A Pepsi-vezér nem aranykanállal a szájában jött a világra. Indra Nooyi az indiai Csennaiban született, még az 1950-es évek derekán. Tinédzserként, bár emiatt sokan ferde szemmel néztek rá, de lány létére egy rockbandában zenélt, a barátaival pedig krikettet játszott. A környezete elvárta volna, hogy a középiskola után otthon segítsen az édesanyjának, de ő inkább elment Kalkuttába, méghozzá a kettőből az egyik olyan egyetemre, ahol ebben az időben üzleti ismereteket lehetett tanulni az országban.
Amikor elkerült a Johnson & Johnson mumbai irodájába, jókora terhet raktak a nyakába. A főnökei megkérték, hogy találja ki, milyen kampánnyal lehetne bevezetni a cég tisztasági betéteit. Indiában ezek a termékek tabunak számítottak: a reklámozásuk tilos volt, néhány bolt pedig egyszerűen elzárkózott a forgalmazásuktól. Nooyi ezért kitalálta, hogy megkerüli a rendszert: direktben az iskolákat keresték meg, ahol a lányoknak felvilágosító órák keretében mutatták be a Johnson & Johnson áruit.
Az amerikai Yale Egyetemre már csak a mumbai munkája után jelentkezett. Annál, hogy felvették, már csak az a tény lepte meg jobban, hogy a szülei áldásukat adták a kiutazásra. A családja szegény volt: Amerikába is csak azért tudott kimenni, mert az iskola állta a repülőjegy árát. De amikor az első állásinterjúkra jelentkezett, még mindig nem volt pénze egy megfelelő kosztümre, ezért a megbeszéléseken száriban jelent meg. „Amikor bekerülsz egy céghez, vállald el a legnehezebb feladatot. A munkahelyeden érezniük kell, hogy megérkeztél” – mesélt egyszer a hitvallásáról Nooyi, akinek ez a taktika be is jött. Olyannyira, hogy 1994-ben már komoly döntés elé került. Választania kellett, hogy a pályáját a General Electricnél vagy a Pepsit is készítő PepsiCónál folytatja. Az üdítőgyártó akkori vezérének, Wayne Callowaynek is elárulta, hogy nehezen jut dűlőre, de Calloway meggyőzte: bár a GE egy remek vállalat, de a Pepsi az, ahol igazán szükség van rá. Első körben a társaság stratégiáján dolgozott, és alighogy bekerült, máris egy rizikós lépésre szánta el magát. Ugyanis elkezdett kardoskodni a Pepsi tulajdonában lévő gyorsétteremláncok – így a KFC (Kentucky Fried Chicken), a Pizza Hut és a Taco Bell – kiszervezése mellett. Az igazgatóság 1997-ben végül kötélnek állt: a láncok működtetését átruházták egy új vállalatra, a Tricon Global Restaurantsra (a mai Yum! Brandsre). Hogy miért? A Pepsi és a Coca-Cola között roppant kiélezett lett a verseny, az üdítőital-piacra azonban nem tudtak kellő mértékben koncentrálni addig, amíg a figyelmüket a gyorséttermek is lekötötték. A lépés merész volt, de a társaságot hatékonyabbá tette. A cégstruktúra átalakítása után Nooyi már ott bábáskodott a gyümölcsitalokat gyártó Tropicana és a gabonapelyheket készítő Quaker Oats akvizíciója felett is.
Egy évvel azután, hogy 2000-ben pénzügyi vezető lett, a PepsiCo részvényei 30 százalékkal emelkedtek. A ranglétrán innentől gyorsan vette a lépcsőfokokat: végül 2006-ban a vezérigazgatói címet is megkapta. „A kinevezésem idején az édesanyám épp meglátogatott. Mondtam neki, hogy óriási hírem van, de erre rám rivallt: az most még várhat, előbb hozzak neki tejet.” Nooyi szót fogadott: csak a bevásárlás után mesélte el az előléptetését, de az édesanyját nem tudta lenyűgözni. „Lehetsz te a PepsiCo elnöke, de ha belépsz ebbe a házba, akkor elsősorban feleség és anya vagy” – hangzott a szülői intelem. Az újdonsült cégvezér nem vette rossz néven az anyai szavakat. „Bárhogy is alakuljon a pályánk, a családban betöltött szerepünket senki sem veheti el” – mondta Nooyi egy interjúban.
Persze mindez szép és jó, de hogy áll a verseny a Coca-Colával? Bár messziről úgy néz ki, mintha két egészen hasonló cégről lenne szó, ez a benyomás megtévesztő. A Coca-Cola szinte csak és kizárólag italok gyártásából és árusításából él, míg a Pepsi portfóliója ennél jóval szélesebb. A New York-i központtal működő vállalat forgalmának az 53 százalékát különféle ételek – például csipszek, krékerek és gabonapelyhek – eladása adja. A jelenlegi piaci körülmények között ez a sokszínű kínálat pedig sokat segít nekik. A szénsavas üdítők forgalma ugyanis évek óta zuhan. Ahogy az egészséges étkezés egyre inkább divatba jön, úgy csökken a kólák népszerűsége is. Amerikában ez a trend már 11 éve megfordíthatatlannak tűnik. A piaci szereplőkön pedig a cukormentes készítmények sem segítenek: tavaly például a diétás kólák mindkét nagy gyártónál 5 százalékos forgalomcsökkenést szenvedtek el. Viszont épp ezért Indra Nooyi folyamatosan az üdítőágazat átalakításán dolgozik. Jelenleg rengeteg egészségesnek titulált márkájuk van. Példának okáért ilyen a Lipton tea, a Kevita, a Gatorade, az Aquafina vagy a Propel.
De ahogy a vállalatvezető megjegyzi: azt, hogy mi egészséges és mi nem, az emberek sokszor nem tudományos kimutatások, hanem baráti ajánlások, blogbejegyzések és PR-kampányok alapján döntik el. Nooyi a Whole Foodsban árult csipszeket hozza fel példának, amelyeket Amerikában sokan roppant egészségesnek gondolnak, pedig valószínűleg ezen a téren ugyanazon a szinten állnak, mint a Lay’s termékek, viszont a barna csomagolás és a magasabb ár miatt rengetegen vélik úgy, hogy házi készítésű áruról van szó. Tehát nem elég egészséges cikkeket gyártani: az eladások felpörgetéséhez szükség van a jó marketingre is.
Visszatérve a kólaháborúra: az éttermek mellett a moziláncok váltak az egyik legnagyobb hadszíntérré. Ezen a terepen Nooyi cége tavaly Magyarországon komoly győzelmet húzhatott be magának: a Cinema City ugyanis februárban a Coca-Colát Pepsire váltotta le a büfékben. A nemzetközi piacaikra szintén jellemző terjeszkedésnek is köszönhetik, hogy a profitjuk ma már eléri a 6,3 milliárd dollárt. Amikor Nooyi először beült a vezetői székbe, ez a mutató még egymilliárdon állt.
Bár az élelmiszeriparban az elmúlt másfél évben egymást érték a vezetőváltások, Indra Nooyi saját elmondása szerint nem kíván csatlakozni a visszavonuló cégvezérekhez. A Fortune magazinnak nemrég úgy nyilatkozott: ahhoz, hogy este nem alszik, már hozzászokott. „Szinte minden órában felkelek és válaszolok az e-mailekre… Sok helyen hallom, hogy ártalmas a multitasking (vagyis az, hogy egyszerre több dologgal foglalkozunk). Én e nélkül nem is tudnék élni.”
ÉRDEKESSÉGEK A PEPSIRŐL
Az üdítőt először Caleb Davis Bradham hozta forgalomba, Brad itala néven
A vállalat kétszer is csődöt jelentett: egyszer 1923-ban, később 1931-ben, a nagy világválság idején
Amikor 1933-ban megduplázták az üdítősüvegek nagyságát, 0,05 dollárt kértek a Pepsiért
A márkát jellemző kék-piros színt 1941-ben választották ki. Az amerikai zászlót idéző színekkel jelezni akarták, hogy támogatják a II. világháborúban harcoló katonákat
A Pepsi volt az első amerikai termék, amelynek a gyártása és a terjesztése is elindult a Szovjetunióban. Bár a 70-es években került rá sor, a döntés 1959-ben született, amikor Nixon – még jóval elnökké választása előtt – megkérte Hruscsovot, hogy kóstolja meg az üdítőt
Már készült uborka-, dinnye- és baobabfa-ízesítésű Pepsi is, de mivel nem voltak népszerűek, hamar kivonták őket a forgalomból
