Az említett szakember talán jobban tette volna, ha a jövedelmek helyett a változó fogyasztói szokásokra hivatkozik, de nem csak emiatt kaptam fel a napokban a fejemet. Azért is, mert egy szakmai rendezvényen ugyanő már arról beszélt, hogy drasztikusan átalakul az élelmiszer-fogyasztás: húst hússal eszünk majd. „Miközben a következő évtizedekben az élelmiszer iránti kereslet 70 százalékkal is nőhet, a jövőben hús hússal lesz a menü, és a tejtermékek fogyasztása is bővülni fog” – mondta.
Érdemes talán elgondolkodni azon, mi lesz, ha a húsfogyasztás továbbra is kétszer gyorsabban nő, mint a népesség. Míg 1960-ban 22, 2015-ben már 42 kilogramm volt az egy főre jutó globális mennyiség, 2050-re pedig 52 kilogrammot jósolnak. Ez húzza a világ hústermelését, amelyben a sertés aránya 38, míg a baromfié 35 százalék. S mivel az állattenyésztésben is a jövedelemszerzés a cél, nem nehéz kitalálni, hogy az élősúlyra jutó kedvezőbb takarmányozási mutatók miatt a baromfi nemsokára megelőzi a sertést. Ami ez esetben valóban kihat majd a keresletre is.
A mai fogyasztói társadalomban ráadásul nem a megtermelt élelmiszer mennyisége a probléma, hanem a globális elosztása. Miközben a világ népességének már a harmada túlsúlyos – ebből 30 százalék elhízott –, 800 millió ember alultáplált, további kétmilliárd pedig, ha eleget vagy sokat eszik is, nem megfelelő tápértékű ételt fogyaszt. Hiába stratégiai prioritás ugyanis a globális élelmezés- és táplálkozásbiztonság az EU-ban, ha hiányzik az átfogó élelmiszer-politika.
Egy jól átgondolt, ezért következetesen végre is hajtható, így életképes közösségi szabályozás nemcsak az élelmiszerek sokat emlegetett tagországonkénti szelektív minőségére, hanem az ellenértékükre is hatással lehetne. A mezőgazdasági termékek árának ugyanis jó ideje nincs már köze a fogyasztói árhoz. Ezért történhetett meg például az is, hogy a vaj az alacsony tejátvételi árak idején is az egekig drágult, az idén pedig ehhez képest is megduplázódott.
