DONNA LANGLEY, A UNIVERSAL PICTURES ELNÖKE
Amikor kislány volt, a barátai körében azt terjesztette, hogy az apja a híres színész, Omar Sharif. Hogy kik az igazi szülei, azt viszont a mai napig sem tudja: az első születésnapját még éppen csak betöltötte, amikor adoptálta egy brit házaspár. Az élete végül 25 éves korában fordult nagyot, amikor egy barátnőjével 1991-ben úgy döntöttek, hogy felfedezik az Egyesült Államokat, és három hónapra elutaznak Los Angelesbe. „Az édesanyám azóta is várja, hogy hazamenjek” – jegyezte meg egy interjúban a stúdióvezér.
Mikor az élére került, a Universal épp nehéz időket élt. Az igazgatóság választása részben azért esett Donna Langley-re, mert produkciós vezetőként ő forszírozta a Mamma mia! című musical megfilmesítését, ami akkoriban a stúdió egyetlen komoly sikere volt. De a viharok a kinevezése után sem akartak elülni. A vállalatnál egymást érték a tulajdonosváltások a Vivenditől először a GE-hez, majd a Comcasthoz kerültek.
De kollégái szerint Langley ezekben az időkben is roppant nyugodt maradt. „Soha nem kellett üvöltöznie. Egyetlen pillantásával is rendet tud teremteni” – meséli egy kollégája. Bár gyakran éri az a vád, hogy az ízlése túlságosan is kommersz, a stúdió nagyfilmjei pedig igencsak buták, a Universalt ő tette egyenesbe. Az élcelődések egyik kedvelt célpontja, a faék egyszerűségű Halálos iramban mozisorozat elképesztő sikert hozott a stúdiónak. Az idei, nyolcadik epizód több mint 1,2 milliárd dollárt termelt. Ezt a szép számot főleg a lelkes kínai közönségnek köszönhetik: az akcióval és tesztoszteronnal alaposan telepumpált film az ázsiai országban majdnem kétszer annyit hozott, mint Észak-Amerikában. Nem meglepő: az utóbbi években többször is kiderült, hogy a kínai közönség odavan a pörgős, robbanásokkal teli alkotásokért.
Langley egyébként büszke rá, hogy a Universal kisebb produkciókat is felkarol: ez évben ilyen volt a rasszizmus témájával is foglalkozó horror, a Tűnj el!, valamint a Hatodik érzék alkotójának új thrillere, a Széttörve.
BOB IGER, A WALT DISNEY ELNÖK-VEZÉRIGAZGATÓJA
Még 2004-et írtunk, amikor úgy tűnt, hogy az egeres cégnek semmi sem akar összejönni. Akkoriban az animációs filmjeik rendre csalódást okoztak a kasszáknál, a stúdiónál dolgozó tehetségek pedig sorra igazoltak át a konkurensekhez. Az alapító unokaöccse, Roy Disney annyira kétségbe volt esve, hogy kampányt indított a vezetés ellen: a részvényeseket arra kérte, távolítsák el az akkori vezért, Michael Eisnert. A cél érdekében még egy külön honlapot is indított SaveDisney.com néven, ahol pontokba szedve magyarázta el, miért van szükség a váltásra. Végül a kritikus hangok az igazgatóságnál is megértő fülekre találtak, ezért 2005-ben Bob Igert, a korábbi ügyvezető igazgatót nevezték ki az elnöki posztra. Az új vezér vissza akarta állítani a stúdió régi pompáját, de a baj ekkor már túl nagy volt: a korábbi években szakemberek egész sora lépett le a Disney-től, így a társaság igencsak híján volt a ragyogó elméknek.
Ezért Iger egy évvel azután, hogy átvette a kormányrudat, egészen merész lépésre szánta el magát: megállapodott a Disney és a Pixar animációs cég egyesítéséről. Az alku részeként a korábbi Pixar-fejesek vezető beosztást kaptak a médiabirodalomban. A Toy Story és a Némó nyomában című mesefilmért is felelős cég alapítója, John Lasseter lett a Disney új kreatívigazgatója. Iger azonban itt nem állt meg. Három évvel az átalakítás után 4 milliárd dollárért (átváltva 1070 milliárd forintért) megvette az egyik legnagyobb képregénykiadót, a Marvelt, majd 2012-ben ugyanekkora összegért a Csillagok háborúja atyjától, George Lucastól felvásárolta a cégeit és velük együtt a Star Wars-mozik forgalmazási jogát. Az utóbbi években a Disney a sikeres brandek akvirálása mellett a saját örökségét is pénzre váltotta: a korábbi klasszikus rajzfilmjeikhez elkezdtek élő szereplős adaptációkat gyártani. A startpisztoly 2014-ben dördült el, a Demónával. Azóta a Hamupipőkéből, A dzsungel könyvéből, valamint A szépség és a szörnyetegből is készült új mozifilm. Utóbbi 1,2 milliárd dolláros forgalmával eddig a legsikeresebb produkció volt az idén. Bob Igernek hála, mára a Disney Hollywood legnagyobb stúdiója lett. Most úgy tűnik, hogy az idén a tíz legsikeresebb filmből legalább öt lesz az övék. Hogy a pozíciójukat még jobban bebetonozzák, a napokban óriási lépésre szánták el magukat. Megvették az egyik legnagyobb ellenfelük a 21st Century Fox film- és mozirészlegeit méghozzá 52,4 milliárd dollárért.
KEVIN TSUJIHARA, A WARNER BROS. VEZÉRIGAZGATÓJA
Mint minden nagy hollywoodi stúdiónak, a Warner Bros.-nak is vannak saját vidámparkjai: Tsujihara 1994-ben még ezeknek a menedzselésében vett részt. Korábban apja tojáskereskedő cégét hagyta ott, hogy végre megvethesse a lábát a filmiparban. Innentől pedig nem volt megállás: a ranglétrán gyors ütemben vette a lépcsőfokokat. Az online tevékenység után hozzá került a videó- és a Blu-ray-részleg, végül 2013-ban, a korábbi elnök visszavonulása után ő lett a vezérigazgató.
A vezetése kezdetén kudarcot kudarcra halmozott. A rossz ötletei sorában az egyik legnagyobb az volt, amikor teljes kreatív szabadságot adott a Mátrix-trilógiát is megalkotó Wachowski testvéreknek. Cserébe a rendezőpáros Jupiter felemelkedése címmel a stúdió egyik legnagyobb bukását gyártotta le. A zavaros sci-fi Észak-Amerikában még az előállítási költségek harmadát sem tudta visszatermelni.
Volt viszont egy bombaötlete, ami alapaosan kifizetődött: Tsujihara elkezdte másolni a Disney-t. A Marveléhez hasonló mozifilmsorozatot indítottak be a DC szuperhőseivel, tehát többek között Batmannel, Supermannel és a Csodanővel. Ez pedig jó lépésnek bizonyult: eddig a DC égisze alatt mindössze öt filmmel 3,7 milliárd dollárt söpörtek be. A stúdió gépezete azonban nem működik zökkenőmentesen. A hírek szerint Tsujihara túlságosan megköti az alkotóik kezét. Nem is feltétlenül az a baj, hogy beleszól a filmkészítési folyamatba, hanem az, hogy a tanácsai és a kérései sokszor csak rontanak a helyzeten. A tavalyi Öngyilkos osztagot például, miután nem tetszett neki a rendező munkája, újravágatta egy előzetesek készítésével foglalkozó céggel. Vagyis olyan emberekkel, akiknek nem a filmvágás a feladata. A végeredményt a kritikusok ki nem állhatták (az Öngyilkos osztagot a Rotten Tomatoes adatai szerint az ítészek 74 százaléka értékelte negatívan). De a Warner-elnök volt az is, aki az idei Az Igazság Ligájánál megszabta, hogy a produkció nem lehet hosszabb 2 óránál. Az ok egyszerű: azt akarta, hogy egy nap alatt minél többször le lehessen adni a filmet a mozikban. Ez a döntés azonban a visszajelzések alapján nem igazán nyerte el a közönség tetszését. Ez pedig látható a forgalmon is: Az Igazság Ligája várhatóan 700 millió környékén zár, ami ugyan szép eredmény, ám az előző rész 873 milliójához képest egyértelmű visszaesés. A sorozatos ballépések miatt az utóbbi hónapokban beindultak a pletykák a japán származású üzletember távozásáról, de úgy tűnik, hogy ezeknek nincs alapja.
TONY VINCIQUERRA, A SONY PICTURES ELNÖKE
A New York-i cégvezér friss húsnak számít a szakmában: a kinevezésére csak ez év májusában került sor. A feladat, amelyet a nyakába vett, mindenesetre nem kicsi. A japán óriásvállalat mozirészlegét ugyanis a szakadékból kell visszahoznia. Mert a Sony – nincs mit szépíteni – az utóbbi időben ékes példája lett annak, hogy miként nem szabad kezelni a filmgyártást. Az évtized derekán például a jövőjüket a Szellemirtókra akarták alapozni (az eredeti, 1984-es produkció négy szeleburdi fickóról szólt, akik igyekeztek elkapni a New Yorkot elözönlő rémeket). Erre a franchise-ra a filmek mellett tévésorozatokat is akartak építeni. Ám a nagy tervezés közben épp csak a lényeg sikkadt el: az első filmnél a kiszemelt rendezőjük, Paul Feig ugyanis a nagy, 100 milliós produkciók terén nemcsak hogy tapasztalatlan volt, de ráadásul a forgatáson a gyeplőt is teljesen kiengedte a kezei közül. A jelenetek igen komoly része rögtönzésekből állt. Instrukciókat alig kaptak a színészek, így mehettek a saját fejük után. Az eredmény katasztrofális lett. A tavalyi Szellemirtók az óvatos becslések szerint is 70 milliós veszteséget okozott a Sonynak. Önmagában az is sokat elmond, hogy a stúdiónak az elmúlt öt évben egyetlen komoly sikere volt. Ez az a Pókember: Hazatérés, amelyet a Disney-vel közösen hoztak tető alá. Az egeres cég pedig a közreműködésnek meg is kérte az árát: a merchandisingból, tehát a pókemberes pizsamákból, nyalókákból, bögrékből és más ehhez hasonló kütyükből befolyó pénz mind őket illeti. Tony Vinciquerra tehát nincs könnyű helyzetben. A szakember azonban a tévézés területén már volt, hogy csodát művelt: Amerikában ő emelte ki az ismeretlenségből és tette országos jelentőségűvé a Fox csatornát, ahonnan 2011-ben távozott.
