Egészséget árulni az egyik legjobb üzlet. A tégelybe zárt jó erőnlét, a kiegyensúlyozott közérzet zacskókban és tasakokban lapuló ígérete mágnesként vonzza magához a vevőket. A vállalatok pedig nem restek kihasználni ezt a jelenséget. Csak pár hazugság az elmúlt évekből: a Kellogg’s Amerikában azt állította, hogy a puffasztott rizspelyhük növeli az immunrendszer hatékonyságát; az Eclipse rágóról egy időben a hirdetései tévesen állították, hogy megöli a káros baktériumokat; a New Balance cipők kapcsán a gyártó pedig azzal állt elő, hogy a surranóik segítenek a kalóriaégetésben. Később az utóbbi cégnek a vevők megtévesztése miatt 2,3 millió dolláros büntetést kellett fizetnie.
Ebben a témában azonban talán a dohányipar története a legtanulságosabb. „Mint a fogásza, Viceroyt ajánlok önnek” – volt olvasható az 1940-es évek híres cigimárkájának a reklámplakátján. Természetesen az amerikai vállalat dohánya – mint az összes többi – besárgította a fogakat, de a gyanútlan vásárló még azt is hihette, hogy a napi rendszerességű bagózás egyenesen jót tesz a szájhigiéniának. Az idézett jelmondat még csak nem is a legabszurdabb. Elvégre L&M filteres cigiket promózó plakátjain azt állt: „Pont ez az, amit a doktor is rendelt.” A legmesszebb azonban a Camel ment el. Az 1913-ban alapított cég ugyanis még pár felmérést is meghamisított. Néhány orvosoknak rendezett konferencián, ahol ingyen osztogatták a termékeiket, megkérdezték a résztvevőket, hogy milyen márkájú cigi lapul a zsebükben: persze a frissen kapott ajándék miatt a többségnél az ő dohányuk volt. Az ebből levont meredek következtetés le is jött a hirdetésekben: „A Camelt több orvos szívja, mint bármely más cigarettamárkát.”
Mivel a múlt század elején a füstölés férfiszokás volt, a vállalatok idővel azt is kitalálták, hogy miként lehetne színesíteni a felhasználók demográfiai összetételét. Az egyik piaci óriás, az American Tobacco Company elnöke, George Washington Hill állt elő azzal az ötlettel még az 1920-as években, hogy a női dohányzást össze kellene kapcsolni a feminizmussal. A tanácsadója A. A. Brill pszichológus volt, aki végül a megfelelő szlogennel is ellátta a kampányt. „A cigaretták a szabadság fáklyáivá váltak” – szól a sokat idézett mondat, amelyet aztán a polgárjogi aktivisták tömegével vettek át. A szellem pedig kiszabadult a palackból, és jöttek is az eredmények: míg 1923-ban még csak a nők 5 százaléka dohányzott, addig ez a mutató 1935-ben már több mint 18 százalékra ment fel.
A dohányiparé pedig nem egyedülálló történet. Ahogy azt az Independent felderítette: a 90-es években az alkohol kedvező hatásairól szívesen nyilatkozó két akadémikus, Martin Plant és John Duffy a fizetése egy részét az egyik legnagyobb brit italkereskedőtől, a Portman-csoporttól kapta. Amíg le nem fülelték őket, gyakran hajtogatták, hogy az alkoholfogyasztás roppant pozitív egészségügyi hatásaira még csak most derül fény, sokáig ugyanis ez titok volt.
Az pedig csak bő egy éve került napvilágra, hogy korábban – úgy ötven éve – a cukoripar olyan „kutatásokat” finanszírozott, amelyek azt bizonygatták, hogy az elhízást kizárólag a zsír okozza, a cukornak pedig alig van vagy egyáltalán nincs köze a túlsúlyproblémákhoz. A megvezetett intézmények között volt a Harvard Egyetem is.
Persze minderre akár legyinthetünk is, elvégre ez már csak a sötét múlt. A dohány és az alkohol káros hatásait ma már senki sem vitatja, e termékek hirdetéseit pedig szerte a világon szigorú szabályok korlátozzák.
De mielőtt nagyon megnyugodnánk, azért vegyük figyelembe: a függőséget okozó szerek jó egészségügyi hatásaival a mai napig tele vannak az újságok. Noha a kávé tudvalevőleg képes függőséget okozni – olyannyira, hogy egyesek szívbetegség vagy terhesség esetén se hajlandók lemondani a napi feketéről, holott a leszokás ilyenkor kifejezetten ajánlott lenne –, mégis rengeteg felmérés készül arról, hogy micsoda előnyökkel jár a szürcsölgetése. Jót tesz a májnak, javítja a memóriát, hosszú távon segít megakadályozni a cukorbetegség kialakulását – csak hogy párat idézzünk a népszerű megállapítások közül. A helyzet persze más, mint a cigarettáknál: a feketének valóban vannak kedvező egészségügyi hatásai. Csak épp azt is jó ideje tudjuk, hogy a fogyasztása könnyen okoz addikciót. Az elvonási tünetek pedig a fejfájástól az izomfájdalomig széles skálán mozognak. Ám a témában készülő cikkek mintha állandóan az egyik oldal mellett akarnának lándzsát törni: vagy mint valami mérget, vagy mint holmi csodaszert akarják bemutatni a kávét. Ahhoz képest, hogy mennyit foglalkozunk az egészségünkkel, s mennyire fontos ez a téma, az idevágó kutatások és a velük kapcsolatos írások olykor bámulatosan egyoldalúak.
Hogy mi a tanulság? Ha azt tapasztaljuk, hogy egy termék hallatlanul pozitív egészségügyi hatásait bizonygatják, s nem egy igazolt és bizonyítottan hatásos készítményről van szó, legyünk szkeptikusak.
A NÁCIK ÉS A CIGARETTA
A világon az első komoly dohányzásellenes kampányt Németországban vezették be, még a második világháború alatt. Hitler már korábban is pedzegette, hogy a cigire költött összegeket kidobott pénznek véli, ám a kampány igazán csak 1939-ben indult be, amikor egy bizonyos Franz Müller kutatásában feltárta a tüdőrák és a cigarettafüst közötti kapcsolatot. Ezután a mozikban és az iskolákban teljesen betiltották a dohányzást, a munkahelyeken pedig a bagózás nemkívánatos tevékenységgé vált. A kampány révén főleg az „árja faj” egészségét akarták megóvni, nem szándékoztak általános harcot indítani a füstölés ellen. A háború végével a cigi elleni hadjárat is befejeződött. A Marshall-terv keretében az USA több tízezer tonna ingyendohányt szállított az országba.
CIGI A GYEREKEKNEK
Bár az 50-es években már jóval szélesebb körben sejthető volt, hogy a tüdőrák és a dohányzás között van kapcsolat, ez nem volt akadálya annak, hogy a gyártók a fiatalokat is megcélozzák. Elvégre Nyugat-Európában és Amerikában az átlag csak felnőttkorban kezdett el füstölni. Hogy változtassanak a felálláson, az USA-ban a tinédzserek körében is népszerű Flintstones család és a nálunk kevésbé ismert Beverly Hillbillies című tévéműsor alatt is elkezdtek cigireklámokat adni. Előbbinél maga a kőkorszaki szaki Frédi gyújtott rá az egyik hirdetésben.
