Tavasszal közös közleményt adott ki a Takarékbank és a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezete (SZHISZ). Ennek értelmében az év végéig ötvenkét takarékszövetkezet kíván egyesülni, ezzel létrehozva tizenkét szövetkezeti hitelintézetet. Az érintett piaci szereplők a fúziótól azt remélik: érdemi előrelépést jelent ahhoz, hogy a takarékszövetkezetek regionális alapon újjászervezett, versenyképes, ügyfélközpontú és hatékonyan működő pénzügyi csoporttá váljanak. A konszolidáció után az év végéig – az elképzelések alapján – tizenkét regionális központú pénzintézet jön létre, elsősorban a földrajzi közelség, az azonos vagy nagyon hasonló mikrokörnyezeti adottságok jobb kihasználásával. A kiszivárgott információk szerint az összeolvadásokról a szövetkezetek tagjai (részjegyesei) köz-, illetve küldöttgyűléseken döntenek, a fúziók a Takarékbank és a Magyar Nemzeti Bank szükséges engedélyeit követően, várhatóan az év végéig le is zárulnak. Az MNB pénzügyi felügyeletétől kapott tájékoztatás szerint az egyesülésről az ügyfelek értesítést kapnak helyi pénzintézetüktől, a folyamat során azonban nincs teendőjük.
„A kétszintű bankrendszer létrejötte óta nem volt ilyen volumenű átalakulás” – mondta Tajthy Attila, az SZHISZ elnöke egy lapinterjúban. Hozzátette: az FHB-t is a soraiban tudó Takarék Csoport nem akar egyetlen országos kereskedelmi bankká változni, szeretnék megőrizni a szövetkezeti formából és a helyi viszonyok alapos ismeretéből fakadó piaci előnyüket. A Portfoliónak adott interjújában a szakember hangsúlyozta: bővültek az SZHISZ felügyeleti jogkörei, így ez az intézmény lesz például az MNB „kapuja” a takarékszövetkezetek felé, miközben szemernyit sem csökkennek a jegybank jogkörei. Kiemelte még: fontos, hogy a teljes vidéki Magyarországot lefedő, korszerű és egységes banki szolgáltatásokat nyújtó, versenyképes pénzügyi csoportot alakítsanak ki. Vida József, a TakarékBank elnök-vezérigazgatója a Világgazdaságnak korábban úgy nyilatkozott, hogy a fúziók elsődleges célja a hatékony és eredményes szövetkezeti hitelintézeti együttműködés erősítése, a rendelkezésre álló tőke koncentráltabb hasznosítása és az értékesítési tevékenység hatékonyságának a növelése. Hozzátette: egységes a szektor álláspontja abban, hogy – a kormányzati szándékkal összhangban – a folyamat végén a Takarék Csoport intézményrendszerét az SZHISZ, az integráció központi és kereskedelmi bankja, a Jelzálogbank és néhány hasonlóan erős, közepes méretű, földrajzilag egységes szövetkezeti hitelintézet alkossa.
Nem árt felidézni: egy esztendeje annak, hogy a kormány nevében a Nemzetgazdasági Minisztérium törvényjavaslatot nyújtott be „az egyes törvényeknek a szövetkezeti hitelintézetek integrációjával összefüggő módosításáról”. A javaslat, amelyet később megszavazott az Országgyűlés, tulajdonképpen alapjaiban írta át a korábbi takarékszövetkezeti integráció rendszerét.
Miután nagy a tétje a hozzávetőleg 11 ezer (!) pénzügyi terméket forgalmazó szektor átalakításának, Demján Sándor nyílt levelében tudatta 2016-ban, hogy a konszolidáció célja a szövetkezeti szektor eredményének és vagyonának a növelése volt, az eddigi események azonban ennek ellenkezőjét támasztják alá. Az OTSZ elnöke azt kérte Orbán Viktortól, hogy ellenőrizzék a célok teljesülését. Mire a miniszterelnök közölte, hogy a kormányzati politika eredményeképpen az elmúlt években a bankszektorban jelentős változások zajlottak le. „Visszavásároltuk és nemzeti kézben tartjuk a Magyar Külkereskedelmi Bankot, a Budapest Bankot, s tulajdonrészt vásároltunk az Erstében is. A takarékszövetkezeti rendszer újraszervezése is ebbe a sorba illeszkedik” – fejtette ki. A kormánynak meggyőződése – folytatta Orbán Viktor –, hogy „egy újjászervezett, a megelőző évtizedek zavaros folyamatait tisztázó, megfelelő pénzügyi hátterű és professzionális irányítással működtetett takarékszövetkezeti rendszer természetes részét adja az új magyar bankrendszernek”. A miniszterelnök továbbá kijelentette: a kormány sikeresnek ítéli, egyben lezártnak tekinti a takarékszövetkezeti rendszer átalakítását, „kétes ügyletektől való megszabadítását” és feltőkésítését.
PÉNZ ÉS FORGALOM
Magyarországon a bankok jellemzően a nagyobb, míg a takarékszövetkezetek hagyományosan a kisebb településeken nyújtják szolgáltatásaikat. A települések harmadában az ügyfelek csak valamely takarékszövetkezeten vagy a postán keresztül tudják személyesen intézni a pénzügyeiket, illetve igénybe venni a pénzforgalmi infrastruktúrák nyújtotta szolgáltatásokat. A teljes takarékszövetkezeti hálózatnak – amely 2014 végén 114 takarékszövetkezet 1500 fiókját (kirendeltségét) foglalta magában – 870 ezer fogyasztónak minősülő természetes személy, 160 ezer vállalkozói és egyéb szervezeti (alapvetően mikrovállalkozás), valamint ezeregyszáz önkormányzati ügyfele van (SZHISZ 2015). A szektor speciális ügyfélköréből fakadóan a pénz- és tőkepiacokon kevésbé aktív, jelentősége inkább a lakossági és kisvállalati pénzforgalom tekintetében kiemelkedő.
