Az átlagpolgár igyekszik pihenéssel tölteni a nyarat. Az ellenzéki politikus számára azonban ilyenkor érkezik el a nagy lehetőség, hogy kormányzati és törvényhozási munka híján a kiüresedő politikai napirendet birtokba vegye, s olyan marginális témákat dobjon be, amelyekre a dolgos hétköznapok során kevesen kapnák fel a fejüket. Mindez persze nem igaz az MSZP-re, ahol az egy évtizede tartó trónok harca a negyven fokra való tekintettel sem szünetel, és a párt vezetői a vetélytársak nagy megelégedésére egymást savazzák.
A Jobbik azonban az uborkaszezon sztárja. A párt elérkezettnek látta az időt, hogy a csendesebb belpolitikai időszakot kihasználva folytassa a tavasszal megkezdett kampányát.
Vonáék három témával jelentkeztek be a nyárba: az európai bérunió tervével, a pártelnök kirohanásával először a fideszes, majd a baloldali nyugdíjasok ellen, valamint a választójogi cenzus ötletével. Hogy a nyugdíjasok sértegetésével mi a tervük, kevéssé érthető, különösen, hogy a legaktívabb választói rétegről van szó. A bérunió, amelyet fél éve nagy erőkkel próbál napirendre vetetni a Jobbik, eddig visszhangtalan maradt. Ennek talán az lehet az oka, hogy kis realitásérzékkel belátható: több tízezer munkakör bérezésének országon belüli és 28 uniós államra kiterjedő egységesítése lehetetlen, ráadásul az öreg kontinens keleti fele ezt egyszer már kipróbálta a kommunizmus időszakában, és a tapasztalatok nem voltak kedvezők.
A harmadik jobbikos javaslat, melyet a párt választási programja kilátásba helyez, az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők szavazati jogának a megvonása.
„A nép pártján” – hirdeti mindeközben a Jobbik szlogenje. Ha még élne a nagyapám, a párt javaslata szerint őt is megfosztanák szavazati jogától. Hiába dolgozott hetven évet becsülettel, nem voksolhatna. A 30-as évek vidéki Magyarországán ugyanis nem az volt a legfontosabb kérdés, hogy hány elemit végez az ember, hanem az: mikor áll munkába plusz két dolgos kéz. Miközben a Jobbik új barátja, Simicska Lajos által birtokolt hirdetési felületeken hetekig virított „A nép nem betiltható” felirat, úgy tűnik, Vonáék a nép egy részétől nagyon is megválnának, de legalábbis a véleményére nem kíváncsiak.
Később a Jobbik finomította álláspontját, és homályosan utalt arra, hogy az analfabétáktól vonnák meg a szavazati jogot. Ez viszont valamilyen teszt kitöltését jelentené, aminek a nép nem igazán szokott örülni.
Emlékszem, milyen felháborodást váltott ki a Fidesz javaslata, amely a szavazást regisztrációhoz kötötte volna. Nem volt népszerű. Annak ellenére, hogy az senkit sem fosztott volna meg szavazati jogától, a hazai és nyugati balliberálisok elemi erejű támadást indítottak ellene. A demokrácia lábbal tiprásával, a totális diktatúrákra jellemző módszerekkel, a választójog korlátozásával vádolták a kormánypártokat. És most, hogy a Jobbik programjában a választójog tényleges korlátozása szerepel, csöndben vannak. Vajon hol marad ilyenkor az érzékeny jogvédők, a demokráciát féltő balliberális értelmiségiek felháborodása?
