Emlékszem, akkoriban született a lányom, amikor a Bokros-csomag beütött. Több barátnőm is hasonló élethelyzetben volt, s bizony sokszor szóba került közöttünk, milyen komoly anyagi problémákat okoz a gyermekvállalás. Mert akárhogy is van, amikor a család a bővülés mellett dönt, bizony számítanak azok a piszkos anyagiak, még akkor is, ha sokan úgy gondolják: csak és kizárólag a gyerek a fontos, a többi majd megoldódik valahogy.
De nem oldódik. Ezért a családtámogatás fontos és jó dolog. Láthatóan sok mindenre van pénz a költségvetésen belül; ha minél több arra megy belőle, hogy több gyermek szülessen, az mindenképpen jó. Sokan persze azon a véleményen vannak, hogy családtámogatással nem lehet növelni a gyermekek számát, nincs erre jó példa. Kétségtelenül nehéz megváltoztatni egy negatív spirálba került nemzet születésszámát. Mindenesetre ez semmiképp nem ok arra, hogy ezt meg se próbáljuk. Az tehát, amit most az Orbán-kormány megpróbál, mindenképpen támogatandó. Az 1,44-os termékenységi arányszám szerencsére lényegesen jobb, mint néhány éve volt. Számos biztató jel látszik, tehát egy egészen jó tendenciában vagyunk.
Igazi, radikális változást azonban a cégekkel történő szoros együttműködés hozna. Az anyukák többsége ugyanis dolgozik, sőt, továbbmegyek: szeret, akar dolgozni. A legnagyobb problémát pedig az jelenti számukra, hogy a gyerek miatt nem tekintik őket teljes értékű munkaerőnek, csak sima túlélőknek. Számukra sokat segítene, ha a gyermekes édesanyáknak tényleg lehetőségük lenne rész- vagy csúsztatott munkaidőben tevékenykedni. Ha lenne munkáltatói óvoda, bölcsőde. Ha a nagyobbakért időben el lehetne menni az iskolába, és ennek érdekében ne szökni kelljen a munkahelyről, hanem legálisan megtehesse, akinek erre szüksége van. Betegség esetén ledolgozható legyen az otthon töltött idő, és még sorolhatnám.
A kormány annyi mindent lenyomott már a cégek torkán. Kiderült, hogy ha a kabinet beleáll egy-egy ügybe, akkor általában nyer, a vállalatok fizetnek vagy megváltoztatják álláspontjukat, tudják, milyen sportot kell támogatni, esetleg több évtized után nyereségesek lesznek, ha éppen ezt írják elő nekik. Családbarát cég ügyben is elkelne némi nyomásgyakorlás. Sokan ugyanis pont azért nem vállalják a második gyereket, mert lehetetlennek tartják, hogy a sok anyai teendőt megkettőzve a munkahelyen is helyt tudjanak még állni. Azok a vállalatok, amelyek már most maguktól könnyítik az édesanyák helyzetét, akár hivatkozási alapot is jelenthetnének a többi meggyőzésére.
A százmilliárdos állami támogatás mellé tehát jól jönne a céges hozzáállás megváltozása is. Röviden: családbarát munkahelyet minden mamának!
