A jegybank türelmes

Szerintem
Adott egy 5 százalék körüli gazdasági bővülés, egy 3-3,5 százalékos infláció és egy 6-7 százalékos reálbér-növekedés. Elvben minden adott tehát ahhoz, hogy nagyon erős belső inflációs nyomás legyen a gazdaságban. Ezzel párhuzamosan a forint gyengül az euróhoz és a dollárhoz képest, előbbivel szemben áttörte a lélektani határnak tekintett 330-as szintet – aminek szintén inflatorikus hatása van. 

A jegybank mégsem lép, nem szigorítja a monetáris kondíciókat. Mi állhat ennek hátterében? Külső és belső okok egyaránt. Kezdjük az utóbbi tényezőkkel. A hazai kereslet erős, ezt azonban a kettős kamatrendszer részben képes kezelni. A nemrég piacra dobott és rekordszintű lakossági tőkét bevonó szuperállampapír (Magyar Állampapír Plusz) ugyan a költségvetéssel fizetteti ki a jegybanki alapkamatnál jóval magasabb, pozitív reálhozamot kínáló kamatot, viszont megfogja a lakossági kereslet egy részét, többek között fékezi valamelyest a befektetési célú ingatlanvásárlásokat is. (Igaz, ennek az az ára, hogy a lakosság futja az inflációs kockázatot.)

A külső tényezők között a bizonytalanságnak van a legnagyobb hatása. Felmérhetetlen, hogy milyen következményei lesznek a megállapodás nélküli brexitnek. Németország a recesszió szélén imbolyog, a kínai–amerikai vámháború következtében az ázsiai ország német autók, gépek iránti kereslete lanyhul, amit a teljes német beszállítói lánc, köztük hazánk is megérez. Az eurózóna növekedése vészesen lelassult, az Európai Központi Bank szeptemberre élénkítő gigacsomagot ígért, benne feltehetően egy méretes kamatcsökkentéssel vagy azok sorozatával. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed ugyan óvatosabb hangnemet megütve, de szintén a monetáris lazítás útjára lépett. Mindez manőverezési lehetőséget kínál az MNB-nek. A külföldről importált infláció alacsony szintű, és valószínűleg tovább csökken.

Ahogy a fejlett gazdaságok bővülési kilátásai egyre borúsabbak lesznek, úgy csökken a befektetők kockázatvállalási hajlandósága. A feltörekvő országok iránti bizalom apad, a szektor megítélésére rányomja a bélyegét a kiszámíthatatlan és robbanásveszélyes török helyzet – részben ezt tükrözi a magyar fizetőeszköz erőtlenedő kurzusa is. 

A gyenge forintnak jegybanki szempontból megvan az a jótékony hatása is, hogy drágítja a behozatalt, korlátozza a lakossági fogyasztást. A magyar exportnak viszonylag nagy az importtartalma, tehát azt állítani, hogy a gyenge forint automatikusan jó a kivitelnek, kissé túlzó. Sokkal fontosabb tényező ebből a szempontból az, hogy az euróban kifejezett bérköltségek csökkennek, így annak a valószínűsége is kisebb, hogy a globális kereslet apadása által szorított német gépipar elviszi tőlünk a termelést. 

A lényeg: lassan gyengüljön a forint, hogy a vállalati szektornak legyen ideje alkalmazkodni hozzá.