Északon a dánok makacsolták meg magukat, és a lengyelekkel karöltve konkurens programon törik a fejüket. A koppenhágai kormány április közepén nyilvánosságra hozott szándékai szerint környezetvédelmi, továbbá nemzetbiztonsági és külpolitikai megfontolások alapján törvénymódosítással hiúsítaná meg a német–orosz gázvezetékprojektet, az Északi Áramlat 2-t. A hírt az elsők között jelentette az ukrán hírügynökség, ami érthető is, hiszen az Északi Áramlat megtorpedózása elsődleges ukrán nemzeti érdek. Újra felértékeli ugyanis az Oroszországból induló, északkeleti szomszédunkon áthaladó, elavult és erősen felújításra szoruló vezetékeket. Moszkva két év múlva politikai-gazdasági okokból teljesen le akarja kapcsolni Ukrajnát mint az Európába szállított orosz gáz fontos tranzitországát. Ez a pénzszűkében lévő Kijevet sokmilliárdos tranzitdíjaktól fosztaná meg.
Közel-keleti kockázat
Az EastMed projektet hosszú idő óta tervezik. A Földközi-tenger keleti medencéje azonban a közel-keleti konfliktusok aggasztó szomszédságában helyezkedik el. Ekkora politikai kockázatot eddig nem mertek vállalni a befektetők. A mostani áttörést két tényező magyarázza: egyfelől az Izrael tengerpartjaitól egészen Ciprusig húzódó hatalmas tenger alatti gázmező feltárásának befejezése, másfelől Nyugat-Európa, az EU, az Egyesült Államok és a NATO új keletű, még eltökéltebb szándéka, hogy visszaszorítják Oroszország mint energiaszállító befolyását a régióban.
Az EastMed integráló opciókat kínál az Egyiptomból, illetve Líbiából Nyugat-Európába tartó gázvezetékek becsatlakoztatására. A tervezők elvben számolnak az Iránon át jövő azerbajdzsáni, türkmenisztáni gázzal, valamint az iraki és szíriai mezők bekapcsolásával is. Ez a jelenlegi katonai és politikai helyzetet tekintve egyelőre nem kivitelezhető, de mire nyugvópontra jut a térség újrafelosztásáért folytatott küzdelem, a vezeték rendelkezésre állhat.
Az Európai Unió támogatását élvező EastMednek ki kell harcolnia a helyét a szénhidrogén-kitermelő, -kereskedő és -szállító nemzetközi óriáscégek körében, amelyek egymással is vetélkednek piaci pozícióik megtartásáért. Az EU különböző energiaprogramjai keretében segíti a monopolhelyzet kialakulásának elkerülését szolgáló piaci törekvéseket. Az EastMed a Déli Gázfolyosó megvalósítását célzó uniós terv részeként kap támogatást.
A német érdek ellen
Más kérdés, hogy az EU gazdaságilag-politikailag legerősebb nemzetének, Németországnak nyomós érdekei fűződnek az Északi Áramlat immáron négyre szaporodó, Szentpétervár felől orosz gázt hozó csőkötege fejlesztéséhez. Koppenhága és Berlin ismét szembekerülhet egymással, s az Európai Uniónak nincs beleszólása abba, ha az érintett tagállam nemzetbiztonsági (ennek részeként energiabiztonsági) érdekekre hivatkozik. Ezzel együtt a dán vétó ügye valószínűleg sokáig az EU egyik nehezen lezárható dossziéja marad. A Németországban bejegyzett Nord Stream 2 AG részvénytársaság a projekt környezetvédelmi kihatásairól már tájékoztatta a balti térség érintett államait, így Finnországot, Svédországot és Dániát. Moszkvában az Északi Áramlat energiaprojektre úgy tekintenek, mint a tágabban értelmezett Európa két vezető állama közti stratégiai megállapodásra, amelybe a „kicsik” – értsd ezen Dániát – nem szólhatnak bele.
Az oroszokat megszorító gázsatu északi pofájának szerves része az Északi Áramlatot ugyancsak gyengíteni igyekvő, Balti Csővezeték (Baltic Pipe) nevű lengyel–dán projekt, amelyet hathatós amerikai támogatással valósítanának meg, és amely kiegészülve egy Dánia–Norvégia tenger alatti csővezetékkel, a gázban gazdag skandináv ország földgázmezőit kötné össze Dánián keresztül Lengyelországgal. Ebből az évi több mint tízmilliárd köbméternyi energiahordozóból a svéd piacra is jutna. A projektet segítő washingtoni hátszél legalábbis az Obama-kormányzat alatt érezhető volt, a Trump-adminisztráció esetleges pozícióváltozásáról egyelőre nincs hír. A megvalósulás a távoli jövőben várható, a tervek legkorábban 2022-re készülnének el. A kibővített, meghosszabbított Balti Csővezeték kapacitása csak a tizede lenne a német–orosz mamutvállalkozásénak, az Északi Áramlat 1–2-nek, de így is borsot törne Berlin orra alá.
Jön a cseppfolyós gáz
Moszkva persze nem adja fel. Globális energiajátszmájának a részeként néhány hete Vlagyimir Putyin elnök bejelentette, hogy a Jamal-félszigeten tervezett nagy kapacitású földgáz-cseppfolyósító gyár építése kapcsán Oroszország a világ legnagyobb LNG-szállítójává akar válni. A klímaváltozás, a Jeges-tenger jóval több mint tízezer kilométernyi orosz partszakasza mentén a jégtakaró felolvadása megnyitja a tengeri átjárót. Ezt használva a cseppfolyósított földgázt szállító hajók kiköthetnek a hatalmas szibériai lelőhelyekhez, a Jamal-félszigeten a frissen a termelésbe bekapcsolt bovanyenkovói gázmezőhöz közel eső partoknál.
Így a gázcseppfolyósítással és a tengeri szállítás megoldásával Oroszország megszabadulhat egyik nagy átkától, a hatalmas földrajzi távolságok miatt horribilis összegű szárazföldi gázszállító csővezetékrendszer megépítésének a költségeitől. LNG-hajói elláthatják gázzal Nyugat-Európát éppúgy, mint a Csendes- és az Indiai-óceán térségét: Japánt, Kínát, Délkelet-Ázsiát, Indiát. A projektet a Gazprom igazgatja, amely a vállalkozás részeként néhány éve megépíttette a világ legészakibb, csaknem 600 kilométeres vasútvonalát a félszigeten.
