Az agrárium jövője a tét

Való Világ
Az uniós mezőgazdasági támogatások szintje a következő években sem csökkenhet. Ezért harcol a magyar agrárdiplomácia a brüsszeli fórumokon, és ennek érdekében szövetkezik Magyarország a kelet-közép-európai államokkal.

Az EU-s büdzséről folyó vitában hazánk álláspontja szerint az Európai Unió közös agrárpolitikájának (KAP) jelenleg rögzített részaránya és összege nem csökkenhet a következő többéves pénzügyi keretben. Ez azt is jelenti, hogy nem apadhat a magyar gazdák támogatása az EU 2020 utáni költségvetési időszakában. Ez a kiindulópontunk a KAP legújabb reformja kapcsán. Az utóbbival összefüggő kérdések eldöntése egyre sürgetőbb, hiszen mindjárt itt a május, amikor az Európai Bizottság (EB) nyilvánosságra hozza az unió költségvetésére vonatkozó javaslatát. A hátralévő időben az agrárminiszterek tanácsa dolgozik azon, hogy a függő kérdéseket meg lehessen válaszolni, azaz sikerüljön közös nevezőre jutni a vitás ügyekben, a tagállamonként eltérő érdekeket összehangolva. A bolgár elnökség célja, hogy a mezőgazdasági miniszterek már a március 19-i ülésen elfogadjanak egy közös, a tanács álláspontját rögzítő dokumentumot az agrárpolitika 2020 utáni irányairól. A tárcavezetői vitát az EB megalapozta egy „közleménnyel”, amely javaslatot tesz a jövendő KAP kereteire. A „javaslattervezet” ugyanakkor nem vetíti előre sem az uniós pénzügyek jövőjéről szóló vita kimenetelét, sem a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó indítványok tartalmát.

Az EB többek között arra helyezte a hangsúlyt, hogy bővüljön a tagállamok hatásköre arra vonatkozóan, miként és hová fektetik be a közös agrárpolitikából származó támogatásokat. Úgy kell megtenniük ezt, hogy közben a környezetvédelemmel, a klímaváltozással és a fenntarthatósággal kapcsolatos ambiciózus közös célok is teljesüljenek. Minden uniós ország maga dolgozza ki tehát a saját – a bizottság által jóváhagyott – stratégiai tervét, amelyben meghatározza a célkitűzések elérésének a módját. Az EB elképzelései szerint „egyenmegoldások” helyett jönne a „személyre szabott” megközelítés. A  jogszabályok egyszerűsítése és a rugalmasság növelése biztosítaná, hogy a KAP valós eredményeket hozzon a gazdálkodók támogatása terén, és meghatározza az uniós mezőgazdaság fenntartható fejlődésének irányát.

A fentiek érdekében a jelenlegi közös agrárpolitikai stratégia struktúrája a tervek szerint megmaradna, a mezőgazdasági termelők támogatása például továbbra is közvetlen kifizetési rendszeren keresztül történik majd. Figyelemmel azonban arra, hogy a klímaváltozás és a természeti erőforrásokra nehezedő nyomás továbbra is befolyásolni fogja az agráriumot és az élelmiszer-termelést, az új KAP-nak nagyobb ambíciókat kell tükröznie az erőforrás-hatékonyság, a környezetvédelem és az éghajlat-politika terén. A bizottság kiemelt figyelmet kíván tehát fordítani a mezőgazdasági modern technológiák használatának ösztönzésére is, ahogyan a gazdálkodók helyi támogatására, valamint a nagyobb piaci átláthatóság és kiszámíthatóság biztosítására. Emellett ugyanígy prioritás a fiatalok gazdálkodásra serkentése, összehangoltan a tagállamok földadóztatási, földtervezési és készségfejlesztési hatásköreivel. Kezelni kívánják továbbá a fenntartható mezőgazdasági termeléssel – egészségüggyel, táplálkozással, élelmiszer-pazarlással és állatjóléttel – kapcsolatos aggodalmakat is.

Az Európai Parlament (EP) meg is szavazta az agrárpolitika egyszerűsítését, az állami hatáskör fent említett növelésével együtt. A tagországoknak így nagyobb szabadságuk lesz az agrártámogatásra érdemes gazdálkodók körének meghatározásában, illetve a fiatal gazdák finanszírozásában. Emellett a tervek szerint az alaptámogatás 25 százalékáról az 50 százalékára növelhető az első 25–90 hektárra adható pluszdotáció, azért, hogy a fokozatosan elöregedő szektort vonzóbbá tegyék a fiatalok számára. Az EP a gazdálkodók szupermarketekkel szembeni alkupozícióját is erősíteni kívánja. Az elismert gazdaszervezetek tagjaik nevében beszállítói szerződésekről tárgyalhatnának anélkül, hogy ezzel megsértenék az EU versenyjogi szabályait. További pozitívum, hogy a gazdálkodók nagyobb védettséget kapnak a piac kiszámíthatatlan változásaival és a természeti kockázatokkal szemben, személyre szabottabb lesz a jövedelem stabilizálására nyújtott támogatás, és nő a biztosítás után fizetett kártérítés összege is. Emellett a bizottság válsághelyzetben gyorsabban segíthet a rászoruló termelőknek.

Ezek a szakmai felvetések tehát egyértelműen felkarolják a gazdákat. Azzal sem vitatkozik senki, hogy a KAP-nak a minőségi, természetes és egészséges élelmiszer-termelést kell szolgálnia. Magyarország idejében jelezte, hogy ezen belül a génmódosítástól mentes termelést pártolja, a gazdabarát politikának pedig elő kell segítenie a vidéki lakosság megélhetésének a biztosítását is. Hazánk számára tehát kiemelten fontos az eddigi kétpilléres – azaz az agrárgazdálkodást szolgáló és a vidékfejlesztést segítő – finanszírozási rendszer, illetve a termeléshez kötött szubvenciók fenntartása.

Az egyik legfontosabb kérdés tehát talán az, hogy Nagy-Britannia kiválása miatt hajlandók-e a tagállamok többet fizetni az uniós büdzsébe. (A britek távozása az EU-ból évi 13-15 milliárd eurós kiesést jelent.) Magyarország hajlandó a tagállami hozzájárulások 20 százalékos megemelésére, csak ne csökkenjen a brexit miatt a támogatási szint. Néhány éve érte el ugyanis az agrárdotáció azt a mértéket, amely a magyar mezőgazdaságot versenyképessé teszi, s fontos, hogy ez megmaradjon. A másik lényeges vitapont, hogy miképpen történjen a befizetés. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy a közös költségvetéshez járul-e hozzá egy ország, vagy a saját gazdáit segíti. Mi elutasítjuk a társfinanszírozást, azaz az egyes agrárpolitikai programok pluszfinanszírozását egy-egy ország anyagi helyzete szerint. Ez ugyanis a gazdagabb államoknak kedvezne és felborítaná a közös agrárpolitikát, aminek versenytorzító hatása lenne. Érdemi kérdés még a zöldítés: a tervek szerint környezetbarátabb termelést elősegítő rendszer jöhet létre, de az új terhek mellé pluszfinanszírozást is biztosítani kellene a gazdáknak. Amíg ez nincs, versenyhátrányban lesznek az európai piacon is jelen lévő nem uniós konkurensekkel szemben, akik számára nincsenek ilyen szigorú feltételek. Gond lenne az is, ha más, például migrációs célra lehetne költeni összegeket a vidékfejlesztési keret rovására. Az ilyen kiadásokat – ha akarják – a tagállamoknak más forrásokból kell finanszírozniuk.

A visegrádi és a balti országok együtt állnak ki a közös uniós agrárjövő érdekében, egyebek közt a megfelelő forrásokkal ellátott, erős, kétpilléres KAP fenntartása mellett. A V4-ek (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) ez irányú nyilatkozatához Horvátország is csatlakozott. Ez az első olyan országcsoport, amelynek sikerült elfogadnia egy olyan dokumentumot, amely mérvadó a KAP jövőjét tekintve. Románia az eljövendő, Bulgária a jelenlegi uniós elnöksége miatt nem írta alá a nyilatkozatot, ám vannak közös nevezők Franciaországgal is. A KAP-támogatások a régióban több millió gazdát és közvetve hatvanmillió embert érintenek. Az uniós gazdák pedig mindent összevetve több mint ötszázmillió EU-állampolgárt látnak el élelmiszerrel.

 

REKORDOT DÖNTHET AZ AGRÁREXPORT

Magyarország támogatása a KAP-on belül 3,19 százalék, ami uniós lakossági és mezőgazdasági arányunkhoz képest nagyobb. Ezek a pénzek nemcsak versenyképessé tették a magyar agráriumot, de hozzájárultak a mezőgazdasági termékek eladásának a növekedéséhez is. A hazai szektor külpiaci értékesítése az elmúlt hét évben jelentősen bővült. Az agrárexport értéke 2010 első tizenegy hónapjában még 5,2 milliárd euró volt, 2017-re pedig már 8,2 milliárdra növekedett, ami 56 százalékos bővülés. A jelenleg hozzáférhető január–novemberi adatok alapján valószínűsíthető, hogy mezőgazdasági kivitelünk értéke a múlt év egészében megközelítette a 9 milliárd eurót, ami új rekordot jelent. Az agrárexport növekedéséhez leginkább a gabonafélék (főként a kukorica és a búza), a növényi olajok (napraforgó, repce), a tejtermékek (folyadék tej, sajt), az olajos növények (repce, szója), a feldolgozott takarmányok, valamint az italok és szeszek (ásványvíz, bor, bioetanol) járultak hozzá. Más termékkörök esetében szintén bővült a kivitel, például a különböző ehető készítményeknél (levesek, mártások, fagylaltok, étrend-kiegészítők). Nőtt a friss gyümölcsök exportja is, meghatározóan az almáé, a meggyé és a dinnyéé. Csökkenés csak a húsoknál volt, elsősorban a baromfiszektor madárinfluenza miatti kisebb kibocsátása és a járvánnyal kapcsolatos kereskedelmi korlátozások miatt.

Borítófotó: Papi áldást kap a búzaföld Ópályiban. A gabonafélék iránt tavaly óriási volt a külföldi kereslet

Ezek is érdekelhetnek

További híreink