Spórolni is kellene

Szerintem
Természetes, hogy sok elemző fantáziáját mozgatja meg az a kérdés, hogy a családvédelmi akcióterv keretében kiáramló támogatásokból mekkora összeg folyhat vissza a fogyasztási, elsősorban a kiskereskedelmi piacra. A többlet több mint 200 milliárd forint, amely nem sokkal marad el attól a számtól, amely az adórendszer átalakítása után a háztartásoknál maradt. Lehet vitatkozni a számokon, abban azonban konszenzus alakult ki, hogy 300 milliárd forint többlet biztosan tetten érhető.

Közben a kiskereskedelmi forgalom növekedésének a felpörgése mind a mai napig töretlen. A volumenindex dinamikája nagyjából korrelál a GDP alakulásával, vagyis a kiskereskedelmi forgalom erősödése közgazdaságilag nem tekinthető egészségtelennek, nem úgy, mint a versenyszférában és különösen a kiskereskedelemben tapasztalt erőteljes bérnövekedés, amely nem az éves gazdasági teljesítmény bővüléséhez, hanem a kiskereskedelmi cégek bevételerősödéséhez képest is jóval nagyobb volt. Ez a jövőben nem fenntartható, vagyis a költségszerkezeti oldalról a piacon konszolidáció várható. Ugyanakkor – és ezért mozgatja meg az elemzők fantáziáját a jövő évi kiskereskedelmi, illetve fogyasztás-előrejelzés – nagy kérdés, hogy az ágazat szereplőinek a bevételi oldal konszolidációjával is kell-e számolniuk. Ha igen, akkor sok esetben nem lesz kigazdálkodható a bérnövekmény, ez pedig egyes kisebb vagy akár nagyobb szereplőket is nehéz helyzetbe hozhat.

Ezért is van most nagy értéke annak a 200 milliárdos többletnek, amely kamat- és egyéb más támogatások formájában kerülhet a családok, háztartások kasszájába. De vajon a kedvezményesen felvett hitelek mekkora része jut el a költekezésig? Sok esetben állampapírba megy, amely nem vesz részt a kiskereskedelmi volumenben, és sok esetben drágább hitelek kiváltására fordítják, ami így megint nem növeli a fogyasztást.

Az elemzők egyelőre a sötétben tapogatóznak. Abban van csak egyetértés, hogy a gazdaság egyes területeinek túlfűtöttsége nem vonatkozik a kiskereskedelemre, a 2006-os túlköltekezési attitűdtől pedig messze állunk. 

Ugyanakkor, és nem csak a költségvetés miatt alakul így, gyengébb fogyasztással és kiskereskedelmi volumenadattal kell számolni a következő évben. Ennek részben a korábbi évek magas bázisa az oka, részben pedig az egyes kiadások emelkedése (mint például a lakbér, a növekvő ingatlanárak vagy a benzin árának erősödése), amely csökkenti az elkölthető jövedelmet. Részben pedig a GDP-növekedés néhány százalékpontos várható csökkenése, illetve a költségvetés szemléletének a társadalomra gyakorolt hatása. A büdzsé alapelve a csökkenő hiánycél, illetve konvergálás a nullás költségvetés felé. Ez nagyban befolyásolja a fogyasztói magatartást, magyarul spórolni kell rosszabb időkre.