A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontnak (REKK) a stratégiát megalapozó számításai hat lehetséges erőmű-kapacitási forgatókönyv mellett modellezik a magyar áramtermelést, a szükségleteket, valamint a lehetséges import- és exportáramlásokat. Ami ebből és a korábban elkészült klímatervből világosan látszik, hogy Magyarország szén-dioxid-kibocsátása 2030-ig jelentősen csökken, köszönhetően a megújuló energia növekvő részarányának, valamint a javuló energiahatékonyságnak. Ez utóbbi nem annyira magából az energiaszektorból eredeztethető, mint inkább az olyan jogszabályváltozásokból, mint az épületenergetikai előírások vagy a nagyvállalatokra vonatkozó kötelező energiahatékonysági szabályok.
Ami a megújulók részarányát illeti, a REKK hat forgatókönyvéből a „legkevésbé napos” is 3000 megawatt naperőművi kapacitással számol 2030-ra, de a másik véglet már 7000 megawattal. A napenergia aránya az egy éven belül megtermelt energiában ez utóbbi, legnaposabb forgatókönyv szerint sem emelkedik azonban 18-19 százalék fölé. Ezzel párhuzamosan a szénerőművek súlya folyamatosan csökken, és bár van olyan szcenárió, amely szerint lesz még, mint jeleztük, a legvalószínűbbnek az látszik, hogy legkésőbb 2030-ig az utolsó ilyen kapacitás is leáll. A földgázalapú létesítményekkel azonban hosszú távon is számolni kell, hiszen ezek képesek a legjobban kiegyenlíteni a kereslet napon belüli változását, valamint a nap- és a szélerőművek termelésében szükségképpen megmutatkozó ingadozást.
A számításokból az is világosan látszik, hogy Magyarország áramimportigénye a jelenleg mintegy harmincról húsz százalék körüli értékre csökken a fent jelzett legkésőbbi időpontig. Vannak azonban olyan forgatókönyvek is, amelyek mentén akkorra már energiaexportőrré válhatunk. Ez akkor következik be, ha a Paks I. és Paks II. nukleáris kapacitás egymás mellett működik. Mivel a két atomerőmű teljesítménye együttesen meghaladja a magyar éjszakai igényt, ezért ebben a napszakban már kifejezetten kiviteli kényszer léphet fel.
Hazánk kifejezetten jól el van látva határkeresztező kapacitásokkal. Mivel az itteni termelői kapacitások rendelkezésre állása alacsony szintű, a jelenlegi nettó importőr pozíciónk nemcsak piaci lehetőség, hanem szükségszerűség eredménye is. A regionális piacon betöltött szerep azonban csak tágabb környezetben értelmezhető, hiszen azt a hazai kapacitások és hálózatfejlesztések mellett a környező országok beruházásai és piaci fejleményei szintén jelentősen befolyásolják.
