Pénzügyeink

Szerintem
Minden jel szerint pénzügyekben jól állunk. Nem pusztán nagy-, vagyis intézményi befektetők, különböző makrogazdasági országbesorolások, továbbá az EU illetékesei erősítik meg rendre, hogy semmi gond a magyar állam finanszírozásával, hanem szaktekintélyek is váltig állítják: érdemes követni a „magyar utat”. Legutóbb Thomas Sargent Nobel-díjas közgazdász nyilatkozott úgy, hogy „Magyarország a világ csúcsához tartozik”, mármint ami a pénzügyi kreativitást, tudósainkat, valamint a költségvetési és a jegybanki politika „bevállalásait” illeti.

Nem volt ez mindig így. Bár a jelenlegi gazdaságpolitika viszonyítási pontjának 2010-et tekintik, érdemes hátrébb pillantani, hiszen a bajok elsősorban nem a gazdasági világválságból, hanem a rossz kormányzásból fakadtak. A 2008-as krízis nem azért „vitt el” bennünket, mert a globális válságok már csak ilyenek, hanem mert eleve legyengült állapotban érte el a nagy visszaesés hazánkat. Gyakorlatilag nulla gazdasági növekedés mellett hatalmas költségvetési hiány, nagy államadósság fémjelezte többek között az akkori MSZP–SZDSZ-művet. Miközben a balliberális elit holdudvara ma sem kérdőjelezi meg saját szaktekintélyét, szívesen megkérdezzük tőlük: miért nem tetszettek jobban csinálni?

Mert beleszakadt az egész ország abba, amibe ők kormányoztak bennünket. Aki esetleg elfelejtette volna: az állami pénzügyek csődbevitelén túl a magánszektornak szintén kijutott. A munkahelyek elvesztésén kívül többek között a devizahitelezésen keresztül is.

A borzalmas gazdasági-pénzügyi örökségen hatalmas feladat volt úrrá lenni: miközben az Európai Unió nem engedélyezett laza költségvetési pályát, hiszen ellenünk zajlott a nagy deficit miatti eljárás – ráadásul kilenc évig (!) –, addig (akkori) fő hitelezőnk, az IMF országprogramot akart ránk erőltetni.

A történet közismert: Magyarország nem pusztán kijött a gödörből, hanem ráállt egy növekedési pályára, visszaszerezte a befektetői bizalmat és minden esély adott arra, hogy ezen az úton járjon.

Lehet persze most minden jót a kedvező világgazdasági környezetre fogni, azonban a globális hátszélből fakadó szerencséhez néhány kormányzati és jegybanki döntés, „bevállalás” is kellett. Hogy beszédesek a pénzügyi sikerek, azt elárulják a friss kockázati osztályzatok, a hitelminősítői jelzések, vagy éppen az, hogy Magyarország – ahol is az államadósság évtizedek óta rettegett tényező – képes véghez vinni devizakötvény-cserét. Ezáltal is biztosítva az állam még kedvezőbb „pénzelését”.

Nem is aggódik senki – a pénzpiacokon sem – azért, hogy jövőre országgyűlési választások lesznek.

Legfeljebb az ellenzék.  

Ezek is érdekelhetnek

További híreink