Csak az idén hozzávetőleg egy százalékkal mérséklődik a munkanélküliségi ráta, megközelítve a négyszázalékos szintet, vagyis tartósan alacsony az állástalanságot kifejező mutató szintje. Olyannyira, hogy egyes ágazatokban, iparágakban kialakult az ugyancsak „tartós” munkaerőhiány is. Nem túlzás azt állítani, hogy szinte csak annak nincs munkája, aki nem akar vagy nem tud dolgozni. Szó se róla, más a helyzet az elmaradottabb régiókban s más a fővárosban vagy éppen a nyugati megyékben. Azaz a teljes képhez hozzátartozik, hogy miközben a fejlett térségekben nullaszázalékos a munkanélküliségi mutató, addig a hátrányos gazdasági övezetekben a tíz százalékot is megközelítheti. Közben kétségtelen, hogy a legnagyobb probléma a munkaerő-deficit. Hozzávetőleg kétszázezer állástalan lehetne „hadra fogható”, esetükben a gondot a mobilitás teljes hiánya jelenti. Hiába bukkan fel betölthető állás más régiókban, az érintettek nem hajlandók költözni, inkább maradnak munka nélkül. Pedig a béremelési dinamika, valamint a minimálbér jelentős megugrása miatt is megérné az áttelepülés. Továbbá a munkaerőhiánnyal küzdő cégek nagy támogatásokkal – lakhatási, beiskolázási – segítik azokat, akik az ország távolabbi vidékeiről érkezve dolgoznának.
Szalai Piroska munkaerőpiaci és foglalkoztatási szakértő megkeresésünkre azt emelte ki, hogy az unión belül hazánkban volt a legnagyobb „foglalkoztatási boom” az elmúlt hét év leforgása alatt. Igaz, az Orbán-kormány által felpörgetett közfoglalkoztatási programoknak volt kezdetben köszönhető a siker, jelenleg azonban már az elsődleges munkaerőpiac is bőven hozzáteszi a maga részét a javuló statisztikákhoz. Szalai felidézte: míg 2010-ben a legrosszabb ráta nálunk volt a közösségen belül, addig ma már az átlagnál jobbak vagyunk, a 13. helyen állunk az országok foglalkoztatási rangsorában, a munkanélküliség szintje pedig a negyedik legalacsonyabb. A szakértő hangsúlyozta: a KSH jelentése szerint augusztusban hazánkban 4,4 millió fő dolgozott, közel hétszázezerrel több, mint 2010 azonos időszakában. A növekedés negyven százaléka a munkanélküliek, hatvan százaléka pedig az inaktívak létszámának csökkenéséből adódott. Az állástalanság értékelése szempontjából a legfontosabb korosztály a 20–64 éveseké. Az említett korcsoport több mint hetven százaléka dolgozik: ezen a téren nagyjából hozzuk az uniós átlagot. A cél ebben a szegmensben a hetvenöt százalékos „limit”, ezt – ha marad a foglalkoztatási boom – a jövő nyárra elérhetjük. Szalai Piroska hozzátette: ez egy az Európai Unió felé tett vállalás, ám a „céldátum” 2020-ról szól. Nota bene: az EU statisztikai hivatalának a kimutatásai alapján a hivatkozott korcsoportban az elmúlt hét év leforgása alatt Magyarországon volt a legnagyobb a foglalkoztatási ráta növekedése a tagállamok közül. Első és második pillantásra is impozáns a növekményünk: több mint tizenhárom százalékos.
A lapunknak nyilatkozó szakértő hangsúlyozta: az uniót alkotó 28 ország átlagos bővülése 3,6 százalékos volt, míg az euróövezet 19 államának a növekedése a 2,5-et sem érte el. Tehát hazánkban az elmúlt hét évben a közösségi középértéknél majdnem négyszer gyorsabban bővült a munkaerőpiac, az eurózóna átlagánál pedig több mint öt és félszer. Ki kell arra is térni, hogy a legaktívabb korcsoportban a férfiak foglalkoztatási rátája meghaladja a kilencven százalékot. Hazánk ezen a téren is dobogós: Csehország és Málta után a harmadik. Idetartozik, hogy a nők munkáltatása nálunk jóval nagyobb arányú, mint korábban bármikor. Ugyanakkor ezt az ütemet akkor tudjuk fenntartani, ha több rugalmas lehetőséget biztosítunk a számukra. Ilyen lehet a részmunkaidős konstrukció, és a hölgyek területén komoly szakképzett belső tartaléka is van a magyar munkaerőpiacnak – jegyezte meg végezetül a szakember.
A hivatalban lévő Orbán-kormány többször is kinyilatkoztatta, hogy cél a teljes foglalkoztatottság, amely a nyugati világban a háromszázalékos munkanélküliségi rátát jelenti. A fentiekből, valamint a hazai tendenciából kiderül: ez már nem az álom kategóriája. Megnéztük, hogy a „tartalom szerinti fordításon” kívül van-e szó szerinti megfelelője a teljes foglalkoztatottságnak Magyarországon. A nyilvántartások alapján míg egy évvel ezelőtt még 48 olyan település volt hazánkban, ahol egyetlenegy álláskeresőt sem regisztráltak a munkaügyi szervek, ma már 51 van. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat összesítése alapján 2010-ben sokkal rosszabb volt a helyzet, hiszen mindössze húsz ilyen kondíciójú települést lehetett találni.
A legaktívabb korcsoportban a férfiak foglalkoztatási rátája meghaladja a kilencven százalékot.
A 13. helyen állunk az országok foglalkoztatási rangsorában, a munkanélküliség szintje pedig a negyedik legalacsonyabb.
A nők munkáltatása nálunk jóval nagyobb arányú, mint korábban bármikor.
A teljes foglalkoztatottság a nyugati világban háromszázalékos munkanélküliségi rátát jelent.
Az állástalanság értékelése szempontjából a legfontosabb korosztály a 20–64 éveseké. Az említett korcsoport több mint hetven százaléka dolgozik.
Egy évvel ezelőtt még 48 olyan település volt hazánkban, ahol egyetlenegy álláskeresőt sem regisztráltak a munkaügyi szervek, ma már 51 van.
