Ankara kitart az orosz rakéták mellett

Való Világ
A kis-ázsiai ország államfője az USA hatalmas nyomása ellenére kitart az orosz rakétavédelmi rendszer megvásárlása mellett.

TÖRÖK–AMERIKAI KONFLIKTUS

Törökország külügyminisztere a minap kijelentette, hogy a legutóbbi G20-as oszakai csúcsértekezlet után enyhült az amerikai–török diplomáciai-politikai feszültség. A kapcsolatokat nemcsak az Sz–400-as orosz lég- és rakétavédelmi rendszerek vásárlásának az Egyesült Államok általi kifogásolása terheli. Ankara legalább ilyen mértékben sérelmezi, hogy az USA cserbenhagyja a Szíriában működő „terroristák” (értsd: a kurd felkelők és szövetségeseik) elleni harcban. Recep Tayyip Erdoğan számára kulcsfontosságú országának a területi egysége, így az önrendelkezésre törekvő kurdok kérlelhetetlen ellenfelei. Emellett Ankarában a washingtoni vezetők szemére hányják azt is, hogy nem hajlandók fellépni az Erdoğan-rezsim ellenzékeként azonosított Fethullah Gülen által vezetett mozgalommal szemben. Gülent Washington nem adja ki Törökországnak.

 

NEM BÍZNAK A NATO-BAN

A Vojennoje Obozrenyije orosz katonai szakportál véleménye szerint a törököknek elsősorban azért van szükségük az orosz Sz–400-asokra, hogy biztosítsák foghíjas rakétavédelmüket. A NATO-amerikai rakétapajzs hatósugara (amelynek a szárazföldi eleme a romániai Deveseluban Magyarországot is védi) nem terjed ki Törökország délkeleti, szíriai határ menti térségeire. Ezt támasztja alá a török Milli Gazete napilap értesülése is, amely szerint az első Sz–400-as üteget erre a területre telepítik. Ez egyúttal védelmet nyújtana egy esetleges izraeli vagy iráni rakétatámadással szemben is. Mind Jeruzsálemmel, mind Teheránnal ez idő szerint normálisak Ankara kapcsolatai, de török elemzők mindkét esetben jelentős bizonytalansággal számolnak.

A másik ok: a törökök nem bíznak a NATO-rakétaernyőben, ha esetleg súlyosbodik a katonai feszültség a görögökkel. A mindkét országban komoly pozíciókat szerzett populista erők – mint a foreignpolicy.com portál írja – előmozdítják a katonai szembenállást a két szomszédos NATO-tag között. Az Égei-tengeren néhány sziget hovatartozásáról máig folyik a vita Athén és Ankara között. Török F–16-osok szállnak fel, ha a görög F–16-osok túl közel repülnek a vitatott parányi szigetekhez – és viszont.

A kis-ázsiai állam a harmadik Kína, valamint Fehéroroszország után, amely ilyen korszerű rendszereket vásárol. India hamarosan követi őket. A török szállításokat július közepén kezdték el, légi úton. Még a rakéták különlegesen nehéz szállító-indító járműveit is így juttatják el a vevőhöz, ami nem különösebben gazdaságos (viszont gyors) megoldás, hiszen az ilyen súlyos, nagy térfogatú holmikat általában tengeri-vasúti úton fuvarozzák. Orosz katonai források szerint a mobil lég- és rakétavédelmi rendszer valamennyi elemét 2020 áprilisáig juttatják el Törökországba. Ankara négydivíziónyi Sz–400-as Triumfot vásárolt két és fél milliárd dollárért. Ennek egy részét a törökök saját erőből fizetik, a fennmaradó hányadra Moszkva hitelt nyújt nekik.

 

AMERIKAI MEGTORLÁS

Az Egyesült Államok büntetésből kizárja Törökországot az ötödik generációs amerikai F–35-ös vadászbombázók közös megépítési programjából, és nem szállít neki ilyen gépeket. A törökök mintegy kilencszáz alkatrészt gyárthattak volna ehhez a típushoz, és mintegy kilencmilliárd dolláros külföldről érkező beruházásra számíthattak volna – mondta Ellen M. Lord, a Pentagon egyik miniszterhelyettese, aki a katonai beszerzésekért-szállításokért felelős. A török külügyi tárca ezzel kapcsolatos közleménye „igazságtalannak és egyoldalúnak” minősíti az amerikai lépést, amely formailag arra hivatkozik, hogy az F–35-ös gépekre nézve veszélyt jelentenek a török Sz–400-asok.

Washington aggodalmainak a valós oka az, hogy elemzők szerint az oroszok által szállított védelmi rendszerrel lehetségessé válik a nyugati világ meghatározó ötödik generációs vadászbombázói sebezhetőségének a feltárása és esetleg az ellenfél kezére juttatása. Moszkva hasonló típusú rendszereket telepített például a Krím félszigeten is, ott, ahol jelenleg a legnagyobb egy NATO–Oroszország fegyveres konfliktus kirobbanásának a veszélye.

 

A FEKETE-TENGERI HELYZET

A kulisszák mögött komoly politikai-diplomáciai-gazdasági összecsapások zajlanak az Európai Unió nagy hadiipari vállalatai és az amerikaiak között a jövő piacainak a meghódításáért. A német–francia Airbus, Európa és a világ egyik legnagyobb hadiipari konglomerációja önálló, az amerikai F–35-ös gépek piacát megcélzó ötödik generációs repülő tervét mutatta be az idei párizsi légiszalonon. (Ahol a törökök is megjelentek saját vadászgépprogramjuk legújabb fejlesztésével, a TF-X-szel.)

Mindez a NATO keleti felvonulási projektje keretében történik, amelyben a térségben meghatározó török hadiflottának komoly szerepet szánnak. Az 1936-os montreux-i szerződés korlátozza a nem fekete-tenger menti országok Fekete-tengeren cirkáló hadihajóinak a számát és az ott-tartózkodás időtartamát. Ez a korlátozás természetesen a kis-ázsiai államra nem vonatkozik. Törökországon kívül 2014 előtt még a NATO-val szoros viszonyt kiépítő Ukrajnának volt számottevő, az orosz flotta ellen felsorakoztatható haditengerészete, ám a Krím félsziget elcsatolásával északkeleti szomszédunk tengeri hadereje csaknem teljes mértékben az oroszok kezére került. Kijev haditengerészeti szempontból gyakorlatilag jelentéktelenné vált, e tekintetben megelőzi mind Románia, mind Bulgária.

 

ErdoĞan elnök egy török vadászgépben. Washington kitiltotta Ankarát az F–35-ös programból