Így is lett. A bírálatok azonban a grafikába kapaszkodva csak a felszínt kapargatták. A címlaphoz tartozó interjú tartalmi állításaival kapcsolatban ugyanis nincsenek ellenérveik. Nem tudják cáfolni, hogy ismeretlen személyazonosságú tömegek – leginkább fiatal férfiak – lepték el Európát. Nem tudnak mit kezdeni azzal az állítással, hogy a migránsügyben tevékenykedő jogvédők dzsihadistákat, gazdasági migránsokat és iszlám gárdistákat támogatnak a valódi menekültek helyett. Nem tudják megmagyarázni a röszkei támadást vagy a Keleti pályaudvaron történteket. Érdemben nem tudnak reagálni az interjú Helsinki Bizottságról tett állításaira. Nem képesek megcáfolni sem a határkerítés szükségességét, sem pedig azt, hogy a migránsok ellenőrizetlen beáramlása miatt egész Európában át kell értékelnünk a biztonság fogalmát.
Arra sincs válasza a bírálóinknak, miért jó az nekünk, hogy a mostanában megnyíló adventi vásárokon gépfegyveres rendőrök cirkálnak, s betontömbökkel akadályozzák meg, hogy furgonokkal a tömegbe lehessen hajtani. Miért jobb a kerítés a Rathausplatzon, mint a határon? Amikor mi azt kérdezzük, kell-e így élni, akarunk-e így élni, akkor a liberálisok inkább ízlésvitát nyitnak, csak hogy ne kelljen a lényegről beszél-niük. Elszánt igyekezettel próbálják diszkreditálni azokat, akik szót emelnek családjuk és hazájuk biztonságáért.
Mindeközben a liberális sajtó fenntartja a jogot, hogy a számukra nem kedves politikusokat Hitler-bajusszal, bűnözőként, esetleg kommunista párttitkárként ábrázolják, vagy éppen a betlehemi történetet parafrazeálják karácsony alkalmából. A keresztények vagy a politikusok családjának érzékenysége sosem számít, csak a Soros-NGO-k aktivistáié. Ők és a liberális sajtó munkatársai a törvények felett állnak: ha úgy tartja kedvük, határkerítést bontanak, levelet és videót hamisítanak, önös érdekből lejáratnak egy légitársaságot, és hét óra után, ittas állapotban követelik a helyben fogyasztás jogát a KFC-ben. Úgy morálisan, mint szakmailag.
Lánczi Tamás, A Figyelő főszerkesztője
