ÚJ IDŐK
Adjátok vissza a hegyeimet! – írta Wass Albert 1949-ben megjelent regényében. Csakhogy azok a hegyek – ha egyszer vissza is adják őket valakinek – már nem ugyanazok lesznek, mint egykor. Oldalukba nem nagyon kapaszkodnak már fák, a valami csoda folytán még ott ácsingózó törzseknek meg nem lesz lombjuk. Mert elszáradnak vagy kidőlnek addigra, kérgük alatt pedig – ha az is egyáltalán megmarad még – vándorló rovarok vernek csak tanyát.
Ez a vízió nem légből kapott. Az ember már csak olyan, hogy szereti irtani az erdőket. Az üveg alapanyagának számító hamuzsír miatt például a kiegyezés előtti száz évben a mai Magyarország területének a harmadát-negyedét kitevő erdőt égettek fel a történelmi Magyarországon. Az üveg ilyetén alapanyagát ma már kémiai úton állítják elő. Az erdőirtás pedig lelassult, de azért fennmaradt – például a fatüzelés miatt, mely mostanában egyfajta reneszánszát éli.
FELVIDÉK
Szlovákia az erdős területek nagyságát tekintve a közelmúltig a negyedik helyen állt Európában. Az ország 49 ezer négyzetkilométernyi területének mintegy 40 százalékát borítják erdők. A 2000-es évek elején évi mintegy ötmillió köbméter fát termeltek ki, amit a folyamatos telepítésekkel ellensúlyozni lehetett. A fát elsősorban a papírgyártásban, a bútor- és az építőiparban hasznosították, de jelentős mennyiséget exportáltak is. Tűzifaként közel négymillió tonnát használtak fel. Természetesen előfordult, hogy az engedélyezett mennyiségnél több fát vágtak ki, de ez elsősorban a hadsereg kezelésében lévő erdőkben történt. Minderről az adatok azonban nem hozzáférhetők. Jelentős fordulat állt be 2004-ben, amikor egy hatalmas szélvihar óriási pusztítást vitt végbe a Magas-Tátrában. Rengeteg fa dőlt ki akkor, és ezeket gyorsan hasznosítani kellett. A térségben számos kis fafeldolgozó üzem jött létre, többnyire hitelekből, és ezek három év leforgása alatt el is tüntették a pusztulásra ítélt növényeket. Ennyi idő alatt azonban nem sikerült törleszteni a hiteleket, ezért az üzemek már az épen maradt erdőkben folytatták az intenzív kitermelést. Így 2000 és 2010 között megduplázódott a kitermelt fa mennyisége: mintegy tízmillió köbmétert vágtak ki egy esztendő alatt, ennek nagyjából a tíz százalékát illegálisan.
Idővel még tovább romlott a helyzet, és a Google Earth légi felvételei alapján vizuálisan is nyomon követhető, hogy milyen mértékben csökkent a fával borított területek nagysága ugyanazokon a helyszíneken. Ez év februárjában törvény született a kitermelés ellenőrzésének megszigorításáról, amelyet a kormánypártok és az ellenzékiek egyaránt megszavaztak, de csak a jövő mutatja meg, hogy ez mennyire lesz hatékony. A Vlk (Farkas) erdővédelmi csoportosulás elnevezésű szervezet számításai szerint az elmúlt közel húsz év alatt körülbelül hétszáz négyzetkilométer nagyságú erdőterület tűnt el Szlovákiában. A légi felvételeken egyébként nemcsak az eltűnt rengeteg helyén maradt kopár hegyoldalak láthatók, hanem az is jól kivehető, hogy a fákon kevesebb a lombozat. Ez nyilván a környezetszennyezés számlájára írható, de a szúbogarak egyre nagyobb kártétele is tetten érhető. Keleti irányból nyugat felé terjed a szilfavész nevű gombafertőzés is, amely mind nagyobb károkat okoz az állományban.
Az ellenőrzés megszigorításáról is szkeptikusan vélekednek a természetvédők. Egy rendőrségi akció keretében megállítottak jó néhány, rönkfát szállító járművet, és kiderült, hogy legalább a hetven százalékuknak nem voltak rendben az okmányai, s a fa eredetét sem tudták megnyugtatóan igazolni. A sokkoló adatok ellenére semmilyen további intézkedésekre nem került sor. Az egyik természetvédő nemrég egy meghökkentő javaslattal állt elő: szüntessék meg az Alacsony-Tátra nemzeti park jellegét, mert a terület alig harmada számít érintetlennek, miközben legalább 55-60 százalékának kellene annak lennie.
KÁRPÁTALJA
A régió 12,8 ezer négyzetkilométeres területének 51,4 százalékát borítják erdők, ami egyedülállóan nagy arány Ukrajnában, az országos átlag ugyanis alig 16 százalékot tesz ki. Azonban míg a hágón túli területeken a telepítéseknek köszönhetően az utóbbi ötven évben 21 százalékkal nőtt az erdős területek aránya, Kárpátalján ezzel ellentétes folyamatok zajlanak. Igaz, a hivatalos statisztika azt mutatja, hogy három esztendő alatt tizenöt százalékkal csökkent a fakitermelés a vidéken: 2015-ben 1,4 millió köbméter fát vágtak ki, ezzel szemben 2017-ben 1,2 milliót. A falopás mértéke is ehhez képest elhanyagolható, legalábbis a felderített esetek adatai szerint. Az idén 202 ügynek jártak a végére, az eltulajdonított faanyag pedig 660 köbmétert tett ki. Törvényi szinten is történt némi előrelépés. A napokban Petro Porosenko elnök aláírta a kijevi rada által még áprilisban elfogadott törvénymódosítást, amely megtiltotta a rönkfa és az alacsony megmunkálású faanyag exportját.
Azért a helyzet cseppet sem szívderítő. Továbbra is előfordul, hogy a haszonfát a vámszervek hathatós közreműködésével tűzifaként próbálják kiszállítani Ukrajnából, főként EU-s országokba. A szovjet időszak rablógazdálkodása és a 90-es évek ukrán vadkapitalizmusa mérhetetlen károkat okozott a természeti környezetben. Kárpátalját 1998-ban, majd 2001-ben is pusztító erejű árvíz sújtotta. Szakértők szerint az összesen 26 emberéletet követelő és több száz millió hrivnyás kárt okozó két természeti katasztrófa fő okai között a gátlástalan erdőirtás kulcsszerepet játszott. Habár az idei nyár második felében csaknem kiszáradtak a folyók, több lokális, gyors lefolyású árvíz sújtott több települést. Alig egy hónapja például Rahón pusztított a megáradt Burkut patak. Kárpátaljai ökológusok ezzel kapcsolatban rámutattak, hogy a Tisza felső vidékén az intenzív fakitermelés miatt az állomány zömét fiatal fák teszik ki, amelyek nem tudnak annyi vizet megkötni, mint a százéves példányok.
Az erdőgazdálkodás mindezzel együtt a térség egyik hagyományos gazdasági ágazata, amely több mint háromezer ember számára biztosít megélhetést. Ezért nem lehetséges a faipar teljes felszámolása – nyilatkozta nemrégiben Hennagyij Moszkal kormányzó.
ERDÉLY
Romániában is hatalmas méreteket öltött az esztelen irtás, amelynek következtében az ország erdős területe 27,4 százalékra csökkent, ami kevesebb a 32 százalékos európai uniós átlagnál. A Greenpeace szakemberei szerint optimális aránynak a 35 százalék számítana. A román statisztikai intézet adatai alapján Románia erdős területe 6,5 millió hektárt tett ki tavaly. Az erdők fele állami, a másik fele magántulajdonban van. Évente 18,3 millió köbméter fát termelnek ki törvényesen, emellett szinte feleennyit, 8,8 millió köbmétert illegálisan.
Készültek felmérések arról, hogy körülbelül mekkora kárt okoztak az erdőirtások, de ezek pontosságát nem mindenki ismeri el, illetve nehéz terepen követni, hogy valójában mi is történik az erdőkitermelésben. A számvevőszék egy jelentése szerint például 2010 és 2013 között 80 millió eurós kár keletkezett az illegális fakitermelés következtében, miközben a hatóságok mindössze 14 milliós bírságot róttak ki a vizsgált időszakban. A törvénytelen erdőirtás a legnagyobb méreteket a 2000-es évek első felében érte el a szakemberek szerint. Azóta a kitermelés megfékezése népszerű témává vált. A hatóságok többet kezdtek foglalkozni a jelenség visszaszorításával a környezetvédő civil szervezetek unszolására, valamint a természeti katasztrófák, földcsuszamlások, árvizek és éghajlati változások hatására. A Greenpeace kezdeményezésére hatósági együttműködéssel létrehoztak egy Erdő felügyelője elnevezésű, valós idejű nyomon követést lehetővé tévő megfigyelési rendszert, amelynek köszönhetően a lakosság bejelentheti, ha gyanús erdőkitermelést észlel valahol. Ennek a rendszernek köszönhetően az elmúlt években valamelyest sikerült visszaszorítani az illegális kivágást, de kérdéses, hogy ez hosszú távon mennyire bizonyul hatékonynak. Mindenesetre 2016-ban több mint 9400 nem engedélyezett irtást derítettek fel a hatóságok, ami átlagban napi 26 esetet jelent. Több mint 42 százalékuknak lakossági bejelentésre sikerült a végére járni. A Greenpeace jelentése szerint 2013-ban és 2014-ben még 45,5 ezren felüli illegális fakivágási esetre derült fény, ami átlagban napi 62 esetet jelent.
Székelyföldön is sokat vitatott téma az erdőirtás, ugyanis ott is számos erdő eltűnt vagy jelentősen megritkult, annak ellenére, hogy a legnagyobb tarolások a Greenpeace-statisztikák szerint Belső-Erdélyben és a kelet-romániai Moldvában történtek. Székelyföldön alaposan felborzolta a kedélyeket, hogy az osztrák Schweighofer cég Kovászna megyében nyitott üzemet, ugyanis ez az egyik legnagyobb erdőkitermelő, amely nem mindig járt el tisztességesen.
NÖVEKVŐ MEDVEPOPULÁCIÓ
Az említett erdőirtásokkal összefügghet, hogy az utóbbi időben több medvét láttak Magyarországon a szokásosnál. A nagyragadozóról, illetve támadásairól egyre többször érkezik hír a környező országokból, ahol várhatóan születnek is intézkedések erre válaszul. Romániában korábban vadászható volt a medve, ám ezt beszüntették. Ezzel s a csúcsragadozó élőhelyének a zsugorodásával egyidejűleg megszaporodó támadások miatti román akcióterv első körben a „problémás medvék” kapcsán a vadászat szükségességét fejezte ki. Évenként az illetékes miniszter által jóváhagyott kvótarendszer szerint – többszázas kvótáról beszélnek – történne a vadászati hasznosítás Romániában, ahol két év alatt nagyon felszaporodott a medveállomány. Ez Szlovákiában is így van, a természetvédelemnek köszönhetően javuló tápláléklánc miatt ugyanis ezek az állatok már nem két, hanem négy-öt bocsot is nevelnek mindkét országban, a szaporodási rátájuk tehát felgyorsult – magyarázta érdeklődésünkre Hecker Kristóf, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) tudományos főmunkatársa. A medveállományt 1900 példány körülire teszik DNS-becslések alapján, és északi szomszédunkban is évente 100-110 egyed levadászásával tervezik a populáció megfelelő szinten tartását, azonban ez még nincs jóváhagyva. Viszont a növekvő konfliktusok miatt a medvék közelében élő emberek illegális módszerekkel „oldják meg a problémát”. Szlovákiában már évek óta téma, hogy vadgazdálkodást kellene folytatni a medvékkel, ami a vadon élő állatok szaporulatának vadászattal való kontrollját jelenti. Azonban a jelek szerint végül a szakmai ügyből politikai döntés lesz – emlékeztetett a szakember.
SZŰKÜLŐ ÉLETTÉR
Nagyragadozók, úgymint hiúz, farkas és medve, eddig is jelen voltak az országban – nyilatkozta kérdésünkre – miszerint lehet-e összefüggés a medvék magyarországi elszaporodása és a felvidéki erdőirtások között – Patkó László, a WWF Magyarország nagyragadozó-programjának a vezetője. A farkas esetében szaporodó párok is megjelentek, a hiúznál azonban ez nem bizonyított, bár hazánkban a jelenléte állandó. A medvéknek inkább kóborló példányai jelennek meg nálunk, azaz idesétálnak Szlovákiából, hosszabb-rövidebb ideig velünk maradnak, majd visszatérnek. Van, amikor a nemzeti parkos kollégák egy-két példányt észlelnek, máskor négyet-ötöt. A megjelenésük valószínűleg több okra vezethető vissza. Az egyik lehet az élőhelyek zavarása, amelyet a nagy területű tarvágások is okozhatnak. Egy-egy erdőterület elvesztése képes arra ösztönözni az állatokat, hogy territóriumot váltsanak, új élőhelyet keressenek maguknak. A másik, hogy Európa-szerte növekszik a nagyragadozók állománya, ami visszavezethető arra, hogy az utóbbi időkben nagyjából „beálltak” az élőhelyek az öreg kontinensen. Nincsenek például jelentős változások a mezőgazdasági vagy erdészeti gyakorlatokban, a nagyjából állandó környezethez pedig jól tudnak alkalmazkodni az adaptív ragadozók. A harmadik tényező pedig a vadgazdálkodóknak köszönhető munkából adódik, hiszen Európa-szerte növekszik a csülkös vadfajok (például szarvas, őz, vaddisznó) állománya is, az említett nagyragadozók pedig elsősorban e fajokat zsákmányolják. Még a 60-80 százalékban növényevő medve is „összeszedheti tavasszal a szarvasborjakat és őzgidákat”. A negyedik ok a szigorú uniós állatvédelmi szabályok betartásának a következménye. Betiltották például a mérgek használatát, valamint a kíméletlenül és nem szelektíven ölő csapdákat is. A szakember szerint tehát összességében több, esetenként azonban akár egymás hatását is erősítő tényező is okozhatja azt, hogy a nagyragadozók jelenléte mostanában a korábbinál erőteljesebben észlelhető hazánkban.
Hecker Kristóf úgy véli, egyértelmű, hogy a térségben a medvepopuláció nőtt, az élőhelye viszont nem bővült az utóbbi években, így az állatoknak valószínűleg helyet kell keresniük. Ez is oka az utóbbi időben elharapódzott magyarországi „medvejelenségnek”, hiszen egy medve elhagyta azt a zónát, ahol eddig élt, s máshová is eljutott az országban, amire sokan felkapták a fejüket. Ez addig nem történt meg, amíg csak az adott szűkebb területen a helyiek találkoztak medvékkel, pedig eddig is megesett ilyesmi. A szlovákiai vadászati kvóta bevezetése nyomán valamelyest javulna a helyzet, de ha tovább csökken az ottani élőhely, tovább nő a medvepopulációra nehezedő nyomás, hogy az állatok helyet keressenek maguknak – vélekedett a CIC tudományos főmunkatársa. Megoldást szerinte az okszerű vadgazdálkodás és az okszerű erdőgazdálkodás együttes alkalmazása jelentene a problémára.
BORÍTÓFOTÓ: Erdélyi zöld önkéntesek tisztítják az erdőt tarvágás után. A Királykő (Piatra Craiului) Nemzeti Parkban 300 hektár erdőt vágtak ki 2004 és 2007 közt
