A kérés elsőre ártatlannak tűnt: ez év májusában Rose McGowan hollywoodi színésznőhöz azzal fordult egy idegen, aki Diana Filipként mutatkozott be, hogy segítsen a kampányukban, amelyet a szexuális zaklatások ellen indítottak. „Tudom, hogy sok közös van bennünk” – írta az állítólagos aktivista az első találkozásuk előtt. McGowan a beszélgetéseik alatt pedig meg is nyílt: mesélt arról, hogy mi mindent tett vele a Miramax-vezér Harvey Weinstein, ahogy arról is: kiket értesített eddig az ügyről. Természetesen nem sejtette, hogy Diana Filip még csak nem is létezik. Valójában egy volt izraeli titkos ügynökkel beszélt, akit a Black Cube nevű magánnyomozócégen keresztül maga Weinstein bérelt fel. A mogul ugyanis tudni akarta, hogy kiknek tálaltak ki az áldozatai. Mint utólag kiderült, a magándetektívek hamis személyazonosság mögé bújva néhány újságírót is felkerestek, pont azért, hogy kiderítsék: hány nő vallott eddig a híres producer ellen. Az „akcióban” a Black Cube mellett a Kroll és a Los Angeles-i központtal működő PSOPS is részt vett – számolt be az ügyről a The New Yorker.
Az ügy miatt most reflektorfénybe kerültek a hírszerzéssel foglalkozó privát cégek, amelyekből egyébként újabban egyre több van a piacon. Az érintett vállalatok csak Nagy-Britanniában évi 19 milliárd dolláros forgalmat bonyolítanak le. A megbízásaikat pedig nem csupán magánszemélyektől kapják. A cégek és az állami szervek is szívesen fordulnak hozzájuk. Az USA-ban a hírszerzési büdzsének már mintegy a kétharmada vándorol a privát társaságokhoz. Emlékezzünk csak vissza az NSA-botrányra: Edward Snowden úgy tálalt ki a sajtónak, hogy még csak nem is volt a hírszerző szervezet alkalmazottja. Valójában az NSA kiberhadműveleteiben fontos szerepet játszó Booz Allen Hamilton nevű cégnél dolgozott.
Mindenesetre úgy tűnik, hogy az üzletág növekedése mellett egyre több szereplő hajlandó átmenni a piroson. Az emlegetett izraeli Black Cube nem is először kénytelen magyarázkodni. A többnyire volt moszadosokból, valamint más hírszerző cégek korábbi embereiből álló társaságnak az iráni születésű Tchenguiz testvérpár volt az első nagy megbízója. Robertet és Vincentet azzal gyanúsították még 2011-ben, hogy közük volt a Kaupthing nevű izlandi bank bedöntéséhez. A helyi hatóságok kezdték ellenük a nyomozást, de a párost végül a britek tartóztatták le. Ebben az esetben a Black Cube feladata az volt, hogy rámutassanak: a vádak alaptalanok, a hatóságok pedig a nyomozás során elemi hibákat követtek el. Olyan sikeresen végezték a munkájukat, hogy végül a súlyos csalások kivizsgálására szakosodott brit hivatalnak (Serious Fraud Office – SFO) 2014-ben hárommillió fontot kellett fizetnie a Tchenguiz testvéreknek. De arra is volt példa, hogy a Black Cube etikátlan üzleti eljárást leplezett le: egy izraeli cég, a Rami Levy Chain Stores felkérésére például kiderítették, hogy a médiában a negatív kampányt az egyik konkurensük indította ellenük.
Az tehát, hogy jól végzik a munkájukat, hamar kiderült. Tavaly azonban kitört a botrány, ugyanis fény derült rá, hogy két alkalmazottjuk megszegte a törvényt. A jelek szerint Ron Weiner és David Geclowicz egy bűnszervezetet hozott létre. A vád így hangzik: kompromittáló információkat akartak gyűjteni a román korrupcióellenes főügyész, Laura Codruţa Kövesi ellen. A vádlottak beismerték a bűnüket, s vádalkut kötöttek a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatósággal (DIICOT).
Adja magát a kérdés: vajon más cégek is jártak már a tilosban? Ha igen, ez mennyire gyakori? Pontos válaszok azonban nincsenek. A hírszerzéssel -foglalkozó vállalatok ügyesen kerülik a feltűnést. A sajtóban csak ritkán bukkan fel a nevük. A botrányok pedig hamar elhalnak körülöttük. Jó példa erre a brit Hakluyt & Company esete. Az 1997-ben alakult céget a szakmában úgy is szokták emlegetni, mint az MI6 ügynökeinek nyugdíjasotthona. Itt ugyanis szívesen látják a visszavonult titkosszolgákat. Ők akkor kerültek reflektorfénybe, amikor a BP-nek és a Shellnek dolgoztak, s felmerült a gyanú: beépültek egyes környezetvédelmi csoportokba, hogy megfigyeljék a működésüket. Az ügy azonban nem vert fel nagy port.
Az Afrika 26 országában tevé-kenykedő ugandai Stodacom ennél is csendesebben dolgozik. A társaságról az a hír járja, hogy a fekete kontinensen ők a legjobbak a szakmájukban. Megbízásokat többek közt kínai, amerikai és francia vállalatoktól kapnak, a részletekről azonban nem sokat lehet tudni.
Egy viszont biztos: a „magánké-meket” a nyugati világban nemcsak az üzleti -életben, de a politikában is használják. A washingtoni székhellyel működő Fusion GPS-ről ugyanis kiderült, hogy Donald Trumpról először egy ismeretlen republikánus, később a tavalyi Clinton-kampány egyik képviselőjének, Marc E. Eliasnak a megbízásából szedtek össze kom-promittáló információkat. A Washington Post értesülései szerint így állt -össze az a 35 oldalas iratköteg, amelyet Trump-dossziéként is emlegettek. Az orosz ügyeket is tartalmazó jelentés végül azonban kevés volt a republikánus elnökjelölt megtorpedózásához.
Mint annyi más hasonló cég, a Fusion GPS is nemrég alakult: a 2011-ben indult vállalat alapításában többek közt Glenn R. Simpson is részt vett, aki korábban a The Wall Street Journal oknyomozó riportere volt. Úgy tűnik, kezdenek kirajzolódni egy új trend körvonalai: a „kémcégek” szerepe és jelentősége folyamatosan nő. Hogy mindez hova vezet? Sajnos, ahogy a korábbi kérdésekre, erre sincs megnyugtató válaszunk.
NÉHÁNY NAGY HÍRSZERZÉSSEL FOGLALKOZÓ CÉG
Black Cube (Izrael és Nagy-Britannia)
Booz Allen Hamilton (USA)
Fusion GPS (USA)
Hakluyt & Company (Nagy-Britannia)
Kroll (USA)
Stodacom (Uganda)
Borítófotó: Karikatúra Harvey Weinsteinről. Kémekkel figyeltette az áldozatait (Reuters)
