Százmilliók mozdulnak meg évente globálisan, hagyják el a hazájukat, hogy jobb életkörülményeket találjanak, vagy meneküljenek a veszélyforrások elől. A menekültek megfelelő elbírálását nehezíti, hogy több tényező (gazdasági, politikai, etnikai, vallási) motiválhatja őket. Meghatározó fontosságú politikai-gazdasági partnerünk, Németország a kö-zelmúltban sokak szerint meggondolatlanul fogadott be több mint egymillió embert. Jelentős részüket a Közel-Keletről, az iszlám világból. Most a berlini külügyminisztérium támogatásával külföldi újságírók tanulmányozzák a helyzetet, kiderítve, hogy a valóság sokrétűbb, jelentősen eltér a korábbi, részben sematikus képtől. Beszámolóikból kitűnik, hogy a problémahalmaz megoldása emberöltőnél is hosszabb folyamatok eredménye lehet.
Ami a migránsokat, az elsődlegesen gazdasági okból kivándorlókat illeti, ahány kontinens, ország, civilizáció van, annyiféle, a körülményekhez dinamikusan alkalmazkodó modell létezik. A Távol-Keleten, Kelet-, Délkelet-Ázsiában a külföldön munkát vállalók zöme a térségben marad. Közép-Ázsiából hagyományosan a volt Szovjetunió európai részeibe, elsősorban Oroszországba mennek. A Közel-Kelet, Afrika menekültjei távolabbra, elsősorban az északi félteke fejlett ipari államai irányába törekednek.
Matek
Hány embert érint a világon a migráció problémája? A nemzetközi szervezetek adatai – részben az eltérő számítási módszerek miatt – különböznek. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a múlt év végén 232 millió migránst tartott számon, ebből 150 millió a munkavállalók, vendégmunkások száma. A többségük férfi.
Mekkora a migráns dolgozók részaránya az egyes régiókban? Felmérések szerint a helyi munkaképes lakosság közül a ténylegesen munkában állók száma a Közel-Keleten, főként az ottani gazdagabb országokban a legalacsonyabb, alig több, mint az érintettek harmada. Ugyanitt a legnagyobb a migránsok, vendégmunkások aránya a foglalkoztatottak körében. Ezzel együtt a legtöbb migráns dolgozót (az összesnek a felét) az Egyesült Államok és Nyugat-Európa foglalkoztatja, mindkét régióban külön-külön a világ gazdasági migránsainak körülbelül a negyede dolgozik.
Oroszország helyzete rendhagyó: az ENSZ ázsiai és csendes-óceáni gazdasági és szociális bizottságának (UNESCAP) a 2015-ös felmérése szerint a kivándorló migránsok száma alig valamivel nagyobb a bevándorlókénál, akik elsősorban Közép-Ázsiából származnak, de Ukrajnából is sokan érkeztek 2014 óta.
Az ukrán vendégmunkásoknak a balti országokban rohamosan növekvő száma érdemel kiemelt figyelmet. Litvániában az összes külföldi munkavállaló mintegy kétharmada már keleti szomszédunkból jött, és Észtországban is a munkaerő-utánpótlás nagy részét fedezheti az idén várható ukrajnai hullám. A következő lépcső Magyarország lehet, bár a nálunk ajánlott bérek alacsonyabbak a három balti államban kínáltnál, és az utóbbi országokban lévő nagyszámú orosz ajkú lakos megkönnyíti a beilleszkedésüket.
Kína munkaerőimportra szorul
Szintén drámai változások történnek a világ legnépesebb kontinensén, Ázsiában. A The Economist által készített összefoglaló szerint a két legnagyobb ország, az 1,373 milliárd lakosú Kína és az 1,266 milliárd fős India (a CIA Factbook 2017-es adatai) demográfiája, belső gazdasági folyamatai meghatározó jelentőségűek a globális migrációs helyzet szempontjából is.
Kína munkaerő-exportálóból egyre inkább -importőrré válik, míg India továbbra is tartja vezető munkaerő-exportőr pozícióját. Kelet-, Délkelet-Ázsiában a szegényebb, alacsony béreket, kevés munkalehetőséget kínáló déli országokból (Indonézia, Fülöp-szigetek, Laosz, Kambodzsa) a fiatal dolgozók egy része a gazdagabb, fejlettebb északi államokba áramlik. Ez mindegyik országnak a javára válik, mert a munkaerő-importőr kielégíti ezt a gazdasági szükségletet, a munkaerő-exportőr pedig a hazautalt bérekből profitál.
Kína, ahol az elmúlt évtizedek hallatlanul nagy gazdaságfejlesztési ütemének munkaerő-komponensét a vidékről, falvakból az iparvárosokba csábított helyi dolgozók adták, ennek a korszaknak a végéhez közeledik. A falvakban már nincs elegendő utánpótlás, a növekvő kínai átlagbérek (amelyek már magasabbak, mint az oroszországiak) pedig csökkentik a Mennyei Birodalom nemzetközi versenyképességét. Néhány évtized múltán a távol-keleti óriás rákényszerülhet a milliós munkaerőimportra – igaz, annak szerkezete már alkalmazkodik a körülményekhez. Például a társadalom elöregedéséhez és a középosztály igényeihez.
Elöregedőben
A sokmilliós feltörekvő középosztályban státusszimbólummá válik az, amit a tanulékony kínaiak korábban csak Pekingben, más államok diplomáciai képviseletein, a külföldi topmenedzserek lakásaiban, Nyugat-Európában, a gazdag arab olajállamokban láttak: a Fülöp-szigeteki háztartási alkalmazott. Ahogy a világ népessége idősödik, nő a társadalomban az átlagéletkor, úgy erősödik a háztartási alkalmazottak, segítők, ápolók, idősgondozók szerepe. Több mint 67 millió háztartási alkalmazottat tartanak nyilván a világon, ezek csaknem háromnegyede hölgy. Ázsia és a Csendes-óceán térsége foglalkoztatja a legtöbb migráns dolgozót ebben a munkakörben, az összesnek több mint a negyedét. A filippína háztartási alkalmazott a Fülöp-szigetek szinte legjelentősebb exporttétele. Kínában mondják, hogy az onnan érkező lányok, asszonyok mindenre figyelnek, beérik a minimálbér-közeli, számukra nagy pénzt jelentő havi 600-700 dolláros fizetéssel – és a válogatós kínai háztartási alkalmazottakkal szemben bármilyen munkát rájuk lehet bízni a takarítás-főzéstől a gyerekre való vigyázásig.
A Távol-Kelet, a Csendes-óceán térsége egészen más migránsfoglalkoztatottsági modelleket hozott létre, mint mondjuk Nyugat-Európa. Az egyik alapvető különbség: az előbbi régiókban egészében véve nincs a gazdasági migránsokra kiterjedő állami, szociális gondoskodás, a vendégmunkások csak a saját munkaerejükre, szorgalmukra, kitartásukra, megtakarításaikra vannak utalva. Az állam szerepe adminisztratív, szabályzó, a társadalmi szolidaritás nem jellemző.
Változó japán
A távol-keleti fejlett szigetország külön történet. A faji-kulturális izoláció, az ország ezeréves elszigeteltségét őrző hagyomány, a szakoku ma is él. Az ország lakosságához mérten szerény számú vendégmunkást (szinte kizárólag régióbeliek, koreaiak, tajvaniak, bangladesiek, indiaiak) gyakorlatilag nem veszik emberszámba, árucikként kezelik – írja a Japan Times. Pedig az ország, amelyben a népesség átlagéletkora a világon a legmagasabb – a 65 év felettiek a lakosságnak több mint a negyedét alkotják – erősen érzi a dolgozói hiányt. A városok munkaerő-elszippantó hatása miatt a falvak elnéptelenednek. Nem beszélve az általános demográfiai szempontokról. Japán 127 milliós lakossága egyre nagyobb ütemben csökken. Fél évszázad múlva 88 millió főt jósolnak, ha a jelenlegi trend folytatódik. A szakoku eme kényszerítő erő hatására gyengülni látszik, egy közvélemény-kutatás szerint a japánok több mint a fele – gyakorlatias megfontolásokból – liberálisabb vendégmunkás-politikát támogatna.
