A legtöbb felső középosztálybeli télen 25 fokra fűti, nyáron 22 fokra hűti az óriási otthonát, magának vagy a rokonoknak pedig szinte hetente vesz új ruhát valamelyik fast fashion boltban. Emellett pár havonta üzleti útra vagy épp külföldi városlátogatásra utazik a sok tízezer liternyi repülőbenzint zabáló fapados járatok egyikével. Mégis, elképzelt emberünk szelektíven gyűjti a szemetet, ki van kelve, ha karácsonyi vagy alkalmi csomagolópapírba, nem pedig lebomló, újrahasznosítható papírtasakba kerülnek az ajándékok. A szívószálak betiltását pedig indulatos Facebook-posztokban követeli.
Aki okosabb, átlátja ezt a fura, álságos szituációt. Nézzünk még mélyebbre a dolog mögé: az esetek legnagyobb részében mindig a másikra mutogatunk vagy másra gondolunk. Ő, vagy ők legyenek igazi környezetvédők, mi ágálunk, tüntetőleg posztolunk például a tengeri élővilág megmentéséért, meg is osztjuk a szemétbe gabalyodott vagy a kiömlött kőolajban fuldokló tengeri madarak szomorú képét. Ugyanakkor a magunk kényelméről egyáltalán nem akarunk lemondani.
A REJTETT SZENNYEZÉSEK
Egy sokat fogyasztó nagyvárosi terepjáró (SUV) hajtása magától értetődően szennyező. Nagyjából mindenki tudja, vagy el tudja képzelni, hogy mit jelent az, hogy száz megtett kilométeren egy nagy autó 10-15 liter üzemanyagot zabál. Persze a fogyasztói társadalom feltalálta a szépségtapaszt erre is: a hibrid terepjárót, amely jóval kevesebb benzint fogyaszt, helyette viszont egész más módon szennyezi a levegőt. Ugyanis egy elektromos vagy hibrid SUV hatalmas szén-dioxid-lábnyommal legyártható és nehezen ártalmatlanítható akkumulátort is tartalmaz. És bár az autó mozgatásához szükséges energia az erőműben hatékonyabban állítható elő, mint a motorházfedél alatt, azért egy elektromos vagy tölthető hibrid SUV – vagy más elektromos autó – rengeteg áramot is fogyaszt, tehát az akkui mellett az erőműveken keresztül is szennyezi a földet.
Az ilyen „rejtett szennyezésből” viszont megszámlálhatatlan van, ezek tükrében pedig a karácsonyi csomagolópapírok visszaszorítása vagy a műanyag szívószálak elleni küzdelem valójában nevetségesnek hat.
37 EZER LITER EGY ÚT
Utazni mindenki imád, még a környezetvédők is. Hogy ez utóbbiakat elgondolkoztassuk, nézzük, mennyit is fogyaszt egy utasszállító repülőgép mondjuk Magyarországtól a Kanári-szigetekig. Egy közepes Airbus ezen a 4300 kilométeres úton 37,5 ezer liternyi repülőbenzint éget el, és akkor még nem is Floridába vagy a Bahamákra repültünk.
El sem tudjuk képzelni a mennyiséget, de tény, hogy világszerte ma nem kevesebb mint 23,6 ezer nagy utasszállító és teherszállító repülő van üzemben (nem számolva a katonai és a kisebb gépeket), és évente 4,56 milliárd fős a légi közlekedés teljes utasszáma. Ez alapján csak a polgári utasszállító repülés – nem számítva a katonai vagy a légi teherszállítást – hozzávetőleg annyi üzemanyagot tüntet el évente, mintha egy autóval 150 millió-szor megkerülnénk a földet az Egyenlítő mentén!
A fenti, kanári-szigeteki példában személyenként az út oda-vissza 286 liternyi, egyébként speciális, drága, nagy energiasűrűségű repülőbenzint jelent, és körülbelül háromszor annyi fejenkénti üzemanyag-fogyasztást, mintha egy modern autóval, azt jól kihasználva, egy négytagú család tenné meg ugyanezt a 4300 kilométeres utat. Igen, bele lehet kötni a dologba ott, hogy Gran Canariára kompozni is kell(ene), ha autóval mennénk. És jogos is lenne a kritika, hiszen a hajózás, ha lehet, még környezetszennyezőbb.
JÓ A HAJÓ?
A kompok és a hajók, legyenek bármilyen kecsesek vagy óriásiak, egy közös bennük: elképesztő mennyiségű üzemanyagot égetnek el egy-egy út során. A nagyobb tengerjárók egyetlen óra alatt 5-6 ezer liter dízelüzemanyagot fogyasztanak! Tegyük félre a relatíve szerény mértékű kompozást, csak nézzük meg azt, hogy egyetlen kereskedelmi teherhajó, amíg a divatáruinkkal, kütyüjeinkkel, bútorainkkal – jellemzően 50-55 nap alatt – Hsziamenből Hamburgba ér, mennyit is fogyaszt (márpedig az ilyen utakból a jövőben egyre több lehet, lásd Új időszámítás indulhat a kereskedelemben! című cikkünket az 50. oldalon).
Nem, nem is Afrika megkerülésével számolunk, hanem csak a Szuezi-csatornán át vezető útvonallal. Így is nem kevesebb mint 7-8 millió liter üzemanyagot pöfög el a családi ház méretű hajómotor. Számoljunk mondjuk 7,5 millió liter dízellel: ez annyi, amennyivel 11 500 mai dízelautó egy teljes éven keresztül eljár, átlagos, évi 10 ezer kilométeres futást feltételezve. Gyakorlatilag egy teherhajó Kínából Európába egyetlen út alatt annyi üzemanyagot fogyaszt el, mint egy magyarországi középváros – például Szentendre, Vác vagy Siófok – összes autója egy év alatt!
És most tessék megkapaszkodni: világszerte nem kevesebb mint 52 ezer kereskedőhajó van, amelyek kétharmada óriás szállítóhajó. Ez azt jelenti, hogy ezeknek a vízi szerkezeteknek a fogyasztása nagyságrendileg megegyezik a világ összes, több mint 330 millió közúti szállítójárműjének – kamionoknak, teherautóknak és furgonoknak – a teljes fogyasztásával.
ENERGIAZABÁLÓ LAKÁSOK
A modern, energiatakarékos otthonok nagyon fontos elemei a környezetvédelemnek, hiszen az épületek (az intézményeket, ipari, kereskedelmi, irodai és szórakoztató épületeket is beleértve) a globális szén-dioxid-kibocsátás mintegy harmadáért felelnek. Főként a fűtés, a hűtés, illetve az áramellátás az, amit ide kell számolni. A lakásoknál maradva: Magyarországon az egy főre jutó átlagos lakóterület 30 négyzetméter körül van, ami jelentősen meghaladja a román és szlovák értéket, ami 20-20 négyzetméter körül jár. Viszont az igazi környezetszennyezés ott kezdődik, ha mondjuk egy 200-250 négyzetméteres vagy nagyobb családi házban egy két-három fős família lakik. Sőt, igen gyakori, hogy miután a gyerekek kirepülnek, a szülők, vagy akár egy özvegy ekkora házóriásban vagy nagy lakásban marad egyedül. Egy vagy két embernek azonban még – ha az átlagokat nézzük – a 100 négyzetméter feletti ház vagy lakás is igazi környezetkárosító luxus. Különösen, ha a ma is divatos 40-60 négyzetméteres, 5-6 méteres belmagasságú nappalikat is számításba vesszük. Ilyenkor az is csak szépségtapasz marad, ha a nem használt szobákat, szinteket teljesen lezárják a tulajdonosok.
A költözés lenne az igazi megoldás, de ez érzelmi és/vagy anyagi okok miatt ritka. Ugyanígy magas az egyáltalán nem lakott lakások aránya: a rendszerváltáskor a lakások öt, manapság közel 13 százaléka áll üresen. A 4,4 millió hazai lakóingatlanból a KSH-adatok szerint mintegy 560 ezer nem lakott. Természetesen rossz eloszlásban, főként a kevés munkalehetőséggel ellátott környékeken, településeken sok az üres ingatlan. A nagyvárosoktól távolabb tehát az sem működik, hogy a hatalmas házak 1-2 lakója könnyen kisebbe költözhessen. (Ha egyáltalán nem fűtik az üres lakásokat, akkor viszont az állaguk igen gyorsan romlik, emiatt az üres lakások egy része kihasználatlanul is sok energiát fogyaszt.)
Az egész nyugati világra jellemző, hogy miközben vidéken szaporodnak az üres és a „gyéren” lakott lakások, a nagyvárosokban és környékükön lakáshiány alakult ki a dinamikus gazdasági növekedés miatt, azaz egyszerre van hiány és többlet az ingatlanokból. A GDP növekedése – globálisan és lokálisan – a szennyezés összesített kibocsátását is növeli, hiszen a jólét növekedése nagyobb házat, autót, több áruvásárlást jelent. Ez pedig a fejlődő világban, főként Ázsiában a leglátványosabb, ahol még ma is tart a népesség robbanása és a jólét gyors növekedése.
REPÜLŐZŐ ÁSVÁNYVÍZ
No és akkor még ott van az étkeztetések szemete, valamint a modern világ élelmiszer-pazarlása. Én például egyszer Seattle környékén ittam Dél-Franciaországból származó, üveges Perrier vizet, és elképzeltem, hogy Amerikába vajon mennyi magas minőségű ásványvizet hoznak be évente. Esetemben 8600 kilométeres, feltehetően légi utat tett meg a rendelésem.
Számoljunk csak! Egy este egyetlen forgalmas, elegáns étteremben elfogyhat annyi víz, amennyinek a szállítása annyiba kerül, mintha egy jó fogyasztású autóval 8 ezer kilométert utaznánk, ami egy átlagember egyévnyi autózása. Bár a helyzet speciális, akkor is itt csak egyetlen étterem egy esti vízfogyasztásáról van szó.
ÉTELSZEMÉT: 87 MILLIÓ KAMION
Emellett nézzük meg az el nem fogyasztott, megromló élelmet: a Boston Consulting Group tanulmánya szerint 11 év múlva globálisan másodpercenként 66 tonna élelmiszert dobunk ki, ami 2,75 csurig pakolt kamiont jelent. Ez évente 87 millió kamionnyi ételszemét. Ha e járműveket szorosan egymás mellé állítanánk, akkor az Egyenlítő mentén 35-ször érnék körbe a földet! A fejlett világban ugyanis fejenként évente 400 kiló körüli élelmiszert dobunk a kukába.
És mondani sem kell, hogy az élelmiszer és a csomagolásuk előállítása, azok boltba szállítása, hűtése stb. mennyi energiával jár. A húsfélék szén-dioxid-lábnyoma ráadásul sokszorosa a zöldségekének – vegetáriánusok tehát előnyben. Igaz, a közel 7700 millió földlakóból csak 75 millióan választották a vegaéletmódot, bár emellett van 1450 millió ember, aki kényszerből nem eszik húst. Ha tehát tovább nő a jólét és a populáció nagysága, akkor az emberek összes környezetterhelése még tovább emelkedik. Tehát nem a szívószálak betiltása, nem is a karácsonyi csomagolópapír elhagyása, de nem is néhány hibrid vagy elektromos terepjáró fogja megmenteni a világot a visszafordíthatatlan környezeti katasztrófától.
Döbbenetes tények
- Évente 4,56 milliárd fő a légi közle-kedés teljes utasszáma. A személyszállító repülők egy év alatt annyi üzemanyagot tüntetnek el, mint 150 millió autó, amelyik egyszer megkerüli a földet az Egyenlítő mentén.
- Globálisan 1950-ben évi 31 millió repülőjegyet adtak el, ez a szám mára közel 150-szeresére nőtt. Csak 2004 óta 230 százalékos a boom, akkor kevesebb mint kétmilliárd légi útra került sor.
- Egy hajó Kínából egy észak-németországi kikötőig hozzávetőleg 11,5 ezer mai dízelautó nem kevesebb mint egy teljes éven keresztül elfogyasztott dízelüzemanyagát égeti el, ha egy-egy autónál átlagosan évi 10 ezer kilométeres futással számolunk.
- Az elektromos autók környezetterhelése a hatalmas akkumulátorok miatt igen jelentős. Tavaly globálisan havonta 140-160 ezer e-autót adtak el. Ezekben darabonként 50 kilogramm akkumulátor van.
- A globális szén-dioxid-terhelés 6 százalékáért az épületek felelnek, és ez a szám az áramfogyasztást nem is tartalmazza.
- 2030-ra globálisan másodpercenként 66 tonna élelmiszert dobunk ki, ami 2,75 csurig pakolt kamiont jelent. Ez évente 87 millió kamionnyi ételszemét.
- A közel 7,7 milliárd földlakóból csak 75 millióan választották a vegetáriánus életmódot. Ha tovább nő a jólét, akkor az állattenyésztés még jobban leterheli a környezetet. Jelenleg a mezőgazdaság szinte ugyanannyi üvegházhatású gázt bocsát ki, mint a világ összes áramtermelő erőműve és távfűtőműve együttvéve.
