Csak semmi személyes

Való Világ
Az idén 150 éves Központi Statisztikai Hivatal túlélt világháborúkat és diktatúrákat, az elkövetkező esztendőkben pedig a Big Data jelenséghez való alkalmazkodás az egyik legfőbb feladata. Az intézményt nem érte és éri politikai nyomás, egy ilyen kísérletbe mindenki belebukna – többek között erről is beszélt a Figyelőnek a KSH elnöke, Vukovich Gabriella.

– Voltak húzós, adott esetben a fennmaradást is veszélyeztető időszakok az idén 150 éves KSH történetében?

– Büszkék vagyunk erre a 150 évre. Már a megalakulás is nehéz körülmények között – az 1867-es kiegyezés idején – történt, az akkori szervezet munkatársai pedig az alapító Keleti Károly lakásán dolgoztak. Ennek ellenére három év múlva már le is zajlott az első magyar népszámlálás. Mindez heroikus munka lehetett, hiszen egy cenzus lebonyolítása a mai kor technikai lehetőségeivel, adatgyűjtési és módszertani eljárásaival is rendkívüli erőfeszítéseket igényel. A két világháborús időszak – beleértve az első világégést követő trianoni békeszerződés statisztikai előkészítését és a háborús károk felmérését – szervezetileg és lelkileg komoly próba elé állította a statisztikusokat is. A hivatal szerepe az ötvenes években – miközben normális körülmények között nem ez a feladata – a tervgazdaság eredményeinek ellenőrzése és igazolása volt, s a hatvanas évek hozták magukkal ismét a mélyebb szakmaiságon alapuló munkavégzést. A rendszerváltás időszaka viszont újra próba elé állította az intézményt: miközben emberi és anyagi erőforráshiánnyal küzdött, át kellett alakítani a teljes statisztikai rendszert a piacgazdaság és a demokratikus politikai berendezkedés igényei mentén. Ahogy az ENSZ-nek a hivatalos statisztika alapelveit rögzítő közgyűlési határozata is fogalmaz: „A hivatalos statisztika a demokratikus társadalom információs rendszerének nélkülözhetetlen eleme.” A kulturális változás egyik legfontosabb eredménye pedig az volt, hogy a KSH minden adata nyilvánossá vált. Gyakorlatilag újjászületett a hivatal.

– A KSH hogyan tagozódik az európai intézményrendszerbe?

– A szervezet az uniós csatlakozással vált az európai statisztikai rendszer részévé. Az öreg kontinens országainak statisztikai hivatalai, illetve az Európai Bizottság ezen intézménye – az Eurostat – nagyon szoros kapcsolatban dolgoznak, erős uniós módszertani és szakmai harmonizáció mellett. Jelenleg közel négyszáz olyan statisztikai jogszabály él, amelyet az EU valamennyi tagjának alkalmaznia kell.

– A KSH gyakran kerül a politikai diskurzusba is mint politikai nyomás alá helyezett intézmény. Hogyan tudja biztosítani a hivatal a függetlenségét s ezen keresztül az adatok megbízhatóságát? Volt már olyan, hogy leszóltak?

– Esetenként valóban felmerül ez az egyébként alaptalan vád. A KSH eleve a függetlenség kívánalma mentén alakult meg, és az intézmény kultúráját azóta is áthatja ennek igénye és tudata. Nemcsak a társadalomnak, hanem minden kormánynak szüksége van független forrásból származó és ezáltal megbízható adatokra. Politikai nyomás nem érte és nem is éri a hivatalt, ez öngyilkosság lenne a politika és a szervezet részéről is, hiszen ha a KSH adatai iránti bizalom megrendül, az nemcsak az intézménynek, hanem az egész országnak káros. Mindezek mellett nemzetközi és hazai jogszabályok biztosítják a hivatal szakmai önállóságát, uniós tagságunk óta pedig az EU-s intézmények is ellenőrzik adataink minősége mellett a működésünket, ezen belül a függetlenség, pártatlanság, objektivitás kritériumainak a megvalósulását is.

– A mikrocenzus adatait nézve a 2011-es népszámlálás eredményeihez képest melyek a legmarkánsabb változások a magyar társadalomban?

– A mikrocenzus célja, hogy két népszámlálás között, félidőben friss információkat szolgáltasson a demográfiai folyamatokról, a családokról, háztartásokról, az iskolázottságról, a lakásviszonyokról. A „kis népszámlálás” megerősített több hosszabb távú tendenciát, például tovább csökkent a népesség és öregedett a társadalom, ám ez a jelenlegi korstruktúrából is adódik, ugyanis a több születés sem képes kompenzálni azt a generációs kiesést, amelyet a szülőképes korba lépő nők alacsonyabb száma okoz. Az idősek nagy aránya pedig a halálozások számára van hatással. E folyamatokat viszont egy hatékony családpolitika, illetve a halandóságot csökkenteni képes egészségpolitika mérsékelni tudja, ahogy azt a termékenységnek az utóbbi két-három évben látható alakulása is jelzi.

– Mire kijönnek a nagy mérések adatai, azok gyakorlatilag a múlt részei, miközben az emberek webes szokásainak elemzése hajszálpontos profilozást tesz lehetővé szinte pillanatról pillanatra. A digitalizáció – és a Big Data – konkurenciát jelent az egyébként kérdőívekkel dolgozó, számos jogszabállyal és tiltással körülbástyázott statisztikai hivatal számára? Lesz-e még KSH húsz év múlva?

– Biztos vagyok abban, hogy a KSH húsz év múlva is meglesz. De az is biztos, hogy a korábbi időszakokhoz hasonlóan alkalmazkodnia kell az informatikában, a szakmai módszertanban és a kibertérben végbemenő változásokhoz is. Természetesen figyeljük az alakuló Big Data-forrásokat, s amely innen kinyerhető információk rendelkezésre állnak – például az online pénztárgépek adatai már-már ilyen forrásnak tekinthetők –, azokat fel is használjuk. Ám e változások lekövetése és az azokhoz való alkalmazkodás egy hivatal számára túlságosan nagy kihívás. Éppen ezért alakult meg az ENSZ keretei között egy kutatási projekt több fejlett statisztikai rendszerrel bíró ország statisztikai hivatalainak az együttműködésével, annak érdekében, hogy megvizsgáljuk, mit tudunk kezdeni a Big Data jelenséggel. Ennek keretében többféle kísérletet is folytatunk az ilyen források felhasználására. A nehézségeket talán jelzi, hogy a hivatalos statisztikának alapvetően standard eszközökkel és módszertanokkal kell dolgoznia, miközben a Big Data-források egyik jellemzője a rendkívüli változékonyság. Szintén nemzetközi keretek között indul párbeszéd Big Data-tulajdonosokkal – mobiltársaságokkal, internetes vállalatokkal – arról, hogy miképpen tudnák a hivatalos statisztika rendelkezésére bocsátani adataikat.

– Még maradva a Big Data jelenségnél: a piaci szereplők és a KSH viszonylatában az adatok kezelése is kérdéseket vet fel, nem?

– A statisztikai hivatal esetében nagyon szigorú jogi keretek és gyakorlatok határozzák meg az adatok biztonságos kezelését és védelmét. Az adatgyűjtéskor keletkezett információk a feldolgozás során elveszítik személyes jellegüket, azokat semmilyen módon nem lehet összekapcsolni sem magánszeméllyel, sem valamelyik vállalkozással. A hivatalos statisztikának átláthatóan kell működnie, ugyanakkor a Big Data-forrásokra nem vonatkoznak ilyen szigorú és egységes adatvédelmi jogszabályok. Ezért is meglepő, hogy miközben az emberek lépten-nyomon megosztják legszemélyesebb adataikat a nyilvánossággal a különböző közösségi oldalakon, s végtelen számú digitális „morzsát” hagynak maguk mögött, néhányan éppen az adatvédelmi szempontból legbiztonságosabb hivatalos statisztikai adatkezeléstől tartanak.

– Gondolta volna korábban, hogy napjainkra ilyen mennyiségű és mélységű információ áll majd rendelkezésre?

– Nem, pedig világéletemben adatokkal dolgoztam. De talán csak kevesen láthatták előre, hogy a digitalizáció és az információtechnológia ekkora fejlődésen megy keresztül. Többről van szó, mint adatforradalom és fejlődés: gyökeres átalakulásnak vagyunk tanúi és a szereplői is. A folyamatnak pedig nincs vége, mélységében és kiterjedtségében is elképesztő dimenziók nyílnak meg.

 

 

NÉVJEGY

Végzettség: jogász

Munkahelyek

  • 1983–2004 között a KSH Népességtudományi Kutatóintézet, majd a KSH munkatársa volt különböző beosztásokban, 1988–2004 között a KSH elnökhelyetteseként tevékenykedett
  • Két alkalommal töltött be tartós ENSZ-szakértői tisztséget Genfben, illetve New Yorkban
  • 2004–10-ben a Demo-Stat Társadalomtudományi, Demográfiai Szakértő Iroda vezetője volt
  • 2010 óta a Központi Statisztikai Hivatal elnöke

Fontosabb szakmai tisztségek

  • A 2017–21 közötti időszakra a Nemzetközi Statisztikai Intézet (ISI) Tanácsának megválasztott tagja
  • 2016-tól az Európai Statisztikai Rendszer stratégiai testületének (Partnership Group) a tagja
  • 2015 óta az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak a monitorozására alakult magas szintű partnerségi, koordinációs és fejlesztési stratégiai csoport társelnöke
  • 2012–14-ben az ENSZ Statisztikai Bizottságának elnöke, illetve ügyvezető elnöke volt
  • 1999-ben az ENSZ Népesedési és Fejlődési Bizottságának az alelnökeként, valamint az ENSZ Közgyűlés 21. rendkívüli ülésszakának alelnökeként és raportőreként tevékenykedett LIPPAI ROLAND

Ezek is érdekelhetnek

További híreink