Rekordot ír Magyarország az EU-s támogatások lehívásában: ez év március 31-ig a 2014–20-as pénzügyi ciklus összes elérhető dotációjára kiírták a pályázatokat, pedig még félidőnél sem vagyunk. A tervek szerint 2018 végére a kifizetéseknek is meg kell történniük, ami, ha sikerül, több mint bravúr lesz az unió történetében. A sietség oka az, hogy minél hamarabb minél több pénzt pumpáljanak a magyar gazdaságba, és az tartós növekedési pályára álljon. Kérdés persze, hogy sikerül-e, mert ha nem, akkor az fájdalmasan érinti a kkv-szektort, s vele együtt az egész magyar ipart és agráriumot. A költségvetési ciklus utolsó két évében, 2019-ben és 2020-ban ugyanis már nem lesz EU-s tőkeinjekció, ami szükség esetén életet lehelne beléjük.
Kormányzati vezetők és szakértők is bíznak abban, hogy sikerül felpörgetni a gazdaságot, ugyanis míg az előző periódusban a támogatások 15 százaléka érkezett közvetlenül a magyar cégekhez, 66 százaléka áttételesen vagy egyenesen külföldi vállalkozásoknak jutott, most a keret 60-65 százalékát közvetlenül a magyar gazdaság fejlesztésére fordítják.
GIGANTIKUS LÖKÉS
Kormányzati forrásaink szerint két forgatókönyv létezett az összegek lehívására. Az egyik arányosan, hét évre elosztva tette volna elérhetővé a közösségi pénzeket, míg a másik a huszáros, gyors felhasználást preferálta, hogy „gigantikus lökést adjanak a gazdaságnak”. Ez utóbbi stratégia győzött. Ennek végrehajtása zajlik majdhogynem óraműpontossággal. A kormányzati határidők napra pontosan teljesülnek, s a minisztériumok is sorra tették meg bejelentéseiket: minden hatáskörükbe tartozó uniós támogatásra március végéig kiírták a pályázatokat. A magyar intézményrendszer eddig is rendben működött, az elosztható pénzek (körülbelül 8900 milliárd forint) felét már lekötötték, azaz ekkora összegről született támogatói döntés, s a kifizetések is jól haladnak. Utóbbiak volumene 2017-ben elérheti a 2700 milliárdot. (Minimálisan 2200 milliárd forint kifizetése a cél, 2016-ban 2000 milliárdot már kézhez kaptak a projektgazdák.)
Most zajlik az előző időszak elszámolása, amelyről Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter az elmúlt hetekben többször is nyilatkozott, s határozottan állította: nem lesz forrásvesztés. Az elszámolás június 30-ig befejeződik, s csupán néhány százalék a vitás ügyek aránya. „Ebből is látszik, hogy az uniónak nincs érdemi problémája a magyarországi elszámolással és a végrehajtott projektekkel” – érvelt a miniszter.
NAGY KÖD
Arról egyelőre az uniós szakértők sem mondanak semmit, hogy a sebtében szétosztott milliárdok vajon jól hasznosulnak-e. S arról sincsenek prognózisok, hogy milyen támogatási rendszer működik majd 2020 után. Az EU-tagországok ez év nyarán kezdik meg róla az egyeztető tárgyalásokat, a konzultációk nyomvonalát pedig erősen kijelöli a brexit.
A Figyelő által megkérdezett, névtelenséget kérő hazai cégvezetők nem túl derűlátók azzal kapcsolatban, hogy a következő ciklusban is hull-e majd a pénzeső. Többen szkeptikusan nyilatkoztak a közösség jövőjéről. Brüsszeli hírek szerint van olyan forgatókönyv, amelynek alapján a 2020 utáni uniós kifizetéseknél központosítanák a támogatások elosztását. Vagyis nem a nemzeti kormányok és parlamentek határozhatnák meg, milyen módon osszák szét a forrásokat, hanem a brüsszeli intézményrendszer, központilag.
A jelenlegi struktúrához képest az nagy valószínűséggel változik, hogy a vissza nem térítendő támogatások helyébe a visszafizetendő közösségi pénzek lépnek. Emiatt főhet leginkább a kormányfők feje. Mostantól azonban gigantikus összegek érhetők el majd minden operatív programban, amitől nemcsak gazdasági fellendülést remél a kabinet, hanem a területi különbségek csökkenését, az elmaradt infrastruktúrájú országrészek felzárkózását, s nem utolsósorban az egész ország versenyképességének növekedését.
Szükség is van rá, mert a Világgazdasági Fórum (WEF) 2016-os versenyképességi listáján Magyarország hat helyet rontott, a 69.-en áll, az EU 28 tagja között pedig a 25. pozíciót foglalja el.
Árnyékot vethet az uniós pénzek gyors lehívására, hogy számos tagállam ultimátumot tervez intézni Magyarországhoz és Lengyelországhoz a betelepítési kvóta ügyében. „Vagy elfogadják a migránsok rájuk jutó hányadát, vagy távoznak az EU-ból” – írta a múlt héten a The Times. Ha Brüsszel kitart a mellett, hogy kötelezettségszegési eljárást indít a szerintük renitens EU-tagokkal szemben, kérdéses, mi lesz a folyamat vége. Kizárás ugyan nem jöhet, de a megrendszabályozásnak nagyon is lehet pénzügyi következménye. Völner Pál, az igazságügyi tárca államtitkára úgy kommentálta a hírt, hogy büntetőpadra akarják ültetni Magyarországot, ami szerinte elfogadhatatlan nyílt politikai nyomásgyakorlás.
EU-pénzek elosztása és mérlege
- A 2014–20 közötti uniós költségvetési ciklus teljes forráskerete 8920 milliárd, a hazai önrésszel együtt 12 000 milliárd forint
- 4500 milliárd forintra már leszerződtek, s több mint 2000 milliárdot kifizettek a nyerteseknek 2016-ban
- A források 57-58 százaléka közvetlenül a magyar kkv-szektorhoz kerül
- A tervek szerint az összes uniós támogatást kifizetik 2018 végéig
- Az EU-források nélkül a magyar gazdaság 6,4 százalékkal kisebb lenne, a lakossági fogyasztás pedig 5,7 százalékkal maradna el a jelenlegitől, s a beruházási szint is csak a mostani kétharmada (68,7 százaléka) lenne – áll a KPMG és a GKI tanulmányában. Az európai uniós források nélkül a magyar GDP csökkent volna, és Magyarország nem került volna ki a túlzottdeficit-eljárás alól. Ezzel együtt romlott hazánk versenyképessége, s nem sikerült lépést tartani a régió országaival.
