Beállítás és finomhangolás

Szerintem
Immár elértük a 20–64 éves korcsoportban a 75 százalékos foglalkoztatási rátát, 16 százalékot javítva ezáltal, így Málta után a második legjelentősebb növekedést tudhatjuk a magunkénak az unióban. Emlékezzünk csak! 2010 februárjában – még a Bajnai-kormány utolsó intézkedéseinek egyikeként – hazánk megcélozta az akkor 59 százalékos foglalkoztatási ráta 75 százalékra történő emelését 2020-ra. A tagállamok közül mi voltunk akkor a legrosszabbak ezen a téren, s mi vállaltuk a legnagyobb javulást is. Ennek megvalósulásához kormányváltás kellett, s tény, hogy kilenc év alatt értük el a tíz esztendőre becélzott szintet.

Most tizenhatodikak vagyunk a tagállamok közt a foglalkoztatási ráta listáján. A német és a cseh értékektől még mindig le vagyunk maradva 5 százalékkal úgy, hogy a munkanélküliségi arány listáján mindhárman az első négy helyen vagyunk. A legutóbbi magyar állástalansági ráta 3,3 százalékos: a 2010-es 11,3-nél 8 százalékkal jobb, kevesebb, mint a kilenc évvel korábbi adat harmada.

Lehet-e még tovább javulni?

Júniusban 4,511 millió fő dolgozott és 155 ezer munkanélküli volt, míg 2010 ugyanezen időszakában 3,729 millió személyt foglalkoztattak és 471 ezren voltak állás nélkül. A 20–64 évesek körében még mindig 1,3 millióan inaktívak, igaz, 2010-ben még 2 millió feletti volt a számuk.

A legutóbbi adatok szerint a 25–54 évesek, a legjobb foglalkoztatási korban lévők táborában és az 55–64 esztendősek között egyformán kicsit több mint 500-500 ezer fő inaktívat találunk. A 25–54 évesek mintegy félmilliós szegmensének a háromnegyede, közel 400 ezer fő nő, nagy részük kisgyermeket nevel. Az 55 év felettiek 68 százaléka szintén hölgy, köztük számos nyugdíjas van – vagy azért, mert betöltötte a korhatárt, vagy azért, mert a Nők 40 program keretében vált jogosulttá a nyugellátásra. Mindkét körben rengeteg nagyon jó kompetenciákkal bíró hölgyeket találunk, de őket jórészt csak rugalmas foglalkoztatási formákban tudjuk ismét behívni a munka világába. Többségük a heti 36 óránál kevesebb idejű részfoglalkoztatás keretében tudna csak dolgozni, vagy részben otthon is végezhető munkát tudna vállalni. E két csoportbeli 755 ezer inaktív nő között nagyon sok olyan van, aki atipikus módon szívesen vállalna munkát, ők a munkaerőpiac legfontosabb tartalékai közé tartoznak.

A 20–24 évesek közt további 250 ezer inaktívat találunk, 100 ezer férfit és 150 ezer nőt. E csoportban számosan még diákok. A duális képzés terjedésével és a gyakornoki programok bővülésével közel 90 ezer fővel csökkent a számuk 9 év alatt, de még mindig nagyon kevés olyan foglalkoztatott fiatalt „látnak” a statisztikáink, aki a tanulás mellett dolgozik. Nálunk 50 százalék körüli e tábor foglalkoztatási aránya, csupán hét százalékuk dolgozik tanulás mellett, 43 százalékuk nem tanul.

Ahhoz, hogy német vagy cseh szintre javuljon a foglalkoztatási rátánk, közel 300 ezer fővel kellene tovább csökkennie az inaktívak számának, amit csak úgy tudunk megvalósítani, ha több rugalmas munkakört hozunk létre a mainál. Még mindig utolsó előttiek vagyunk az uniós tagállamok közt a részmunkaidős foglalkoztatás terén, csak Bulgáriát előzzük meg, így igazán „ránk is férne” ilyen irányú változás.

Tény, hogy ez a folyamat nem tud elindulni addig, amíg a szabályozórendszert nem kezdjük el finomhangolni.