A válasz roppant egyszerű: aktív kormányunk van. S pont ez az egyik oka a Fidesz népszerűségének, hogy valóban cselekszik. Hogy jól vagy rosszul, az megítélés, politikai felfogás kérdése, itt ennél fontosabb tényező az aktivitás. Szemben a korábbi szocialista–szabaddemokrata kormányokkal, amelyek éveket, mi több, talán ciklusokat is beáldoztak a totojázásukkal.
Ráadásul a nagypolitikai túloldal most sem érti, mi a lényeg: miközben „bélyegez” – például az orbáni gazdaságpolitika számára hol liberális (!), hol pedig nettó populista –, Európa-ellenesnek titulál mindent, addig képtelen felfogni, hogy tényszerűn jobb a helyzet. S nem elsősorban az a lényeg, hogy milyen forrásból, hanem az: a választópolgárnak „átjön” a – kormányzati – képesség és a határozottság. Példának okáért a rezsicsökkentés apropóján vagy éppen a devizahitelezés megoldása terén.
Mindez tulajdonítható a „just do it” politikának, valamint a mixelt gazdaságpolitikának.
Például hiába volt hatalmas aggódás a multik megadóztatása kapcsán, ha éppen „Orbánék” hozták ki az országot a túlzottdeficit-eljárásból, amelybe a korábbi kormányok „aranykorai” taszították hazánkat. Mindkettő pénzügyi téma, csakúgy, mint az is: momentán a legalacsonyabb kockázatú gazdaságok között tartanak bennünket számon. A különadók pandantja, hogy az egyik legtőkebarátabb munkatörvénykönyv pont a miénk az egész unióban. Pénz és tőke híján a kormány ugyanis a munkaerőre alapozott, s ez is bejött: hétszázezerrel dolgoznak többen, mint 2010-ben.
Közgazdásznyelven szólva: „felhasználói” oldalon a kormány működésének meghatározó logikája deklaráltan is az, hogy a középosztályt támogatja. Lásd: egykulcsos adó bevezetése. Ám a kabinet másokról sem feledkezett meg: sosem látott mértékben növekednek a bérek, a minimálbér pedig hamarosan eléri a létminimum szintjét, ami külön sztori lesz a társadalomkutatók számára. Lehet vitatni a szociálpolitikai támogatások rendszerét, vagy éppen a lakástámogatásokat is, azonban ugyancsak széles rétegekhez szólnak. S nem pusztán a statisztika kedvéért jegyezzük meg: 2014 óta többet költünk oktatásra, mint az unió átlaga. Erre az első Orbán-kormány idején volt csak példa.
Kétségtelen, hogy nagyon sok területen akad még tennivaló. Mielőtt bárki is felróná: természetesen az egészségügy rendbetételét mi is felhozzuk feladatként, valamint azt is, hogy a szociálpolitikának azt kell támogatnia elsősorban, aki legalul van.
Ezzel együtt is úgy tűnik, a Fidesz népszerűségének az a fundamentuma, hogy nagyjából öt percen belül reagál mindenre.
Teszi a dolgát.
Közben az ellenzéki oldalon egy-két százalékos támogatottságú pártok vitáznak – egymással. Az MSZP, a korábbi legnagyobb erő pedig összeomlott. 2010 óta azzal szenved, hogy újra kitalálja magát.
Pedig régi amerikai bölcsesség szerint ha valamit nem tudsz jól csinálni, akkor inkább ne csináld.