„Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja” – énekli Juhos Mária az ismert dalban. De mit is jelent ez a közmondás? Van, aki úgy fogalmazza meg, hogy ha valamiről sokat beszélnek, pletykálkodnak, annak van alapja. Más inkább úgy mondja: minden szóbeszédnek van valamicske igazságmagva. Amikor én ezt a szólásmondást valamikor az ezredforduló tájékán az első Orbán-kormány agrárügyi államtitkárának, az egyesek szerint számolni és káromkodni is oroszul szerető Szabadi Bélának érvként próbáltam felhozni valami kapcsán, ő így válaszolt: „De akkor is zörög, ha zörgetik.”
Nem véletlen, hogy ez a történet jutott eszembe, amikor magukat egyszerűen csak elkeseredett Heves megyei kisgazdáknak nevező, de elszántnak tűnő emberekkel találkoztam szembe a minap. Ők nem kevesebbet akarnak elérni, mint hogy a hazai friss zöldség-gyümölcs kiskereskedelmi forgalomból legalább negyven százalékkal részesedő Nagybanit „vegyék el” a Fővárosi Önkormányzattól. Volt már valami ilyesmi 2005-ben is, amikor a piac önkormányzati tulajdoni részének a megvásárlására konkrét vételi ajánlatot tett a Futureal- és a Leisztinger-csoport. Azonban az első Gyurcsány-kormány alatt úgy gondolták az illetékesek: az önkormányzat költségvetése nincs olyan „kényszerű helyzetben”, hogy élni kellene az 1,6 milliárd forint körüli ajánlatokkal. Az eladást akkor kellene fontolóra venni, ha a piacot üzemeltető cég a következő években lemaradna a logisztikai versenyben – vélekedtek akkor. Úgy látszik, nem maradt le, hiszen azóta is megvan benne a fővárosi önkormányzati tulajdon, a társaság pedig nyereséges. A panaszkodó gazdák éppen ezért úgy vélik, hogy az a négy-öt milliárd forintnak megfelelő harminc-negyven százalékos haszon, amellyel a Nagybani az elmúlt öt évben dolgozott, őket illetné, mert azt tőlük vették el. Ugyanis a piac ezen időszak alatt elért évi 2,6-2,7 milliárdos bevételéből – amit a gazdák fizetnek vagy megfizettetnek velük helypénzként – 2013–16-ban majdnem egymilliárdot juttattak osztalékként a létesítmény tulajdonosainak minden esztendőben, külön-külön. A múlt év utáni osztalék 1,6 milliárd forint volt, s mivel az eredmény csak 1,1 milliárdos, a különbözetet az eredménytartalékból fizették ki.
Summa summarum, az említettek úgy vélik, hogy nemcsak a Fővárosi Önkormányzat rövidíti meg őket, hanem a milliárdos üzletember, a Futureal-csoporthoz köthető Futó Péter is. Ő ugyanis – amellett, hogy a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének az elnöke – a piac egyik tulajdonosa, így szintén több milliárdot „dugott már zsebre” a gazdák pénzéből. Akik szerint egyértelmű, hogy a Nagybani nem a kisgazdákat segíti, hanem a nagyokat. Megemlítik azt is: a piacot üzemeltető cég vezérigazgatója, Házi Zoltán – amellett, hogy Futó embere – az általuk „multis kereskedelmi szövetségnek” titulált Országos Kereskedelmi Szövetségben (OKSZ) is vezető, tagja az elnökségnek.
Szerettem volna megtudni, kinek mi a véleménye az ügy kapcsán. Megbeszéltem például egy találkozót Házi Zoltánnal, a Budapesti Nagybani Piac (BNP) Zrt. vezetőjével úgy, hogy azon Hajdu Edit, a vállalat jogi képviselője is jelen legyen. De hiába, a megbeszélést
lemondták. A visszakozást megértem. Finoman fogalmazva nem okozott osztatlan sikert érdeklődésem a Fővárosi Önkormányzatnál sem, mert mint a méhkas bolydult fel a hivatal a hírre, hogy valakik meg akarnák fosztani őket az aranytojást tojó tyúktól. Bagdy Gábor pénzügyi főpolgármester-helyettes „kérlelhetetlen” a BNP-s osztalék kapcsán – szivárogtatták ki informátoraim. Egy véleményt azért mégiscsak sikerült kicsikarni a fogát csikorgató fővárosi illetékestől: azt, hogy az önkormányzat BNP Zrt.-ben lévő tulajdonrésze nem eladó.
Az, hogy a helyhatóság zavarba jött, különben teljességgel érthető, figyelemmel a közelgő főpolgármesteri választásra is, amely gellert ad a témának. Ami viszont teljességgel érthetetlen, hogy a miniszter távollétében a mezőgazdasági szaktárca, de még a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara sem kívánt nyilatkozni az ügyben. Mindkét – egyébként minden egyes nyilatkozatában rendre a gazdák pártjára álló – szervezet ezúttal azzal próbálta hárítani a Figyelő érdeklődését, hogy az ügyben „nem illetékesek”. Pedig azok. Pró vagy kontra véleményüket pedig illik vállalni. Már csak azért is, mert a Fővárosi Önkormányzat tulajdonlása a BNP Zrt.-ben ugyanúgy lehet indokolt, mint indokolatlan.
Komolyra fordítva a szót: a részvénytársasággá 1991 végén alakult, 1992-ben bejegyzett Budapesti Nagybani Piac jegyzett tőkéje 1,0181 milliárd forint, a társaság alaptőkéje 10 181 darab, egyenként százezer forint névértékű, tíz évre szóló osztalékszelvénnyel ellátott, szavazatra jogosító, névre szóló törzsrészvényből áll. Ebből Budapesthez – a tulajdonában lévő Fővárosi Önkormányzat Csarnok és Piac Igazgatósága részvényeivel együtt – 6220 tartozik, ami összesen 61,09 százalékos tulajdoni hányadnak felel meg. A Futó Péterhez köthető részvények mennyisége négy cégen keresztül 3951 darab, ez 38,81 százalékos tulajdoni arányt biztosít. Előbbi „csomag” névértéke 622 millió, míg utóbbié 395 millió forint. Elhiszem, hogy névértéken nem eladók ezek a papírok, de az osztalékrátát figyelembe véve biztosan kiszámolható egy mindenkinek elfogadható összeg. Belekalkulálva akár azt is, hogy a következő években komoly, elkerülhetetlennek tűnő fejlesztések várhatók a Nagybanin, ami az árbevétel és így a nyereség növekedésével járhat. Amennyiben azonban nem lenne politikai akarat ahhoz, hogy a piac a gazdák (agrárkamara stb.) birtokába kerüljön, a Fővárosi Önkormányzat is tulajdonolhatná a céget, akár száz százalékban – a budapesti lakosság érdekében. S végiggondolta már valaki a gazdák és a főváros együttes birtoklását a termelők és Budapest lakosságának érdekei, nem mellesleg a vidék-
főváros ellentét elkerülése végett?
Borítófotó: Életkép a Nagybani piacról. Sok gazda az osztalékok láttán is nagyot nézett
