– Gyuricza Csaba szerint a magyar mezőgazdaság kibocsátása 30–38 százalékkal is bővülhet.
Gy. Cs.: Ez így van. Az informatika és a digitalizáció megjelenésével az agrárium globálisan csúcstechnológiai ágazattá vált, világszinten hatalmas fejlődéssel. Ebben a versenyben mi nem voltunk az élenjárók között az elmúlt időszakban. Lemaradásunk a szektor kibocsátásában még a rendszerváltozás idejére nyúlik vissza, és elég hosszú ideig tartott, míg a magyar mezőgazdaság magára talált. Az elmúlt évtizedben nagyon imponáló volt a haladás, de mélyről indultunk. Az eredményeinket európai vagy akár globális viszonyok közé helyezve látható, hogy technológiában és tudásban is van mit behoznunk. A hazai agrárium képes arra, hogy akár 25-30 millió ember számára is előállítson élelmiszer-alapanyagot és élelmiszert. Az adottságaink alapján az ágazat kibocsátását a mostani, 2650 milliárdos szintről akár 800-1000 milliárd forinttal is növelhetjük.
H. Zs.: Az a kérdés, a szektor dolgozói akarják-e, tesznek-e érte, hogy a kibocsátás növekedjen. Egyértelmű, hogy mindenki többet szeretne termelni, de nem tudni, hogy mindenki a hagyományos növénytermesztést akarja-e folytatni, ami alatt a búza, kukorica, napraforgó, esetleg repce termelését értem. Amennyiben az összes résztvevő ezt akarja, vélhetőleg sokkal nehezebben jön majd össze az említett növekedés. A gyorsabb úthoz az kell, hogy a gazdálkodók mást is elkezdjenek termelni, ehhez viszont pillanatnyilag kevésbé felkészültek úgy a szaktudást, mint a gépeket tekintve. Magyarországon sokan még mindig a 80-as években megszerzett ismereteiket akarják kamatoztatni a gyakorlatban, ezért is vannak tartalékok a hozamokban.
– Hogyan alkalmazkodhatunk a mezőgazdaságban zajló fejlődéshez?
Gy. Cs.: Az innováció talán sosem volt annyira fontos a szektorban, mint most. Nem lehet azonban mindent a kormányzattól vagy az ágazati szervezetektől várni. Először a fejekben kell bekövetkeznie szemléletbeli változásnak, melynek hatására a termelők a technológiai fejlődést – a digitalizációs és a precíziós technológiákat – beengedik a gazdálkodásba. Az előrelépéshez alapvetően három dolog szükséges. Az első az említett technológiák használatának az elterjedése, a második a megváltozott klímafeltételekhez alkalmazkodó szisztémák kidolgozása. A harmadik pedig az elkerülhetetlen, jogszabályi változtatást is igénylő öntözésfejlesztés, amit nekünk kell megoldani, ehhez ugyanis az EU-tól nem várhatunk támogatásokat.
H. Zs.: A gépek felől közelítve: az önvezető traktor és kombájn abban különbözik az önvezető autótól, hogy nem csak A-ból B-be juthatunk el ezekkel az eszközökkel, lehet velük vetni vagy aratni is, különböző sebességgel és megfelelő teljesítménnyel. Egy ilyen kombájn önállóan le tud aratni egy táblát, egy vezető nélküli traktor pedig mondjuk képes arra, hogy akkor megy oda a pótkocsival a kombájnhoz, amikor annak megtelt a tartálya. Ezek a gépek megtervezik maguknak az optimális útvonalat a talajmunkánál, és önállóan végig is járják. E masinák tehát szerintem sokkal, de sokkal korszerűbbek egy önvezető autónál. Kérdés, lesznek-e olyan jogszabályok, amelyek alapján a már létező fülke nélküli, kezelőt sem igénylő gépeket használni is lehet majd a földeken.
– Robotok a földeken is?
Gy. Cs.: Szakértelemre és szakemberekre továbbra is szükség lesz, de jóval nagyobb arányban kell majd sokkal képzettebb, kvalifikált munkaerő. Az informatikai és az agrárszakismeretek együttes tudása nélkülözhetetlen lesz. A trágyakihordót például ugyanis olyan, a legmagasabb szintű agrárinformatikai ismeretekkel rendelkező mezőgazdasági szakember váltja majd fel, aki egy automatizált rendszert működtet. Ugyanez az irány érvényes a növénytermesztés, az erőgépek, a kertészet vagy az erdészet vonatkozásában is. Erre az oktatásnak kell felkészülnie. Kérdés, képes-e a felsőoktatás arra, hogy a gyakorlatban használt, rohamtempóban fejlődő tudást egy-két lépéssel megelőző szakismerettel bocsásson ki szakembereket, akiket a cégek érdemben tudnak foglalkoztatni.
H. Zs.: Felkészült munkaerőre ma is nagy szükség van, mert ha kijön egy új technológia a hannoveri Agritechnica kiállításon november végén, januárban már begurul hozzánk az udvarra. Akik oda kijárnak, nem csak nézegetik, meg is rendelik az újdonságokat, és a legkorszerűbb gépet akarják tőlünk megvenni. A napokban adtunk el egy full extrásan felszerelt kombájnt – értéke elérheti a félmillió eurót is –, amely képes olyan teljesítményt nyújtani, olyan műveleteket elvégezni, amelyeket negyedszázada három gép sem tudott. A rajta lévő kamera még azt is látja és rögzíti, hogy mennyire törött a gabonaszem, van-e rajta toklász, és ha nem megfelelő, akkor a gép önmagától változtat a működési beállításon. Ezeket a masinákat, ha szükséges, meg kell tudnunk javítani. Ezért nálunk egy átlagos szerelő évi tizenöt munkanapon oktatáson vesz részt, most is szinte minden telephelyünkön van egy ilyen tanfolyam.
– Szóval mik a kilátások?
Gy. Cs.: A növénytermesztésben a legnagyobb kultúrák terén a szója kivételével önellátók vagyunk, jut belőlük a külpiacokra is. A kidolgozás alatt lévő fehérjetakarmány-programmal a külpiacok viszonylatában csökken a kitettségünk. A nagyon jó helyzetű növényialapanyag-termeléssel viszont nincs összhangban az állattenyésztés és a feldolgozóipar. Ott tehát fejlesztenünk kell, nincs is más utunk, ha az Európában egyedülálló GMO-mentességünket a teljes termékpályára ki akarjuk terjeszteni. Az elkövetkező uniós költségvetési ciklus kapcsán számunkra tehát fontos a területi vagy állatlétszámalapon járó és a beruházási támogatások aránya, azon túl, hogy a juttatások összeurópai kerete ne csökkenjen. Ez kihívás, mert miközben a bevándorlás többletköltséget okoz a közösségnek, a csaknem 40 százalékban mezőgazdasági támogatást tartalmazó uniós büdzsét a britek kilépése mintegy 7 százalékkal apasztja.
H. Zs.: Az abrakfogyasztó ágazatok Magyarországon tartósan jó pozícióba kerülhetnek, kedvező költségű fehérjével. Ezeket lehet és kell is támogatni. A jelenlegi sertésállomány remélhetőleg hosszú távon is jó piacra talál. A marhahús fogyasztásának nálunk nincs nagy hagyománya, inkább a csirkét szeretjük, amelyhez viszonylag olcsón lehet hozzájutni a boltban. Fontos, hogy a friss tej, tejtermékek vonatkozásában legalább közel legyünk az önellátáshoz. Ne feledjük, hogy az uniós embargókat követő válaszlépésekkel az oroszok lassan már mindenből önellátóvá válnak. Egy német ismerősömnek harmincezer tejelő marhája van Oroszországban, és építi hozzájuk a tejüzemet. Az ottani átvételi árak a támogatással literenként 10 eurócenttel magasabbak, mint a hazai átlagárak voltak a múlt években. Egy Moszkva melletti tejüzem drágábban veszi át a nyerstejet, mint amennyiért nálunk dobozosat lehet kapni.
Gyuricza Csaba
főigazgató
- 1973-ban, Gyomán született. Diplomáját
- a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaság-tudományi Karán, 1996-ban szerezte, majd a gödöllői intézmény és
- a Bécsi Agrártudományi Egyetem nappali doktori képzését végezte el, párhuza-mosan
- A doktori fokozat megszerzése után tanszéki mérnök, egyetemi tanársegéd, egyetemi adjunktus, 2004-től egyetemi docens lett, valamint az uniós Közös Kutatóközpont – Környezetvédelmi Intézet nemzeti szakértője
- 2005-től a Szent István Egyetem Növénytermesztési Tangazdaságának
- az igazgatója
- 2004-től 2008-ig a SZIE Mezőgazdaság-
- és Környezettudományi Kar nemzetközi dékánhelyettese, 2012-ben gazdasági dékánhelyettese, majd 2012 és 2015 között dékánja volt
- 2015-től Magyarország legfiatalabb agrárprofesszora a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal elnöke lett, annak megszűnéséig
- 2017-től a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ főigazgatója
Harsányi Zsolt
agrárvállalkozó
- 51 éves, Baján született, 1990-ben szerzett diplomát a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki szakán
- 1991-ben kezdett vállalkozni, megalapította bajai székhelyű társaságát, az Axiált.
- A kezdetben betéti társaságként működő vállalkozás mára 77 milliárd forintos éves árbevételű, több mint hétszáz alkalmazottat foglalkoztató, 100 százalékban
- a Harsányi család tulajdonában lévő magyarországi céggé nőtt
- 2014-ig folyamatosan, háromszor három évig volt alelnöke a mezőgazdasági gépeket forgalmazók nemzetközi szervezetnek, a CLIMMAR-nak
- 1998-ban választották a Mezőgazdasági Eszköz- és Gépforgalmazók Szövetségének elnökségi tagjává, 2012-ben elnökévé
- 2010-től az alma maternek, a gödöllői Szent István Egyetem (SZIE) Gépészmérnöki Karának tiszteletbeli professzora
Borító: Kőhalmi Péter
