– Miért kell az MNB-nek mint pénzügyi felügyelő hatóságnak a fintech cégekkel foglalkoznia?
– Mert a pénzügyi technológiai vállalatok már itt dörömbölnek az ajtón. Ha a hozzájuk képest ma sokszor drágább, nehézkesebb megoldásokat kínáló bankok homokba dugják a fejüket, akkor akár pár éven belül jelentős piacokat veszíthetnek. Az ügyfelek ma egyértelműen azonnali és olcsó szolgáltatást akarnak, egyre többen mobilon, interneten. A fintech cégek működését világszerte még alig szabályozzák, miközben hódít a közösségi finanszírozás, fogyasztók egymásnak hiteleznek és vállalnak biztosítási fedezetet, fizetnek mobillal vagy ujjlenyomattal. Vállalati oldalon az osztott főkönyvi megoldások például a szindikált hitelezésben terjednek, a felhőszolgáltatás pedig minden adatfelhasználásnál. Mindehhez olyan felügyelés és szabályozás is kell, amely nem akadályozza a fejlődést s ezzel egy gazdaság versenyképességének a javulását, viszont garantálja a szolgáltatásokat igénybe vevők biztonságát is.
– Más iparágak tapasztalatai befolyásolhatják a fintech cégek jövőbeli felügyelését?
– A technológiai fejlődés, a közösségi gazdasági modell (sharing economy) terjedése drámai változásokat hozott rövid idő alatt. A YouTube úgy lett a világ
legnagyobb médiaszolgáltatója, hogy lényegében semmilyen saját tartalmat nem állít elő. Az Airbnb-nek egyetlen saját ingatlana sincs, eközben az első számú vendéglátóipari szolgáltató lett pár év elteltével. A fintech iparág szempontjából a legérdekesebb az Uber története. Ez is egyetlen saját alkalmazott sofőr vagy gépjármű nélkül vált a vezető taxiszolgáltatóvá. Csakhogy nála a megfelelő szabályozás hiánya szinte mindenhol komoly feszültségeket gerjesztett a taxipiacon. Vagyis ott, ahol a már jelen lévő szereplőknek szigorú feltételeknek kellett megfelelniük, miközben az új technológiai cég kihasználta a szabályozói űrt. E tanulságot mindenképp figyelembe kell venni a fintech felügyeleti és szabályozói mechanizmusának a kialakításakor. A technológiai fejlődés és az ennek kedvező szabályozás nem jelentheti azt, hogy a garanciális biztonsági elemeket is szabad kiiktatni a rendszerből. Sajnos ma sokszor keveredik még a fintech megoldásokkal kapcsolatosan e kettősség. Mi alapvetően a technikai újításoknak kedveznénk, de nem tartjuk jó iránynak az ügyfelek biztonságát jelentő – például a szavatolótőkére, likviditásra vonatkozó – szabályozás fellazítását.
– Ennyire jelentős volna már most ezen társaságok előretörése? A bankszektor változatlanul óriási…
– Tavaly csak itt, a közép-európai régióban közel 1,2 milliárd euró, globális szinten pedig már két éve 23 milliárd dollár volt a fintech cégekbe történt tőkebefektetés nagysága. A 2008-as válság lefékezte a bankrendszer technológiai fejlesztéseit, miközben ezalatt más téren – például a mobil- vagy internetbanki alkalmazások költségszintjének radikális csökkenésével vagy a szintén olcsó felhőszolgáltatások elterjedésével – forradalmi változások történtek. S mára felnőtt egy olyan generáció a világban, amely nem érti, hogy miért kellene heteket várni egy hiteligény elbírálására vagy egy betéti kártya kézhezvételére, mikor más cégeknél ezt azonnal lehet. Mi lesz ebből? Egy McKinsey-tanulmány szerint már 2015-ben a háztartások fizetési tranzakcióinak a negyede, a hitelezés 14 százaléka nem a bankok, hanem fintech vállalatok révén zajlott. Mindez a közeljövőben drámaian tovább nőhet azzal, hogy a nagy technológiai cégek – Apple, Google, Facebook – is elindították saját fizetési tranzakciós szolgáltatásukat.
– Akkor temethetjük a hagyományos pénzügyi szektor szereplőit?
– Korántsem, de sok múlik azon, ők hogyan veszik fel a versenyt. Kínában például ma közel egymilliárd ember a WeChat és az Alipay – utóbbi a PayPalt is megelőzve a világ legnagyobb pénzügyi tranzakciós szolgáltatója – QR-kód-leolvasós mobilfizetési rendszerének a segítségével egyenlíti ki szinte min-denütt a számlát, szakértők szerint ott öt-tíz év múlva akár teljesen eltűnhet a papírpénz. Svédországban viszont 2012-ben maguk a skandináv bankok hozták létre az ottani fintech fizetési szolgáltatót, a Swisht, amellyel ma a svédek fele küld pénzt, vásárol a neten és mobillal. Sok financiális technológiai fejlesztésben tehát partnerként vagy már tulajdonos-megrendelőként a pénzügyi szektor szintén jelen van. Egyes cégek – mint a Zopa – pedig pénzügyi felügyeleti működési engedélyt is szereztek, vagy akár saját bankot indítanak – Közép-Európában is.
– Hogyan vehetik fel a kesztyűt a magyar bankok az új pénzügyi technológiai vállalatokkal szemben?
– Innovációkkal – ez magától értetődik – és jelentős kiadáscsökkentéssel. Tavaly uniós szinten is romlott a bankszektor költséghatékonysága, Magyarország pénzintézeteinek a működési költsége pedig még az EU-átlaghoz képest is nagy, 2016-ban sem apadt. Nem szabad, hogy elkényelmesítse a bankokat az, hogy tavaly és az idén egyaránt szép eredményt értek el az első fél évben. Komolyabb versenyben – és ezt nemcsak a fintech cégek megjelenése, hanem az MNB minősített fogyasztóbarát lakáshitel védjegyének a bevezetése is erősíti – csak további költségoptimalizációval maradnak pályán. Ennek kiváló eszköze az IT-fejlesztés, és éppen a jelenlegi kedvező jövedelmezőség az, ami anyagilag szintén lehetővé teszi az elmaradhatatlan fejlesztéseket. Amelyik bank most nem használja ki a kedvező pillanatot, félő, hogy később már nem tud beszállni a versenybe. Fontos ugyanakkor, hogy nem elég egy dizájnos, ergonomikus netbanki felület kifejlesztése, a front-end rendszerek csinosítása, ha ezek mögött elavult, nehézkes és lassú háttérstruktúrák működnek. Átfogó informatikai fejlesztésekkel – amelyeket az MNB a felügyelés keretében folyamatosan monitoroz – lehet csak versenyben maradni.
– A költséghatékonyság tehát mindig mindennél fontosabb? Itthon is ez a jövő? Korábban, a dotkom forradalom idején például sok bankfiókot bezártak, utóbb viszont korrigáltak. Most a takarékszövetkezeti fiókokról érkeznek hasonló hírek…
– Fontos az ügyfelek olcsóbb kiszolgálása. Ha nem a bankok teszik ezt meg, akkor majd az egyre szaporodó fintech cégek. Biztos, hogy a jövőben is szükség lesz bankfiókra, de az is biztos, hogy a mai számuk csökkenni fog. Érthető, hogy sok helyen az adott település megmaradásának a zálogát látják abban, hogy a takarékszövetkezet fiókja helyben marad. Ugyanakkor látni kell: ezen fiókok olyan költséget jelentenek az adott pénzintézetnek, amelyhez hasonló nem terheli a vele versenyző más bankokat. A takarékszövetkezeteknek pedig – ahhoz, hogy talpon maradjanak – legalább ugyanolyan versenyképesnek, hatékonynak és biztonságosnak kell lenniük, mint a konkurenseiknek. Elsődleges céljuk az, hogy betöltsék pénzügyi közvetítő funkciójukat, s hogy a betéteseik pénzét kamatokkal együtt maximális biztonsággal vissza tudják fizetni. Ha vidékpolitikai célokat is be kell tölteniük, akkor az átlagosnál magasabb költségszint miatti versenyképességi hátrányt még államilag is kompenzálni kellhet, például akár a kistelepüléseken működő fiókok alkalmazottai járulékának célzott csökkentésével.
– Vannak-e már itthon szabályozói kezdeményezések a fintech jellegű megoldások támogatására – bankrendszeren kívül és belül?
– Két forradalmi előrelépés történt már ez év nyarán: a pénzmosás elkerülése miat-ti azonosításhoz már nem kell személyesen megjelenni a fiókban, az MNB rendelete alapján akár kamerával felszerelt mobiltelefonon, online módon is megtörténhet ez. A másik fontos újdonság, hogy az online, elektronikus úton történő szerződéskötéshez sem kell már feltétlenül írásban előzetesen keretszerződést kötni a hitelintézettel. Két bank mostanra aktívan használja ezen lehetőségeket, és többnél is fejlesztések vannak folyamatban. Immár lehetséges tehát otthon, a fotelban ülve bankszámlanyitást kezdeményezni. Szintén nem túlzás forradalminak nevezni az azonnali fizetési rendszer bevezetését. Ez 2019. július 1-jétől valósul meg, a szükséges fejlesztések leányvállalatunknál, a Giro Zrt.-nél megkezdődtek. Két év múlva a privát vagy céges fizetési műveletek, átutalások túlnyomó többsége öt másodperc alatt teljesül itthon, vagyis a küldött összegeket rögtön újra fel lehet használni. Létrejön egy olyan adatbázis is, amelynek révén úgy is lehet majd utalni, hogy nem ismerjük a címzett bankszámlaszámát, csak az e-mail-címét, mobil- vagy adószámát. Európában elsők között az MNB ajánlással szabályozta a felhőszolgáltatások pénzügyi szektorban való használatát, ez is a költséghatékony, de biztonságos megoldásoknak nyit teret. Ezen jogszabályi és technikai fejlesztések önmagukban is új távlatokat nyitnak a fintech megoldások kialakítására.
– Milyen konkrét lépéseket tesz az MNB a pénzügyi technológiai vállalatok kapcsán a közeljövőben?
– A jegybank élére kíván állni a technológiai fejlődésnek, „innovációs csomópontként” párbeszédet kezdtünk a szektorral a rugalmas, de biztonságos szabályozói-működési környezet kialakításáról. Sok olyan megoldás létezik, amelyet ki lehet próbálni, ehhez a nyitottság a felügyelet oldaláról adott. Ha kell, emiatt jogszabály-módosításokat kezdeményezünk majd. Emellett jelenleg reprezentatív piackutatással mérjük fel, hogy van-e igény itthon a fogyasztók közötti közvetlen (P2P) hitelezésre, például a bankok számára gazdaságtalan, kis összegű kölcsönöknél.
– Járhat-e itthon ügyfélkockázatokkal a fintech cégek térhódítása?
– Igen, kockázatot jelenthet, ha egy ilyen vállalatnak nem kell megfelelni – a bankoktól amúgy szigorúan számonkért – tőkemegfelelési vagy likviditási szabályoknak, nem szükséges csatlakoznia a betétvédelmi rendszerekhez, s esetleg „lazábban” kezeli az ügyfelek személyes adatait. Épp ezért kritikus elem, hogy a kliensek érdekeit a fintech e világában is minden körülmények közt szavatolni kell. Tehát fontos lesz megkülönböztetni, hogy a sokszor hatékonyabb és olcsóbb fintech szolgáltatásokban mi az, ami a fogyasztók számára ténylegesen értéket hordozó innováció, s mi az, ami csupán a megengedőbb szabályozásból származó költségelőnyből ered. Ez utóbbi ugyanis gyakran az ügyfelek számára nagyobb kockázattal is együtt jár. Az online környezetet még szokni, tanulni kell a fogyasztóknak is; sok olyan adatbiztonsági kockázat léphet fel, amely tudatosabb fogyasztói magatartással – rendszeres jelszócsere, hatékony adathalászat elleni védekezés – csökkenthető. Az oktatásnak is jobban fel kell készítenie a jövő generációit az ezen kihívásoknak való megfelelésre.
– Elég nagy kihívásnak tűnik mindennek kapcsán megtalálni a helyes arányt a pénzügyi felügyelésben, szabályozásban…
– A megoldás keresésében itthon is segíthet a brit példa nyomán az angolszász világban és Délkelet-Ázsiában két éve terjedő „szabályozói homokozó” (regulatory sandbox). Ez olyan szabályozói keretrendszer, amely átmenetileg – amíg kiderül, van-e kereslet a pénzügyi innovációjukra, illetve milyen esetlegesen előre nem látható kockázatok merülnek fel – felmenti a feltörekvő fintech cégeket az egyéb pénzügyi szolgáltatókra vonatkozó egyes szabályozói elvárások alól. Itt tehát egyfajta „próbaidős” laboratóriumként a piac előszobájába engednénk a belépést egy bevezető időszakban: a fintech cégek valós körülmények között, valós ügyfelekkel működhetnek, de a felügyelet igen szoros kontrollja mellett. Az EU még keresi a válaszokat a témában, az Európai Bizottság várhatóan az idén teszi közzé finteches akciótervét. Jó lenne e kérdésben is az uniós élbolyban vagy Európa előtt lenni.
NÉVJEGY
- 39 éves, nős, egy gyermek édesapja.
- Jogászként végzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen.
- 2002-től az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (jogutódja a NAV) Közép-magyarországi Regionális Igazgatóságán előbb jogászként, később osztály- és főosztályvezetőként, majd igazgatóhelyettesi pozícióban dolgozott.
- 2011 januárjától a Nemzetgazdasági Minisztérium adó- és vámigazgatási főosztályának a vezetője.
- 2013. október 2-ától a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, a Monetáris Tanács tagja.
- Jelenleg az OBA igazgatótanácsának az elnöke, a Szanálási Alap igazgatótanácsának a tagja, a Giro Zrt. igazgatóságának a tagja, a Magyar Pénzverő felügyelőbizottságának az elnöke, a Magyar Pénzügyi Gazdasági Ellenőrök Egyesületének
- az elnökhelyettese, valamint a Budapesti Corvinus Egyetem konzisztóriumának
- a tagja.
