Társadalmi kérdéseket feszegető írás került a címlapra – lapunktól talán némileg szokatlanul. A cigányság helyzetéről mindenkinek vannak személyes tapasztalatai, jók és rosszak is. Egy biztos: az őszinte, nyílt párbeszéd nem halogatható tovább, le kell számolni a valóságot és a problémákat elkendőző politikailag korrekt beszéddel. Nemcsak azért, mert nem vezetett sehova, hanem azért is, mert az elképzelt integráció helyett egészen más folyamatokat indított el. Sosem felejtem el, amikor a Török utcánál várakoztam a piros lámpánál, s hozzám lépett egy rózsákat áruló férfi. Mondtam neki, hogy köszönöm, nem kérek. Erre rám nézett és annyit mondott: „Csak azért, mert cigány vagyok!” Valószínűleg sok hasonló jelenet játszódik le mind a mai napig hivatalokban, iskolákban, kórházakban. A jogok követeléséhez szakértő kezet nyújtó balliberális civil szervezetek felelőssége ott van, hogy elhitették tömegekkel: nincsenek állampolgári kötelességeik.
Aztán egyszer csak felbukkant Bogdán László, Cserdi polgármestere, és mutatott valamit az ő falujában. Nagy hangon, nyersen, kíméletlenül őszintén kimondta: a cigányság felelős a saját körülményeiért. Felkapta a média, érdekes lett, legutóbb az MSZP kereste a kegyeit. Amit Cserdiben elértek, mindenképpen siker, de nem az egyetlen járható út. Hejőkeresztúr is mutatott egyet, felzárkóztató programok sok helyütt indultak az országban, pénz erre most van. Sok projektnek a motorja Forgács István, aki húsz éve dolgozik a cigányügyben, kevesen ismerik jobban nála. Víziója is van, talán elsőként beszélt arról, hogy a cigánykérdés megoldása nemcsak társadalmi, hanem gazdasági kérdés is. Innen jött az ötlet: ültessük egy asztalhoz a két cigány értelmiségit, és mondják el ők, mi a kiút. Szabad-e legyinteni és lemondani az integrációról? Nem luxus ez, amikor Forgács szerint 30-60 ezer romát azonnal el lehetne helyezni a munkaerőpiacon?
Megkerülhetetlen szerepe van a cigány értelmiségnek, náluk hitelesebben senki sem magyarázhatja el szemtől szemben, hogy a gyerekek jövője az oktatásban való bennmaradáson, a szakmaszerzésen múlik.
A korai iskolaelhagyók száma ma 9-12 százalék, ezt 10 százalékra kell csökkenteni 2020-ra. A mélyszegénységben élő családok minden segítséget megkapnak, amit egy kormány nyújthat: eszközöket, ebédet, ösztöndíjakat, iskolában benntartó programokat.
De a szándékot a jobb életre nem csikarhatja ki a kormány, ezt a cigány közösségeknek maguknak kell megfogalmazniuk. Ezt várja tőlük a többségi társadalom, ez az első lépés a felzárkózáshoz.
