– Saját elhatározásból vagy családi ösztönzésre lett önből hegedűművész?
– Egyszerű zenészcsaládból származom. Édesapám nagybőgős volt, az ő álma volt az, hogy belőlem prímást faragjon. Azt gondolta, fiatal zenészként sokkal nagyobb lehetőségem lesz kitörni a szegénységből, s a tanulás révén szorgalommal és még több gyakorlással érvényesülni tudok. Nem volt könnyű, de hálás vagyok a szüleimnek, mert megmutatták: ha valaki becsületesen, tisztességesen tanul, szorgalmas, akkor mindegy, hogy milyen a származása, a bőrszíne, egyforma eséllyel tud indulni az életben.
– Mindössze 12 évesen már Budapesten, a Rajkó zenekarban játszott. Hogy került be?
– Édesapám a taníttatásomat csak a saját zenészfizetéséből nem tudta finanszírozni, ezért mellette beállt segédmunkásnak, s nehéz fizikai munkát végzett, csak hogy előteremtse a tandíjamat. A magántanár akkor is költséges volt. Édesapámnak 3-4000 forint volt a fizetése, ebből 2000 volt a tandíj. A megyében a tanáraim azt mondták, magasabb szintre kell lépnem. A Rajkóba már akkor is nagyon nehéz volt bekerülni. A felvételin ott volt háromszáz hegedűs gyermek, és mindössze ötöt vettek fel. Abban az időben a Rajkó zenekar a roma zenészeknek óriási ugródeszka volt. Igyekeztem is élni vele, ezért mindenkinél sokkal többet gyakoroltam. Tudtam, hogy bizonyítanom kell, ahogy azt is, hogy a társaim közt van, aki tehetségesebb, mint én, ezért szorgalomra és sok-sok gyakorlásra van szükségem. Volt, hogy este, amikor már mindenki lefeküdt a kollégiumban, átmentem a szomszédos épület egyik mosdójába gyakorolni. Megérte, mert én lettem a növendékzenekarnak a prímása, és bejártuk a világot: 14 évesen már Helmut Kohl német kancellárnak játszhattam.
– A Rajkó zenekar után Németországban vált először felkapottá. Ez minek köszönhető?
– A vendéglátóiparban dolgoztam, hotelekben, nívós éttermekben zenéltem. Aztán egy impresszárió felajánlott egy világ körüli turnét, de ehhez alapítanom kellett egy negyvenfős cigányzenekart. Ez lett a budapesti Gypsy Band.
– Aztán 2000-től a magyar Moulin -Rouge-ban játszott.
– A Moulin Rouge-ban egy modern műfajban kellett megnyilvánulni, ezért olyan populáris műfajt kellett teremtenem, amely illik a revüvilágba. Itt jött a crossover, és kiérlelődött a stílusom. A végeredmény óriási siker volt: ezután adtam ki az első albumomat, amely rögtön aranylemez lett. Ez a megjelölés akkoriban 25 ezer eladott példányszám után járt.
– Magyarországon a legtöbben az újévi koncertjéről ismerik. Egy átlagos évben hány fellépése van ezen kívül?
– Ez nagyon változó. Mostanában olyan évi 80-100 koncertet adok, de régebben volt olyan esztendő, amikor 200 rendezvényre voltam hivatalos. Ma már sokkal nagyobb lélegzetvételű koncerteket vállalok, mert csak élő zenekari kísérettel lépek fel. Három évvel ezelőtt létrehoztam a Budapesti Primarius Szimfonikus Zenekaromat, amelyben bejelentett, hivatalos állásban alkalmazunk kiváló, képzett zenészeket, akik nemcsak idehaza, hanem a világ számos országában állandó zenekari kíséretet jelentenek számomra. Adtam már nagy sikerű koncertet a New York-i Carnegie Hallban és a Lincoln Centerben, Los Angelesben a Walt Disney Concert Hallban, a hollywoodi Oscar-gálák hagyományos helyszínén, a Dolby Theatre-ben, a Szöuli Operaházban, a Pekingi Zeneakadémián is és Európa számos rangos koncerttermében.
– A koncertek szervezésében egy kanadai producer, Attila Glatz is segít. Vele hogy ismerkedett meg?
– A Budapesti Újévi Koncert sikerének a híre a tengerentúlra is eljutott, sőt Ausztráliából is visszatérő vendégeink vannak. A Bécsben rendezett újévi gála szintén nagy nemzetközi sikereket ért el. Öt évvel ezelőtt felhívott Attila Glatz producer, és megkérdezte, lenne-e kedvem játszani a Walt Disney Concert Hallban. Nagy örömmel igent mondtam, s hála istennek, a hangversenyen hatalmas sikert arattunk. A produkciónk nagyon tetszett az amerikai közönségnek. Az eseményen ott volt az amerikai PBS televíziótársaság vezetősége is, és még aznap egy hosszú távú együttműködést ajánlottak. Az Egyesült Államok legnagyobb közszolgálati csatornájának 120 millió nézője van, s itt volt lehetőségem később bemutatni az első önálló show-műsoromat Zoltán Mága: From Budapest with Love címmel, amelyet a Pesti Vigadóban rögzítettünk. A nagy tv-s siker után egymást érték az amerikai felkérések a legrangosabb színházakba, tavaly januárban pedig egy nagy floridai koncertturnét is tartottunk.
– Még visszatérve az újévi koncertekre: nagyságrendileg mennyire nyereségesek ezek a rendezvények?
– Egyáltalán nem azok. Ennek több oka van: egy világszínvonalú show-műsort készítünk, ehhez méltó és megfelelő színpadi látványvilágra van szükség. Egyedi díszleteket, hang- és fénytechnikát használunk, világhírű sztárvendégeket kérünk fel. Például a X. Jubileumi Budapesti Újévi Koncert sztárvendége volt David Foster, a tizenhatszoros Grammy-díjas producer, zongoraművész. Az újévi koncerten közel százfős szimfonikus zenekar kíséri a művészeket. A gálaestet mintegy ötszáz közreműködő művésszel rendezzük. Ez mind jelentős költséggel jár, és a művészek tiszteletdíja mellett az asszisztencia és a technikai kiadások is komoly összegekbe kerülnek. Itthon nem lehet olyan magas jegyárakat elkérni, hogy mindez fedezze a költségeket. Ehhez szponzorok bevonására is szükség van. Ha egy ilyen nagyszabású gála rendkívül nyereséges lenne, akkor mindenki hasonlót akarna rendezni. A bécsi újévi koncertünk már más, ott nincs fény- és hangtechnika, akusztikusan játszunk klasszikus zenét világhírű zenészekkel, mint Shlomo Mintz és Zakhar Bron hegedűművész.
– Akkor hogyan és miért éri meg ez önnek?
– Számomra az újévi koncert egy befektetés. Az adott esztendőre és a jövőre nézve egyaránt. Évről évre egyre hamarabb elfogynak a jegyek, sokan úgy vélik, egyfajta presztízs ott lenniük január elsején az Arénában. Ma már 20-25 országból érkeznek vendégek, és ez a magyar turisztikára is hatással van. A 13 ezer fős vendégseregben neves impresszáriók, külföldi producerek is vannak, és évente mintegy húsz ország nagykövete szintén ott ül a közönség soraiban. Ha tetszik nekik a produkció, meghívnak külföldi fellépésekre. A pekingi és a szöuli szerepléseim is így jöttek, s Ausztráliába, Új-Zélandra, Indiába szintén az újévi gálakoncert sikeressége miatt kaptam felkérést, amelyet ebben az évben és jövőre kell teljesítenem. Az újévi koncertet rengeteg szakmabeli látja, és az ideit a PBS is műsorra tűzi Amerikában az év közepén. A külföldi fellépéseim így nyereségesek, ebből pedig más jellegű koncertek veszteségét is tudom fedezni és jótékony célokra fordítani. Itthon mindemellett sokat segítenek a szponzorok is. Ők támogatnak a jótékonysági akciókban is. Megjegyzem: karitatív cselekedeteimnek kevesebb mint ötödét hozom nyilvánosságra, mert nem akarok kérkedni a segítségnyújtásommal. Csak olyan ügyekkel lépek ki a nyilvánosság elé, amelyeknél úgy érzem, nagy szükség van a széles körű összefogásra, hogy sokkal több embernek tudjunk segíteni. Példa erre a Meleget az otthonokba! jelszóval épp egy éve indított jótékonysági akció.
– Van egy saját cége is. A Primarius Kft. pontosan mivel foglalkozik?
– Ez a vállalkozás csak a saját koncertjeim szervezésében vesz részt.
– Aktívan használja a közösségi oldalakat is. Mekkora segítséget jelent egy befutott zenésznek az internet?
– Már a Facebook előtt is jól elboldogultam, de a technikai fejlődés adta lehetőségeket én is kihasználom. A közösségi médiával egy-egy koncertet manapság sokkal könnyebb meghirdetni, hisz elég, ha írunk róla egy posztot, és máris százezrek értesülnek az eseményről.
– Rengeteg külföldi fellépésen vesz részt. Gondolkodott már a költözésben?
– Hosszú évek óta ostromolnak a legkülönbözőbb ajánlatokkal, öt- és tízéves exkluzív szerződésekkel, de én hű maradok a hazámhoz. Magyar honfitársaim teljes Kárpát-medencéből kapott szeretete ad erőt a küzdelmeimhez. Azt gondolom, zenészként nemcsak a saját boldogulásomat kell szem előtt tartanom, hanem segítenem is szükséges. Ezt pedig csak úgy tudom hatékonyan nyújtani, ha jelen vagyok, itt élek. Külföldön járva néhány nap, egy hét után már honvágyam van. Ez egy jó ország, ahol jó élni, és ahol biztonságban érzem magam. A rengeteg szeretet mellett azt tapasztalom, hogy sok cigány gyereknek egyfajta példaképpé váltam. Székely János püspök például meghívott egy alkalommal egy esztergomi cigánytelepre, ahová adományt vittünk. A szegénységben élő emberek olyan tisztelettel fogadtak, hogy bizony megkönnyeztem. Az egyszerű kis házaikat, ahol se villany, se víz nem volt, kimeszelték, saját maguk által készített ajándékkal vártak. Sokan a személyes példám miatt kezdtek bele a zenetanulásba, mert kitörési lehetőséget látnak benne.
– Ami a cigánykérdést illeti, mennyire elégedett a téma hazai kezelésével?
– Meggyőződésem, hogy a valós integráció egyetlen helyes útja a tanulás. Csak a tudás ad lehetőséget kitörni a szegénységből, a kilátástalanságból, és életcélt, perspektívát is ad. Egy jó szakember biztos jövőt láthat maga előtt, s meg tudja teremteni a megfelelő egzisztenciát saját maga és családja eltartásához. Bár még mindig sokan élnek mélyszegénységben, azért már látni a változás jeleit: a középiskolába járó cigány gyerekek aránya folyamatosan nő, mindeközben a romák körében a munkanélküliség is elkezdett visszaszorulni. Fontos, hogy a gyerek jó példaként azt lássa: ha a szülő mindennap elmegy dolgozni, akkor gyarapodni tudnak, és ő is motiváltabb lesz abban, hogy komolyan vegye az iskolát, felnőttként pedig ő is aktív munkavállalóvá váljon. Én arra számítok, hogy tíz éven belül komoly pozitív változások állnak be a cigánykérdésben. A tisztességes munka Magyarországon is meghozza a gyümölcsét, mert ha nem, akkor bizony nagyon súlyos társadalmi és szociális válság történhet. Nincs idő várakozni! Közösen kell lépnünk, együtt kell cselekednünk, mert itt élünk mindannyian, egy a hazánk. Azt persze nem mondom, hogy könnyű lesz. Meggyőződésem, hogy a romák társadalmi integrációja is akkor valósulhatna meg teljes mértékben, ha az emberi értéket vennénk alapul, nem általánosítanának, s nem a kollektív bűnösség gondolata, a megbélyegzés vezérelne sokakat. Azt vallom, ember van és gazember. Még egyszer hangsúlyozom: én a tanulásban látom a jövőt. Büszke lennék arra, ha nagyon sok orvos, közgazdász, mérnök, tanár, autószerelő és bolti eladó büszkén vállalhatná fel származását, identitását. Jómagam is egyfajta példamutatásként, már ismert zenészként felvételiztem a Pécsi Tudományegyetemre, ahol 2013-ban alapszakon klasszikus hegedű-előadóművészi, majd 2016-ban mesterszakon hegedűművészi diplomát szereztem, és ez már a harmadik diplomám lett.
– A közeljövőre milyen tervei vannak?
– Rengeteg feladat vár rám. Szeretném ismét útjára indítani a 100 Templomi Jótékonysági Koncert sorozatot, mert úgy látom, sok helyen szükség lenne a segítségre. Szeptember és november között lesz egy húszállomásos nagy amerikai turném, emellett teljesítenem kell a már említett külföldi koncertfelkéréseket is. Tovább támogatva az iskolásokat, a tehetséges gyerekeket, és a tanulásra biztatva őket szeretném még az idén országossá bővíteni a fővárosban két éve zajló hangszerismertető előadásokat. Hosszú távon pedig egy saját zeneiskolát és Budapesten egy önálló kulturális központot szeretnék létrehozni, ahol hazai és határon túli tehetséges roma és nem roma gyermekek tanulhatnak.
– Mostanában kevés olyan forró téma van, mint a migránshelyzet. Mi a véleménye a krízisről?
– Ez egy rendkívül bonyolult, összetett kérdés, nem lehet és nem is szabad leegyszerűsítve megközelíteni. Népvándorlás mindig is volt a világtörténelemben, gondoljunk csak saját népünk honfoglalására vagy a háborúk, forradalmak utáni elvándorlásainkra, az üldöztetések előli menekülésekre. Magyarország egy befogadó ország, és tudomásom szerint most is és mindig is oltalmat adunk azoknak a menekülteknek, akik a nemzetközi egyezmények feltételeivel és betartásával folyamodnak ilyen irányú kérelemmel hazánkhoz. Egy biztonságos országnak, egy demokratikus társadalomnak tiszteletben kell tartania az emberi jogokat, nem feledve: az emberi élet a legnagyobb kincs. Ugyanakkor az is joggal elvárható, hogy a befogadó ország törvényeit és kultúráját, írott és íratlan szabályait az oltalmat kapottak betartsák. A bevándorlásnak, a menekültbefogadásnak megvannak a feltételei. Zenészként a világot járva számos országban nekem is vízumot kell igényelnem, sokszor hónapokkal korábban, és hiába lenne a legrangosabb színpadon fellépésem, az adott ország szuverén joga eldönteni, hogy beenged-e a területére. Ez az önrendelkezés joga, és ezt el kell fogadnunk, tiszteletben kell tartanunk, ez alapján mi is ezt várhatjuk el másoktól. Úgy gondolom, Magyarországon az élet minden területén van még min javítanunk, ezért elsősorban a saját állampolgáraink jólétét és biztonságát szükséges megteremtenünk, s számukra kell esélyt és lehetőséget biztosítani.
NÉVJEGY
43 éves, hegedűművész
12 évesen már a Rajkó zenekar tagja volt
A Budapest Gypsy Band együttest 1996-ban alapította
2000-től három éven át játszott a magyar Moulin Rouge-ban
Évente 80-100 koncertet ad itthon és a nagyvilágban. Nagy sikert aratott eddig többek közt a New York-i Carnegie Hallban, a Lincoln Centerben és a hollywoodi Oscar-gálák hagyományos helyszínén, a Dolby Theatre-ben is
