Egyrészről a piacok hisznek benne, hogy nem lesz atomkatasztrófa, másrészről mind meghalunk – jegyezte meg Michael Jones, a RiverFront vezető befektetési szakértője némi fatalizmussal. Vagy ahogy Michael Hewson, a CMC Markets vezető piacelemzője összefoglalta a helyzetet: miért kellene kiszállni a parkettről bárkinek, amikor a vállalatok nyereséget termelnek, az infláció és a kötvényhozamok pedig viszonylag alacsonyak?
Minden tőzsdei szakértő egy kicsit máshonnan közelít a korántsem egyszerű kérdés megválaszolásához. Egyesek a jegybankok, főleg az amerikai Federal Reserve (Fed) és az Európai Központi Bank (EKB) szerepét emelik ki. Ezen intézmények globálisan – bár a Fed csak szabályoz, nem nyomtat pénzt – hihetetlen összeget, 13 trillió dollárt pumpáltak a piacra mennyiségi enyhítés (quantitative easing – QE) címszó alatt. És valóban enyhített a válság után kissé vérszegény gazdaságokon ez az injekció. Ekkora mennyiségű tőke egyértelműen lefelé szorította a kamatokat, így a cégeknek nagy készpénzbőségük lett, hiszen nem érte meg bankban tartani a nyereséget. A tőzsdei vállalatok kaptak az alkalmon, s jellemzően elkezdték visszavásárolni részvényeiket, felvásárolni a versenytársakat, esetleg befektetnek, fejlesztenek – ezek mind olyan lépések, amelyeket a befektetők általában értékelnek, hiszen a cég saját jövőjébe fektetett bizalom csalhatatlan jelei. Így elkezdtek szárnyalni a részvényárfolyamok, mindenki be akart szállni, hogy részese legyen egy ilyen sikertörténetnek.
Igaz, az utóbbi hetekben a Fed és az EKB is bejelentette a program kivezetését – egyre kevesebb kötvényt vesznek majd havonta –, de messze még a vége, főleg az utóbbi esetében. Így sokkszerű bejelentésről szó sincs, és ne számítsunk az alacsony kamatlábak hirtelen emelkedésére sem. A jegybankok hatékony kommunikációjának is hála, a piacokat nem érte váratlanul sem a Fed elnökének, a hamarosan leköszönő Janet Yellennek szeptemberi, sem Mario Draghinak, az EKB vezetőjének októberi bejelentése, jó előre beárazták már a programok kivezetését.
További indok a tőzsde szárnyalására, hogy világszerte felszálló ágban vannak a fejlett és a fejlődő gazdaságok is. Euró-pa kezd magához térni a válság okozta sokkból, és a harmadik negyedévben már 2,5 százalékos növekedést regisztrált az Eurostat az egy évvel korábbihoz képest. A világ második legnagyobb gazdasága, a kínai is erős ütemben nő; a szeptember végéig tartó három hónapban 6,8 százalékkal gyarapodott, ami ugyan lassulás az előző évekhez képest, de sok más ország örülne egy ekkora bővülésnek.
VIGYÁZÓ SZEMEK A HOZAMGÖRBÉN
A korábbi tőzsdei mélyrepülések során a piaci szereplők megtanulták: a részvényeknél jobban mutatja a közelgő recessziót a kötvénypiac. Mondani szokták, hogy a hozamgörbe – a kötvénykamatlábak nagysága a lejárat függvényében – „a legokosabb fickó a szobában”, mivel nagyon pontosan jelzi előre a pénzügyi sokkot: ha a rövid lejáratú papírok hozamai magasabbak, mint a hosszabb lejáratúaké, vagy akár csak laposodik a grafikon, akkor bizony közel a „vég”. Ez az inverz hozamgörbe esete: ekkor a befektetők csak nagyon drágán adnak kölcsön pénzt, nagyon rövid időre. Normál felállásban a hozamgörbe egy növekvő függvény, mivel egy stabilan működő gazdaságban az idő múlásával egyre nagyobb a kockázat: a mind hosszabb lejáratú kötvények tartalmazzák az egyre nagyobb kockázati prémiumot, azaz ezek magasabb szintű hozamot is fizetnek.
Az utóbbi hónapokban egyre több cikk jelent meg arról az Egyesült Államokban, hogy bizony laposodik a hozamgörbe. A három hónapos és a tízéves lejáratú amerikai állampapírok által fizetett hozam nagysága utoljára 2007 augusztusában fordult meg a rövidebb időre szóló papírok javára, négy hónappal azelőtt, hogy másfél esztendeig tartó recesszióba süllyedt volna az ország. Szeptemberben már 97 bázispont különbség volt a két lejárat között, ami a legkisebb 2008 óta – igaz, azóta újból 100 pont fölé nőtt ez az érték. A befektetők azonban – tanulva a korábbi sokkok tapasztalatából – árgus szemekkel figyelik a görbe alakulását, különösen annak fényében, hogy a Fed az idén már két alkalommal is emelt kamatot, növelve ezzel a rövid távú hozamokat.
TOP 10 TŐZSDE
A világ tíz legnagyobb börzéje közül kiemelkedik a mintegy 20 000 milliárd dolláros piaci kapitalizációjú New York-i parkett (NYSE). Ez azt jelenti, hogy a mintegy 2400 vállalat, amely a 224 éve alapított tőzsdén kereskedik, együttesen ekkora értéket képvisel aktuális részvényárfolyamuk alapján. A Nagy Alma jelentőségét mutatja, hogy a második helyre kerülő – ugyancsak amerikai – NASDAQ cégeinek a kapitalizációja ennek valamivel több mint a harmada, csaknem hétmilliárd dollár. Ezen az ugyancsak New York-i székhelyű platformon főleg a technológiai cégek – Apple, Facebook, Google stb. – részvényeinek a kereskedelme folyik, mivel egy modernebb, fizikai brókerek nélküli, olcsóbbnak számító elektronikus alapú kereskedésről van szó.
A képzeletbeli dobogó harmadik fokán a londoni tőzsde áll, amelyet meglepő módon amerikai társánál később, 1801-ben alapítottak, bár szabályozás nélküli formában már korábban létezett börze Nagy-Britanniában. Utána négy távol-keleti parkett következik (sorrendben a japán, a sanghaji, a hongkongi és a sencseni), bár a hetedik helyre befért a Euronext. Ez az első páneurópai börze, amely az amszterdami, brüsszeli, párizsi tőzsdék egyesüléséből alakult 2000-ben, az unió pénzpia-cainak a harmonizációjában rejlő lehetőségeket kihasználva. Később csatlakozott hozzá a lisszaboni börze, és létrejött a Euronext London is. A nyolcadik pozíció a torontói parketté, míg a top tízbe belefért még egy európai szereplő, a frankfurti székhelyű német börze is.
