Ritka alkalom, amikor első kézből kapunk érdemi tájékoztatást a Facebook (Fb) tartalomszűrési és korlátozási gyakorlatáról. A német FES és a magyar Political Capital alapítványok által a migrációs álhírekről rendezett konferencia ilyen alkalom volt, ugyanis azon részt vett Cseh Gabriella, a legnagyobb közösségi oldal kelet-közép-európai szabályozási vezetője, akinek a mondandójára a legnagyobb figyelem irányult. Ennek lényege az volt: a site csak egyfajta közvetítő közeg, s bár megpróbál mindent megtenni, de nem felel azokért a tartalmakért, amelyeket a felhasználói megosztanak rajta.
Érthető az Fb képviselőjének ezen eseményen mutatott visszafogottsága, hiszen a portál immár öt éve tőzsdére ment, s az egyik legértékesebb céggé vált. Piaci értéke jelenleg csaknem 440 milliárd dollár (több mint 120 000 milliárd forint), így közel sem mindegy, ki hogyan nyilatkozik a vállalat nevében.
A Facebook 2017 első negyedében is szárnyalt, háromhavi forgalma 8,03 milliárd dollárra, azaz több mint 2200 milliárd forintra nőtt, ami az egy évvel korábbihoz képest közel 50 százalékos növekedés. Az összeg legnagyobb része pedig reklámbevétel: március végéig 7,86 milliárd dollár volt a fizetős posztok és egyéb hirdetések értékesítésének összértéke.
A nagyvállalat tehát látványosan kerüli a negatív híreket, és távol tart magától minden olyan állítást, amely a további bővülés útjában állna. A vélemények korlátozásának, a cenzúrának a vádja pedig ilyen lenne, ezért az ezzel kapcsolatos vita elől messze kitérnek, az ugyanis ártana az üzletnek. Amilyen egyszerű az üzletpolitika, olyan modern is egyben. A nagy virtuális piacterekhez hasonlóan a Facebook szintén egy nyitott platformot kínál, ahol mindenki, aki regisztrál, megjelenhet, ismerkedhet, elmondhatja véleményét, vagy éppen vitatkozhat másokkal.
Éppen ez az egyik fő kritika is a veze-tő közösségi oldallal szemben, ugyanis a magát technológiai platformként meghatározó cég nem állít elő saját tartalmat, csupán a mások által gyártottakat jeleníti meg – legyenek azok hétköznapi bejegyzések vagy akár profi reklámüzenetek. Ahogy az utasközvetítőknek sincs saját taxijuk, avagy a szállásközvetítőknek saját szállodájuk, úgy a közösségi oldalakon is a kereslet és a kínálat megjelenítése, valamint minél hatékonyabb kiaknázása az üzleti modell.
A siker pedig garantált. A Facebook 1,94 milliárd regisztráltjának közel kétharmada (1,28 milliárd fő) mindennap ránéz a közösségi oldalra. Ráadásul nem kurta időre, mint egy híroldal esetében, hanem átlagosan 20 percre. Minden egyes percben 510 ezer kommentet írnak, 136 ezer képet töltenek fel az emberek, azaz naponta hozzávetőleg 734 millió hozzászólás íródik. A Zuckerberg-galaxis filozófiája, hogy előbb rászoktatják a mezei felhasználókat az oldalra, majd rájuk engedik az üzleti felhasználókat, s végül abból lesz pénzük, hogy a felhasználókból fogyasztókat csinálnak.
Az Fb fő célja, hogy az emberek a lehető legtöbb időt a lehető legkellemesebb körülmények között töltsék náluk. Erről a feltöltött képek, tartalmak, vélemények és megosztások sorsáról döntő algoritmusok mellett a felhasználói feltételek is gondoskodnak, amelyeket többségünk olvasás nélkül fogad el.
Az általános fogalmak és jogi kategóriák mögött több száz oldalas kézikönyvek, belső képzések és precedensek százai állnak – derül ki a brit Guardian napilap írásaiból. Május 21-i nagy cikkükben az Fb szex, terrorizmus és erőszak témájú, meglehetősen távolságtartó belső szabályzatát mutatták be, olajat öntve a közösségi média szerepéről és felelősségéről zajló vita tüzére.
Ez a disputa a 2016/17-es „nemzetközi választási évben” a hivatalos politikát is elérte. A brexit, az amerikai vagy a francia elnökválasztás, az osztrák és a német tartományi választások a világ és Európa jövőjét is meghatározzák, ráadásul Oroszország, Kína és más feltörekvő hatalmak a hibrid hadviselés részeként élnek a propaganda, trollkodás, valamint álhírterjesztés eszközeivel is. Ezzel szemben a nyugati politikai és érdekcsoportok – Mark Rutte újraválasztott holland kormányfő szavaival – a „jó populizmus” mentén szállnak harcba.
A választási évhez közeledve a német kormány egyre csak szorongatta a Facebookot, amely az Európai Bizottság gyűlöletbeszéd-ellenes Code of Conduct-tárgyalásának első fordulójáig átlagban csak a kifogásolt posztok 30-35 százalékát törölte, szemben a videomegosztók sokkal jobb, 90 százalékos eredményességével. Azóta már a második forduló zajlik, és immár a Facebook is 80-90 százalékon teljesít.
A folyamatot az a német törvényjavaslat is gyorsította, amely a nagy közösségi oldalakat akár 50 millió eurós (15,5 milliárd forintos) büntetéssel is sújtaná, amennyiben azok teret adnak a gyűlöletbeszédnek. Igen ám, de mi minősül annak, s mi tartozik a szabad véleménynyilvánítás hatálya alá? Illetve hogyan lehet ezt napi több mint 700 millió komment esetén ellenőrizni? Akár segít ebben sok automata program, akár nem. (Persze tudjuk, hogy segít, de hatékonysága sohasem lehet 100 százalékos. Nem is csoda, hogy az Fb már ma is 4500 emberi „cenzort” alkalmaz, létszámukat pedig háromezerrel növelné a következő évben.)
A Facebook több úton indult el: Angliá-ban például azzal próbálkoztak, hogy a felhasználók az egyes vitatott témáknál (ilyen lenne pl. a politika is) kapcsolódó cikkeket is kaptak, hogy teljeskörűen tájékozódhassanak. Németországban elsőként az egyik legnagyobb médiavállalkozás, a Bertelsmann Arvato nevű cégét bízták meg a tartalomszűréssel. Ez év elejétől pedig a Correctiv nevű tényellenőrző irodát választották a német Fb-hírek valóságtartalmának ellenőrzésére. A többi felhasználó által hamisnak ítélt (egy gombbal jelezhető ez) bejegyzést német viszonylatban mindössze a néhány tucat alkalmazott egyike vizsgálja. Majd indokolt esetben „Vitatott tartalmú bejegyzés” címkével és a témához kapcsolódó további hírek linkjével látja el. A bejegyzést nem törlik, de a címke marad.
A Pew Forum elemzőcég szerint azonban nem lesz csőlátásuk a fac-e-booko-zók-nak, sőt: egy 2016-os kutatásuk alapján a válaszadók többsége a közösségi oldalon inkább találkozik a sajátjától eltérő véleménnyel, mint a való világban.
A sokszínűség megőrzése érték (lenne), ám a valóságban, úgy tűnik, a Pew Forum tévedhet: az Fb algoritmusai a gyanú szerint egyre inkább a hasonló véleményű és érdeklődésű felhasználókat kötik össze, így azok egymás véleményét visszhangozzák. Ebből legalább kevesebb a baj – gondolhatják az amerikai közösségi oldalnál.
Hogy mi a gyógyír az elharapózó álhírekre és a tudatos dezinformációkra? Vagy épp a rosszindulatú zaklatásokra? Egyelőre e megoldásoknak csak csírái léteznek. Magyarországon még talán azok sem, hiszen a sok ezer „cenzorból” legfeljebb néhány tucat tudhat magyarul, ám hogy kik tiltanak le bennünket, kik ellenőrzik a hozzászólásainkat, az rejtély, amelyre rákérdeztünk ugyan, de lapzártánkig nem kaptunk választ a Facebook illetékeseitől.
