazai föld alatti tározókban lévő mennyiség már bőven elég lenne az ország teljes téli gázigényének a kielégítésére. Igaz, az úgynevezett letárolás még tart. Ha a jelenlegi rezsicsökkentés által nyújtott kedvezmények megszűnnének, akkor egy átlagos magyar családnak mintegy 386 ezer forinttal kellene többet fizetnie évente.
– Importőri pozícióban vagyunk az árampiacon is, és ebben a szegmensben szintén fokozódik a helyzet!
– Kétségtelenül így van, de a szlovák–magyar távvezeték-hálózat átviteli kapacitásának jelentős, 800 megawattos bővítése, amely áprilisban valósult meg, megoldást kínál a problémára.
– Egyáltalán van valamennyi mozgásterünk, vagy csak a begyűrűző hatásokat tudjuk tompítani?
– A rövid távú nagykereskedelmi piaci hatásoktól való közvetlen függést az is csökkentheti, hogy van valamennyi hazai kitermelésű földgázunk, lignitünk, valamint van nukleáris erőművünk, s növekvő számban épülnek a naperőműveink.
– Közben a csapból is a zöldátállás szükségszerűsége folyik. A megújuló energiák milyen mértékben segíthetnek?
– Egyértelműen látszik, hogy Európa nem próbálta megérteni, pontosan milyen következményekkel jár a zöldátállás. Ez például fenn fogja tartani a magasabb inflációs szintet, ugyanis a megújuló energia egyelőre biztosan nem lesz olcsóbb. Arról nem is beszélve, hogy nagyon jelentős a beruházási költsége. Várhatóan a mezőgazdaságban lesz a legnehezebb az átállás. Közben olyan ellentmondásokra is figyelni kell, hogy például a napelemek szinte teljes egészében Kínából érkeznek.
– Mi a magyar képlet?
– Magyarország szeretné fenntartani a rezsicsökkentést, és a szennyezőkkel fizettetné meg a szennyezés árát.
Ebben Kelet-Közép-Európa egységes, el akarja kerülni, hogy mindezt a háztartásokra terheljék. Ezzel szemben az unió a lakosságra hárítaná ennek költségeit. Ráadásul régiónknak ez sokkal nagyobb kiadást jelentene. Konkrétan Brüsszel a klímaváltozásra hivatkozva olyan új adókat akar ránk kényszeríteni, amelyek megnövelnék a magyar családok rezsijét. A kormány álláspontja azonban az, hogy a környezetszennyezés árát az ezért felelős nagyvállalatoknak kell megfizetniük, nem a magyar családoknak.
Az interjú a Figyelő hetilap október 14-iki számában került publikálásra.