Az olasz bankok utóbbi egy évben tapasztalt kálváriája ismét rávilágított arra, hogy hiába a válság utáni szigorítások, még van mit tenni az európai pénzügyi rendszer stabilizálása terén. A bankrendszer gyenge pontjai a mai napig azok a hitelintézetek, amelyeknél a teljes állományon belül nagy a nem teljesítő hitelek aránya. Nem teljesítőknek vagy rosszaknak azokat a hiteleket nevezzük, amelyeknél a felvevő 90 napnál hosszabb ideje nem fizette a szerződésben rögzített törlesztőrészletet. Mivel a bank a teljesítőkön tud kamatjövedelmet realizálni, abból pedig profitot termelni és új hiteleket kihelyezni, ha túl sok a nemfizetés, akkor ezeket kevésbé képes megtenni és több tőkét kell tartalékolnia, mivel abból indul ki, hogy a hitelt nem fizetik vissza. Az európai bankok mérlegében a nem teljesítő hitelek mintegy egytrillió – vagyis egymilliárdszor milliárd – euróra rúgnak.
Ezektől a hitelektől – általában az „egészséges”, vagyis profitot termelő eszközeiktől elválasztva – próbálnak megszabadulni a bankok, úgy, hogy alacsony áron eladják azokat.
A teljes állományhoz viszonyítva Görögország után Olaszországban a legnagyobb a nem teljesítő hitelek aránya Európában: a Világbank adatai szerint (lásd a grafikont) durván minden ötödik hitelt nem tudják fizetni, bár tavaly némiképp csökkent ez a mérték: a 2015-ös 18-ról 17 százalékra. Görögországban a múlt évben 36,3 százalékos volt ez az arány. A skála másik végén például Németország említhető mindössze kétszázalékos nem teljesítő hitelállománnyal, de Franciaországban is alig négy százalék ez az érték. Kedvező, hogy Magyarország is éllovas ilyen szempontból, és az egyik legimpresszívebb csökkenést mutatta be a devizahiteles intézkedéseknek köszönhetően: a 2012-es 16, majd a 2013-as majdnem 17 után mostanra hét százalék közelébe apadt a nem teljesítő hitelek aránya, mivel gyakorlatilag véget ért a devizahitelezés korszaka hazánkban, s nem is várható emelkedés.
Olaszországban az utóbbi két esztendőben több bankot is meg kellett menteni: 2015-ben az olasz pénzintézetek által finanszírozott szanálási alap 3,6 milliárd eurót költött a Banca Marche, a Banca Popolare dell’Etruria, a CariChieti és a Cassa di Risparmio di Ferrara megmentésére. A múlt év végén a harmadik legnagyobb ottani bank, az 1472-ben alapított Banca Monte dei Paschi di Siena (MPS) került a csőd szélére. A gyenge vezetés, egy határidős ügylettel kapcsolatos botrány és a nem teljesítő hitelek halmozódása miatt került bajba, s végül az olasz kormány vásárolta meg a többségi részvényeit. Ez év februárjában újabb két bankról derült ki, hogy problémák vannak: a Veneto Banca és a Banca Popolare di Vicenza megrendülését is elsősorban a nem fizető hitelek hatalmasra duzzadt állománya okozta.
Mostanra lenyugodtak a kedélyek: az UniCredit vezérigazgatója nemrégiben kijelentette, hogy a bankmentések után immár nem fenyegeti több veszély az ország bankrendszerét, és az Olasz Bankszövetség (ABI) vezérigazgatója, Giovanni Sabatini is a korábbi válságidőszak végéről beszélt a minap.
Az olasz bankrendszer minősítését a múlt év végén stabilról negatívra rontotta a Moody’s, elsősorban azzal indokolva a döntést, hogy a rendszerszintű elszámolt veszteségek a következő egy-másfél évben lenyomják a szektor jövedelmezőségét, s tőkeerózióhoz vezetnek. Az ország pénzintézetei továbbra is nagy összegekben igyekeznek megszabadulni a mérlegüket terhelő rossz hitelek állományától, és ez nem csak a kis bankok problémája: a két legnagyobb olasz bank, az Intesa Sanpaolo – amely Magyarországon a CIB-bel van jelen – és az UniCredit szintén ezzel küzd. Az Intesa nem teljesítő hiteleinek egy 1,35 milliárd eurós pakettjére nemrég lehetett pályázni, és októberben az UniCredit is bejelentette: tőkemegfelelési mutatója javítása érdekében 1,5 milliárd euró értékben tervez értékesíteni nem teljesítő hiteleket a portfóliójából.
Az Európai Központi Bank (EKB) új iránymutatás kiadását tervezi. E szerint a pénzintézeteknek a következő években a nem teljesítő hiteleik 100 százalékára céltartalékot kell képezniük. 2018. január elsejétől két évük lenne erre a bankoknak, és hét évet adna arra az EKB, hogy a teljes fedezett hitelállományra is céltartalékot képezzenek. A várt eredményt ugyanakkor befolyásolhatja, hogy az intézkedés nem érinti a már felhalmozott rossz hiteleket, csak a nem teljesítők további halmozódását akadályozná meg. A jelenlegi helyzetre ez a terv tehát nem jelent megoldást, a magasabb céltartalékképzés azonban számos rossz hitelaránnyal rendelkező bankot érzékenyen érinthet.
A nem teljesítő hitelekből való kilépés, vagyis exit mellett két másik „kilépés” is felfordulást okozhat az európai bankrendszerben a következő hónapokban.
A brexit, vagyis Nagy-Britannia EU-ból való távozása kapcsán a pénzintézetek arra készülnek, hogy még előtte áttelepítik központjaikat vagy egyes részlegeiket a kontinensre. A BBC október végén arról számolt be, hogy a Bank of Englandnél 75 ezer citybeli munkahely elvesztését tekintik „észszerű forgatókönyvnek”, főleg akkor, ha a brit EU-tagság megszűnésének a feltételeiről szóló tárgyalásokon nem születik külön megállapodás a pénzügyi szolgáltatások kereskedelméről. A Cityben székelő pénzügyi szolgáltatási vállalatok jelenleg közvetlenül 350 ezer, közvetve pedig kétszer ennyi alkalmazottat foglalkoztatnak. Nemrégiben a Bank of England is figyelmeztette az üzleti negyed e szektorának a vállalatait arra, hogy az eddiginél alaposabban fel kell készülniük a brit EU-tagság megszűnéséből eredő „minden eshetőségre”. Ezenkívül az EKB szintén arra hívta fel a figyelmet, hogy a bankoknak már nem sok idejük van felkészülni a brexitre.
A katalán függetlenségről október 1-jén tartott – a spanyol jogrend szerint illegális – népszavazás óta körülbelül ezerötszáz vállalat jelentette be kivonulását Katalóniá-ból, és több pénzügyi szakértő kiemelte, hogy az instabil politikai környezetnek negatív hatása lesz a katalán gazdaságra.