Pályának becézte a fővárosi folklór a budapesti Váci utcát a hetvenes-nyolcvanas években – talán az idősebb generációk még emlékeznek rá. A szocialista érában ez a pár száz méteres „övezet” – a Kígyó utcától a Vörösmarty térig – valódi kapitalizmusként funkcionált nekünk, magyaroknak. Hogy csak a javát említsük: jól öltözött – videokamerás – külföldi turisták, méregdrága importárukkal felszerelt üzletek, utcai devizakereskedők s nyugat-európai feeling a Muskátli presszó teraszán, ahol is hazai popsztárokat lehetett trécselés közben látni. Aki számított, itt mutatta be a Lajtán túlról nehezen megszerzett kollekcióját. Ezért is érezte az átlagos halandó, hogy aki a Vácin sétál, gyakorlatilag kint van a pályán, a világ forgatagában. S nem a nyomorúságos kelet-európai létnek az elszenvedője.
Miközben a Váci utca és közönsége csillogott-villogott, Magyarország csak nyugati hitelekből tudott – a lecsúszó – pályán maradni.
Mennyiben más most a helyzet?
Külső sérülékenységünk jócskán csökkent az elmúlt néhány esztendő leforgása alatt, a többi között ezért is újból befektetésre ajánlott a magyar államadósság finanszírozása, s a következő pár év távlatában nagyjából biztosítottnak tűnik a három-négy százalékos gazdasági növekedés fenntartása úgy, hogy uniós kulcsszint alatt marad a költségvetési hiány.
Apropó, deficit! A magyar államháztartási történetben ritka az olyan kivételes alkalom, mint az idei, mikor is az első két hónapban többlet keletkezett az állami pénzügyekben, s március idusa csak azért törte meg a trendet, mert előre hozta az állam a kifizetéseket. Természetesen szó sincs költségvetési lazításról – a közelgő 2018-as országgyűlési választások ellenére sem. Olyannyira nem, hogy a büdzsé módosítását most pont az indokolja: erősebb bővülés nagyobb központi bevétellel is jár.
A diskurzus a munkaerőhiányról és a nagyobb bérdinamikáról szól, közben minden piaci szereplő a versenyképesség javításán fáradozik, tartalommal tölti meg az NGM postafiókját.
Ezzel együtt a kormánynak továbbra is óvnia kell a pozitív költségvetési folyamatokat, s tartania szükséges a kedvező statisztikát, ha esetleg valaki már elfeledte volna: sem 2002-ben, sem pedig 2014-ben nem szaladt el a szekér csak azért, mert választások voltak.
Ha minimális kockázattal finanszírozható a magyar pálya, az mindenkinek jó: az alacsony kamatok miatt az államnak, a külföldi befektetőknek pedig a biztonságos beruházások kapcsán. Vagyis a nehezen helyrebillent egyensúly és növekedés állapotát mindig fenn kell tartani, ez a felzárkózás, a pályán maradás záloga.
