– Több új gazdaságpolitikai intézkedéssel kíván lazítani a kormány, ezek közül emeljük ki az új lakások esetében az áfacsökkentést. Speciálisan magyar intézkedésről beszélhetünk, vagy előfordul ez másutt is?
– Jó néhány EU-tagállamban előfordul, a közép-európai régióban is jellemző gyakorlat az új lakások építésére és értékesítésére vonatkozó csökkentett adókulcs használata. Így járt el a térségünkben Lengyelország, Csehország és Románia is.
– Milyen hatást gyakorol az építőiparra ez a mérsékelt teher? Ennek tulajdonítható az első negyedéves ágazati felpörgés, avagy önmagában is magukra találtak volna a piaci szereplők?
– Egyértelműen élénkítő hatást gyakorol. Az új lakások áfakulcsának a csökkentése utáni első teljes esztendőben 30 százalékkal növekedett az építések száma, az idei első negyedév alapján további 40-45 százalékos bővülés várható. Számításaink szerint már az első évi 30 százalékos növekedés miatt megugró foglalkoztatás- és fogyasztásbővülés által indukált adófizetés visszatermelte az áfacsökkentésnek tulajdonított bevételkiesést. De hogy egy komparatív példát mondjak ennek illusztrálására: míg a régi áfakulcs alkalmazása esetén Magyarországon 2014-ben 8,5 lakás jutott tízezer lakosra, addig a tíz százalék alatti kulcsot alkalmazó Lengyelországban ez a szám 37,7 volt. Lefordítva: a régiós példák is azt üzenik, hogy az általános forgalmi adó mérséklése berobbantja az ágazatot és megoldást nyújt a kínálati oldal gondjaira. Ne feledjük, 2004 és 2013 között több mint 80 százalékkal esett vissza a lakásépítések száma. A gazdaság 2013-tól tartó fellendülése megnövelte ugyan a vásárlási kedvet, de a kínálat nem tudta lekövetni a keresletet, az építési költségek elszállása blokkolta ugyanis a kínálati oldal növekedését. Ezt a helyzetet kezeli az áfakulcscsökkentés, és szintén ezen a problémán segít az alacsony kamatkörnyezet vagy éppen a családi otthonteremtési kedvezmény (CSOK).
– Nem lenne erőteljesebb a dinamika, ha az új lakások értékesítésére és az építési szolgáltatásra is bevezetnék az ötszázalékos adót?
– Valószínűsíthetően erőteljesebb lenne, de az ágazat így is nagyot robbantott. Mi a Századvég Gazdaságkutatónál folyamatos modellszámításokat végzünk. Még a legóvatosabb, konzervatív kalkulációnk is arról szól, hogy pusztán a kereslet bővüléséből fakadóan az áfakulcscsökkentés mintegy 1500 új lakás építésére ösztönzi az ingatlanpiaci szektort, de az ágazati szereplőkkel készített interjúk alapján azt mondhatjuk, hogy ennek a számnak legalább a háromszorosát, 4500-5000 új otthon építését irányozták elő csak Budapesten az ingatlanfejlesztők.
– Miközben kedvező folyamatok indulnak be az érintett szektorban, addig a költségvetés sok pénztől esik el. Nem fog fájni a büdzsének a bevételkiesés?
– A lakásértékesítések áfájára vonatkozó modellszámításaink önmagukban azt mutatják, hogy már 3000 új otthon építése esetén – a gazdaság fehéredése nélkül is – pozitív az intézkedés költségvetésre gyakorolt hatása. Az áfakiesés mértékét elsősorban a foglalkoztatás bővülése miatt emelkedő munkát terhelő adókból és járulékokból származó bevételek ellensúlyozzák. Az optimistább kínálati hatásokkal számoló forgatókönyvek alapján a büdzsé akár jelentős többletbevételt is elkönyvelhet, és akkor még nem is kalkuláltunk az áfacsökkentés következményeként fellépő ágazati fehéredéssel.
– Egyes szakértők szerint a CSOK túl drága az államkasszának. Nem lett volna jobb a bankoknak például kedvezményes kamatozású hitellel megoldani a problémát?
– Jellemző, hogy a CSOK kérdését összekapcsolják az áfakulcscsökkentéssel, és ezeket egy intézkedésnek láttatva a költségvetésre nehezedő teher problémájáról beszélnek. Itt ütközünk bele a rövid és hosszú táv problémájába. Arról már beszéltem, hogy optimista forgatókönyvek szerint a lakásáfa-mérséklés rövid távon is kedvező hatást gyakorol a büdzsére, a CSOK kérdését viszont egyértelműen a hosszú táv dimenziójában kell felvetni. Az intézkedésnek ugyanis éppen az a lényege, hogy lassan fejti ki a hatását. A költségek először nagyok, de a megszülető gyerekekből majd adófizetők lesznek, ami hosszú távon meg jó a költségvetésnek. Ráadásul nemcsak gazdaság-, de társadalompolitikai célokat is legitim módon megfogalmazhat egy kormány: felfogásom szerint a születésszám növelése ilyen legitim és támogatandó társadalompolitikai cél.
– Másik fontos intézkedése a kormánynak az a hatéves megállapodása a szociális partnerekkel, amelynek révén emelkedik a minimálbér és a garantált bérminimum. Ez azonban sújtja a kkv-szektort, valamint rombolja a versenyképességet. Vagy nem így látják?
– A minimálbér-emelés elleni klasszikus érvek jól ismertek: megterheli a kkv-kat; drágítja a nehezen foglalkoztatható, alacsony képzettségű munkaerőt; a munkaerőköltség emelése pedig munkanélküliséget okoz. A klasszikus kifogásokat azonban kontextusba kell helyezni, azaz meg kell vizsgálni, hogy ezek érvényesek-e a magyar munkaerőpiaci helyzetre is. Lássuk: A Századvég Gazdaságkutató számításai arról szólnak, hogy az intézkedések nem egyformán érintik az egyes nemzetgazdasági ágakat. A munkaerő-kínálat szűkössége miatt nagyobb bérekkel jellemezhető ágazatokban a garantált bérminimum emelése nagy valószínűséggel nem jelent komoly többletköltséget. Azokban a szektorokban, ahol a szociális hozzájárulási adó csökkentése tompítani tudja a hatást, szintén nem jelentkezik jelentős munkaerőköltség-növekedés. Ott viszont, ahol eleve alacsonyak a bruttó bérek, nagy a fizikai foglalkoztatottak száma, a terhek valóban nőnek. Ezt azonban mérsékelni tudja egyrészt a hazai munkaerőpiacra aktuálisan jellemző dolgozói hiány – valakinek el kell végezni a feladatokat –, másrészt a kapacitások átrendezésének a képessége. Végül a munkahelyvédelmi akcióterv, amely 2013 óta védi a munkaerőpiaci szempontból hátrányosabb helyzetben lévőket, szintén csökkenti az intézkedésből fakadó terheket.
