Érdekes kutatást tett közzé néhány héttel ezelőtt a Nézőpont Intézet. Az elemzés szinte észrevétlen maradt, pedig a jelenség, amelyet vizsgál, napjaink politikájának egyik legmeghatározóbb trendje.
A balliberális média átvette az ellenzéki pártok szerepét – szól a kutatás tézismondata. Az ellenzéki pártok nem tudtak profitálni az elmúlt hetek kormányellenes tüntetéseiből, támogatottságukat nem voltak képesek érdemben növelni. Ráadásul a demonstrációkról részletesen és rendkívüli gyakorisággal beszámoló balliberális sajtó csak elvétve jeleníti meg a másik tábor álláspontját. A Nézőpont Intézet által vizsgált időszakban a 444.hu például naponta átlagosan 18 cikkben foglalkozott a CEU-val és a civiltörvénnyel, de az írások mindössze 8 százalékában szerepelt ellenzéki pártvélemény. Ezekben a hetekben az Index.hu vette ki legjobban a részét a hírfolyamból, de az írások 89 százalékában nem olvashattunk egyetlen formációról sem a másik oldalról. A ballib média tehát túlnyomó részben a saját, a legtöbb esetben meglehetősen sarkos véleményét kínálja az olvasóknak, így az ellenzéki pártok online és offline is egyre inkább kiszorulnak a politikacsinálásból. A jelenség nem egyedülálló, nem csak Magyarországon figyelhető meg. Hasonló folyamatok zajlanak az Egyesült Államokban is. Donald Trump elnöknek ugyan sok ellenlábasa van párton belül és kívül, de a legnagyobb ellenfele a fősodratú amerikai média. Ő elsősorban nem a Demokrata Párttal és demokrata politikusokkal áll háborúban, hanem azzal a mainstream médiával, amely az ellenzék szerepét magára öltve nap mint nap támadja az elnököt.
A média tehát átveszi az ellenzék szerepét, és politikai erőként jelenik meg a küzdőtéren. A jelenséget jól illusztrálja a Momentum Mozgalom, ez a vegytiszta médiaképződmény, amelyet jórészt Soros által támogatott médiumok építettek fel alig néhány hónap leforgása alatt. A Momentum pedig gond nélkül háttérbe szorította azokat az ellenzéki pártokat, amelyek egyébként a virtuális téren kívül is léteznek.
Itt tehát nem arról van szó, hogy egyik vagy másik orgánum elfogult vagy pártos. A részrehajlás jelensége végigkíséri a sajtó történetét. A probléma inkább az, hogy újabban a média átveszi a politikai aktorok szerepét, anélkül, hogy az ezzel járó elszámoltathatósági és átláthatósági szabályoknak megfelelne. A pártok működésére, finanszírozására rendkívül szigorú szabályok vonatkoznak, miközben a média a saját felfogása szerint szent és sérthetetlen, abszolút védelem illeti meg. Tegyük hozzá: helyesen. De ez csak addig igaz, amíg ezzel a státussal nem élnek vissza. Az elszámoltatás lehetősége nélküli politizálás ugyanis nem a demokratikus akaratképzés, hanem a közéleti káosz melegágya.
