Valaha, nem is olyan régen, még nálunk is sikk volt vasárnaponként vagy egy pihenősebb napon beülni egy ismert nemzetközi gyorsétterem hazai egységébe. Ezzel szemben ma sokszor „ciki” ilyen helyen megenni a vasárnapi családi ebédet. Ez a trend a fejlettebb országokban már évekkel korábban jól látható volt, különösen a nyugat-európai vagy amerikai nagyvárosokban. Ezekre a helyekre a középosztály tagjai is csak reggelire, vagy hétköznap egy tényleg tízperces gyorsan „bedobok valamit” kitérőre mentek be, vagy autóval kanyarodtak a kiszolgálóablakhoz. Hiába szépülnek tehát ezek az egységek, hiába nő a választék és mondjuk nyílik kávézósarok, bizonyos szint felett nálunk is egyre kevésbé keresik fel az ilyen típusú falatozókat az emberek.
Még a kicsik csak-csak behúznák a felnőtteket, de a főváros elegánsabb kerületeiben vagy külvárosaiban ma már nagyon ritka, hogy akár egy kisgyerek is ilyen helyen szeretné tartani a szülinapját. A trendet a plázák ételudvarai, azaz a food-courtok némileg enyhítik, hiszen bevásárlás közben kevéssé ciki bedobni egy hamburgert.
HOL VAN MÁR A DIXIE?
A gasztroforradalom korában a konkurencia viszont egyre duzzad. A „Meki”, a Burger King vagy a KFC modelljét nem az egykori City Grill, Dixie Chicken, Paprika vagy effélék támadják, hanem a legkülönfélébb új láncok, kis éttermek, menüztető elegánsabb helyek, ebéd-házhozszállítók, utcai árusok és a csilli-villi irodaházi menzák. A gazdasági növekedés hozadékaként és az otthoni főzés visszaszorulása miatt tehát nálunk is gombamód szaporodnak az étkezőhelyek, mind darabszámukat, mind választékukat tekintve – különösen a nagyvárosokban.
A leglátványosabb és egyben a legdivatosabb a street food. Ez nem is klasszikus gyorséttermi trend, a belvárosi vagy a nagyobb fiatalos rendezvényeken (például a Szigeten és más fesztiválokon) hódít, mint ahogy a food truck. Ez lényegében a régi, lakókocsis lángossütők és hamburgeresek modern változata. Egy jól felszerelt kisteherautó kínál például hamburgerkölteményeket igényes körítéssel, és persze a gyorséttermi akciós ajánlatoknál magasabb áron – ám ezzel is „betámadva” ezt az iparágat.
Persze a pesti bulinegyedből indult ez a „szupertrendi” fiatalos szubkultúra, ahol relatíve drágább és igényesebb (de mégis lényegében gyors-) étkeztetés folyik, ráadásul jellemzően a szabad ég alatt. Ilyen hely például a Karaván Bar, a Paneer, a Lángos Máshogy, a Nyakleves, a Green Paradise, a Vespa Rossa, a The Street Buffet vagy a Kobe Sausages – és még sorolhatnánk. Azután ott vannak a nemzeties étkezdék láncai (Padthai Wokbar, Hummus Bar) és az egyre népszerűbb burgerezők is, mint például a Bamba Marha, a Zing vagy a Kajahu. Az olaszos (pizzás-tésztás), a törökös vendéglők, a kínai kis éttermek vagy a magyaros étkezdék soráról, avagy az egyre igényesebb irodaházi „menzákról”, valamint a házhoz jövő ételfutárok már emlegetett, de eddig sosem látott bőségéről ne is beszéljünk.
Talán ez is az oka annak, hogy az elmúlt években pár McDonald’s bezárt nálunk, a Burger King-lánc is csak lassan növekszik, és szakmai berkekben eléggé erőltetettnek, kevéssé rentábilisnak tartják a KFC/Pizza Hut/Starbucks-hálózat gyors terjeszkedését.
GLOBÁLIS VESZTESÉGEK
De – talán épp a fent emlegetett kihívások okán – a hagyományos gyorsétteremláncok is nagy változásokon mennek keresztül. Érdekes például, hogy a McDonald’s globálisan hatalmas veszteséget jelentett, főként mert Amerikában olcsóbb, 1-2-3 dolláros menüket vezetett be újra, sok év szünet után. Az óriási reklámkampány ellenére egyfelől rosszul fogynak ezek az újdonságok, de amúgy sem lehet nagy profitmarzsot elérni rajtuk. Ráadásul a munkaerő ott is extrém módon megdrágult. Igaz, a McDonald’s modellje különleges, mert számos éttermet maga tulajdonol, s nemcsak franchise típusú, hanem bérleti díjakat is szed. Ám mivel a munkaerőhiány a fejlett világban is jelentős manapság, nagy a béremelési nyomás, miközben az olcsó menük rendesen „megrágják” a profitot. Nem csoda, ha a „Meki” részvényeinek az ára hatalmas zuhanást produkált: az öt hete még 180 dollár közelében is jegyzett papír a rossz negyedéves adatokat követően mintegy tíz százalékot esett négy nap alatt, és jelenleg is éppen visszakapaszkodott 150 dollár fölé. Azaz másfél hónap alatt 16 százalékos mínuszt hozott össze és a tavaly májusi árszinten van, miközben e tíz hónap alatt a piacot jól tükröző Dow Jones tőzsdeindex közel 20 százalékot nőtt!
HAZAI KÜLÖNLEGESSÉGEK
De a legnagyobbak – mint például a McDonald’s, a Burger King vagy a KFC – piacát nemcsak az utcai teherautósok vagy a fent felsorolt, gombamód szaporodó alternatívák fenyegetik, hanem a hozzájuk hasonló, franchise-rendszerben működő igényesebb gyorséttermek is. Ilyen például a belga BestFrit, amely külföldön, így nálunk is BelFrit néven terjeszkedik. Németh Balázs, több hazai BelFrit étterem tulajdonosa szerint fontos trend az is, hogy az igényesebb gyorsétkeztetés képes besegíteni a modern, városi életforma sajátosságai miatt felgyorsult életet élő, otthon egyre kevesebbet főző családok mindennapjaiba. Úgy véli, azok az étteremláncok, amelyek ezt felismerték, jobban talpon tudnak maradni. A BelFrit-láncnál bő egy évtizede kiemelt stratégia, hogy olyan széles választékot tartsanak, amellyel a család minden tagja jóllakik, sőt akár haza is viheti az ételt. Mivel pedig igazi minőségi színfoltot képviselnek a gyorsétkeztetésben, így tavaly is két számjegyű növekedést értek el. A franchise-láncnak pedig immár hét egysége van a főváros nagyobb bevásárlóközpontjainak éttermi udvarain. Németh Balázs szerint az is nehezíti a nagy láncok helyzetét, hogy öldöklő árversenyben vannak évek óta a pár száz forintos kategóriában. Ennyiért azonban lehetetlen minőséget adni. Arra alkalmasak az olcsó menük, hogy egy-két órára elvegyék az éhségérzetet, de arra nem, hogy az otthon nem vagy ritkán főző családok megváltozott szokásait kielégítsék.
