Szintet lépett a családi festékgyár

Való Világ
Az Egyesült Államoktól Japánig számos befektető érdeklődött, a Poli-Farbe azonban kitartott a mellett, hogy a lengyel Śnieżkával lépjen szövetségre – mondta a bócsai festékgyár ügyvezetője. Nem a belföldi értékesítés rovására erősítenének az exportban, és egy újabb válság átvészelésére is van forgatókönyvük.

– Mikor fogott először, valamint legutóbb ecsetet a kezébe?

– Gondolom, nem arra kíváncsi, mit vittem véghez kisiskolásként a temperával, pedig később, tinédzserként még képzőművészeti céllal is került ecset a kezembe. A cégben eleinte mindennapos volt a tevékeny személyes részvételem, de azóta is, ha van egy alkalmazástechnikai vita, odaállok festeni. Ilyesmire legutóbb talán tavaly ősszel volt példa.

– Ezek szerint ki tudna festeni úgy egy családi házat, hogy arra ne legyen minőségi panasz?

– Nem okozna gondot a feladat.

– Februárban jelentették be, hogy befektetőként a lengyel Śnieżka-csoport beáll a Poli-Farbe mögé. Mi változott azóta?

– Egy varsói tőzsdén jegyzett vállalattal léptünk szövetségre. Rendkívül szigorú adminisztratív feltételeknek kellett és kell megfelelniük a gazdasági, pénzügyi szakembereinknek. A legfontosabb, hogy immár három hete lezárult a tranzakció. Végre belevághatunk a közös projektekbe, így az alapanyag-beszerzés, az értékesítés és a marketing összehangolásába. Azt várjuk, hogy érdemben javuljanak a pozícióink: a nagyobb volumenű megrendelések kedvezőbb árakat és rugalmasabb gyártást tehetnek lehetővé.

– Pénzügyileg mit hozhat a frigy?

– Biztos alapot ad, hogy tavaly 14 százalékos növekedéssel 12,551 milliárd forintos árbevételt értünk el, miközben az üzemi eredmény 695,3, az adózott pedig 689 millió forint volt. A növekedés motorjai a beltéri fehér és színes diszperziós falfestékek voltak, továbbá a kültéri hőszigeteléshez használatos vakolatok, vakolatalapozók és termo-ragasztóhabarcsok. A Śnieżkával a hátunk mögött is értelmetlen lenne azzal dobálózni, hogy duplázzuk vagy triplázzuk a forgalmunkat. Fontosabb, hogy a bevétel hajhászása helyett érdemben nőjön a profit és a jövedelmezőség.

– Bár a tranzakció összegét nem hozták nyilvánosságra, nyilvánvaló, hogy több tíz millió euróról, azaz több milliárd forintról beszélünk. Mire fordítja az alapító család ezt a jelentős összeget?

– Olyan értékálló befektetési portfóliót állítottunk össze, amely biztosítja a családunk jövőjét. Ebben ingatlanok éppúgy szerepelnek, mint hagyományos pénzügyi eszközök, emellett egy könnyűipari középvállalatba is tervezünk befektetni. Szeretnénk megőrizni értékközpontú tevékenységünket, s folytatni azokat a társadalmi célú programokat, amelyek mindig is jellemezték a Poli-Farbe és tulajdonosainak a gondolkodásmódját.

– A társaság üzletrészeinek a nyolcvan százaléka került lengyel kézbe. Nem érte volna meg várni még egy-két évet, s megerősödve, nagyobb tulajdoni hányadot és több irányítási jogkört megtartva elköteleződni? 

– Szubjektív, hogy sok vagy kevés a húsz százalék, a kisebbségvédelmi szabályozók azonban megnyugtatók. Úgy tekintünk a megállapodásra, hogy nem egy befektetőt, hanem egy nagy testvért kaptunk. Több megoldás is szóba került, de úgy láttuk, hogy a Poli-Farbe és a Śnieżka szempontjából egyaránt most jött el az idő. Mi egyre gyakrabban értük el a plafont finanszírozási oldalról, nekik pedig kellő tapasztalattal, tudással felvértezett partner kellett a régiós terjeszkedéshez. Nem egy-két hónap után döntöttünk, ezt a lépést három és fél éves tárgyalássorozat előzte meg. Közben is érkezett ajánlat a világ minden tájáról, az Egyesült Államoktól Japánig. A miénkkel együtt három nagy tranzakció történt az elmúlt években a régió festékpiacán. Ezzel a Kárpát-medence valamelyest stabilizálódott, de a konszolidáció még nem ért véget.

– Akkor növelhetik a piacukat, ha nem a ma, hanem a holnap keresletét elégítik ki. Milyen trendek uralhatják a következő éveket?

– A lakossági szektor a domináns. A legolcsóbb tömegtermékeknél is arra kell törekednünk, hogy komolyabb tapasztalatot nem szerzett átlagembereknek is sikerélményt nyújtson a festékeink használata, ugyanakkor az ipari felhasználóknak, a mesterembereknek szintén olyan minőségű és beltartalmú árut kell gyártanunk, amelyekkel könnyen és gyorsan dolgozhatnak. Hiába, az idő pénz, és aki hamarabb végez a kivitelezéssel, az több megrendelést teljesíthet. A beltéri festékek, hőszigetelő rendszerek, zománcok és favédő szerek értékesítésével is komoly eredményeket érhetünk el.

– Három szereplő uralja a magyar festékpiacot: a Poli-Farbe, a PPG Trilak és az Akzo Nobel. Milyen szempontok alakítják a versenyt?

– A kiváló minőség és ár/érték arány, valamint az erős marketing a kulcs. Arra törekszünk, hogy a fogyasztó ne csak egyszer, hanem akár négyszer-ötször is levegye a polcról ugyanazt a terméket. A következő években az dominálhat, aki a digitális eszközök által a leghatékonyabban tudja megszólítani a vásárlókat.

– Gyártóként a kereskedelembe is beléptek. Ez miért volt fontos?

– Azért fogtuk össze a szakkereskedéseket, életre híva a Pannon Festék Hálózatot, hogy ezzel is erősítsük a hazai vállalkozások és a minőségi festékek térnyerését. A modell létjogosultságát igazolja, hogy 104 vállalkozás 140 festékboltja már csatlakozott, de további harminc-negyven egységnek volna még hely. Az érintett szakkereskedésekben csak a kínálat egy részét alkotja a Poli-Farbe-termékekből álló Pannon Festék-választék, de egységes arculati elemeket is kínálunk, s ebbe még a polcok, a kiszolgálópult kialakítása is beletartozik.

– A belföldi értékesítésre koncentrálnak, vagy mostantól az export a fő csapásirány?

– Az elmúlt években megnöveltük a termelési kapacitást. Ezután úgy bővítenénk az exportot, hogy közben a belföldi értékesítés se essen vissza. A romániai és a szlovákiai piacon még össze kell hangolnunk a stratégiát a lengyelekkel, hiszen nekünk is vannak leányvállalataink, miközben ők szintén jelen vannak. A legfontosabb célpiacok balkáni és részben balkáni országok lehetnek, így Horvátország, Szerbia, Montenegró, Románia és Bulgária.

– Ma már egy festékgyárban is meghatározó a kutatás-fejlesztés. Melyek azok az innovatív termékek, amelyeknek már van felvevőpiaca?

– Minden termékünk innovatív, miután maximálisan kihasználjuk a laboratóriumi hátterünket. Példaként mégis a fűtőfestéket hozom, amely idő- és hőveszteség nélkül, közvetlenül melegíti a kijelölt területet. A harmadik negyedévben végezhetünk a tesztekkel, utána pedig megjelenhetünk vele a piacon. A megújuló energiát használva a fűtőfesték jó megtérüléssel lesz használható; nemcsak a dekorfestékpiacon, hanem az épületgépészetben is áttörést hozhat.

– Nagy hangsúlyt fektetnek a technológiafejlesztésre, de osztrák vagy német szemüvegen át is elég fejlettek?

– Kiálljuk az összehasonlítás próbáját. A kapacitásbővítés akkor ér valamit, ha technológiafejlesztéssel is jár, márpedig az ipar 4.0-s megoldások implementálásával már robotok gyártják a festéket Bócsán. Az automatizációval azonban a csaknem 260 alkalmazott közül senkinek sem szűnt meg az állása, akit érintett a változás, azt más területen helyeztük el. Nemrég járt nálunk egy izraeli delegáció, és lenyűgözte őket a technológiánk.

– Hogyan élte meg a cége a válság éveit, és mit hozna egy újabb krízis?

– Nincs fény árnyék nélkül, a konjunktúra nem tart örökké, de a válság éveiből is megerősödve jöttünk ki. Ha lassul az újlakás-építés, a meglévő társas- és családi házak felújítása még mindig fontos láb. Akkor van nagy baj, ha az embereknek már az utóbbira sincs pénzük. Amikor jönnek a nehezebb idők, valamelyest visszaesik a profit, de ezt féken lehet tartani, ha a lehető legtöbbet fektetünk a hatékonyság és a termelékenység növelésébe, amikor megtehetjük. Most ezt az időszakot éljük, invesztálunk is a jövőbe.

– Egy bócsai termelőszövetkezet dobozüzemi vezetőjeként érte a rendszerváltás. Miért épp festékgyártásba fogott?

– Mesébe illő anekdota ez a páneurópai piknik idejéből, amely a Poli-Farbe elődje, a Fischer-Farben Kft. 1990. eleji megalapításához vezetett. Az osztrák–magyar határ megnyitásának örömére 1989 őszén egy bajor kisvállalkozó egy családias hangulatú beszélgetés során, pár korsó sör legurítása mellett úgy döntött, segít egy magyar embernek a saját lábára állni, és ez én voltam. Máskülönben talán autókereskedésbe fogtam volna, akkora hiány volt nyugati kocsikból.

– Mikorra érte el azt a szintet a cég, amely felülmúlta az előzetes elképzeléseit?

– A fordulópont 2004–05 körül volt. Addig lépésről lépésre haladtunk, ekkorra azonban felállt egy olyan cégvezetési struktúra, amelyben megtaláltam azokat a szakembereket magam körül, akiknek részben átadhattam a terhet, és a kutatás-fejlesztési hátterünk megteremtése is új távlatokat nyitott.

– Családi vállalkozásból nőtt nagyra a Poli-Farbe. Meddig tervez még a cég élén, és van-e, aki kövesse?

– Addig maradok, amíg új impulzusokat tudok hozni, ha pedig már kiégtem, félreállok, legyen az két-három vagy akár tíz-tizenöt év múlva. Öt gyermekem van, közülük ketten dolgoznak a cégben. Ádám 35 éves, Budapestért, Pest megyéért felelős területi vezető, Áron pedig 25 esztendős, ő a logisztikai irányító. A lengyelekkel kötött megállapodás az ő további karrierépítésük lehetőségét is magában foglalja.

– Ha nem a festékpiacon, mely szektorban próbálhatott volna szintén jó eséllyel szerencsét?

– Vannak olyan kvalitások, amelyek ágazattól függetlenül sikerre vezethetnek, ha elég eltökélt valaki. Ez alapján a fém- vagy műanyag-, esetleg az építőiparba is hasonló elhivatottsággal vetettem volna bele magam. Vannak viszont olyan területek, mint a mezőgazdaság vagy az élelmiszer-feldolgozás, ahol akkora érdekcsoportok feszülnek egymásnak, hogy az organikus növekedés gyakran önmagában nem elég. Nem akartam mindenáron festéket gyártani, de anno így alakult, és egyáltalán nem bántam meg.