LELEPLEZŐ EREJŰ REGÉNY A GOOGLE VILÁGÁRÓL | Jessica Powell tizenegy évig vezető volt a Google-nél,
felelt a nemzetközi vállalat teljes belső és külső kommunikációjáért. Mégis kiugrott, s nagy hatású, figyelemfelhívó fikciós szatírában ment neki a beképzelt és nagy hatalmú techvilágnak. Egyre több jel mutat arra, hogy a szilícium-völgyi nagyvállalatok háza táján nagy a baj.
Már-már azt gondoltuk – tisztelet a kivételnek –, hogy az óriáscégek új generációja, élükön az egykor még startupként indult Google-lal, értünk van. Kezdeti jelmondatuk is az volt: Don’t be evil (Ne légy gonosz).
Nagyon klassz dolog volt ez abban a formában, ahogy elindult. A társaság géniuszokat alkalmazott ezer-, sőt tízezerszámra. A világ „legzseniálisabb” vállalata azonban ma már közel sem olyan penge, és messze eltávolodott az eredeti mottótól. De nem csak a Google, ugyanígy az Amazon, a Facebook, az Uber, az Airbnb és még több tucat társuk. Aki egy kicsit is mögéje néz a dolgoknak, illetve megtekinti az elmúlt egy-két év botrányait, ügyeit, trendjeit, az rögtön látja ezeket a megszépítő kifejezéssel „kihívásokként” jellemezhető, eléggé szörnyű történeteket. A cenzúrázásokat, a terjedő álhíreket, a választások befolyásolását, a durva visszaéléseket a felhasználói adatokkal – lásd a Facebook Cambridge Analytica-botrányát vagy az újabb ötvenmillió főt érintő adatszivárgást. Vagy éppen a tiniöngyilkosságokat, amelyekért részben az úgynevezett Kék bálna jelenség elleni nem kellően határozott fellépés okolható. Egyesek szerint százharminc orosz tinédzsert kergettek a halálba.
Ezek az ügyek nem teljesen újak, mégis nagy fordulatot hozott az elmúlt hét. Az történt ugyanis, hogy az Egyesült Államokban megjelent egy nagy hatású könyv, amely végső soron lerántja a leplet a technológiai óriásvállalatokról. Ugyan csupán egy szatirikus regényről van szó, amely bepillantást nyújt egy „fiktív” techmamut életébe, de – kis túlzással – mégis a fél világ erről beszél most. Egy könyvecske nem sok vizet zavarna, a szerző személye ad súlyt a dolognak.
A The Big Disruption (kb. A nagy változás) című regény írója, Jessica Powell nem kevesebb mint 11 éven át volt fontos vezető pozíciókban a Google-nél. Tavaly augusztusban a társaság kétszáz fős kommunikációs részlegéért felelt, és közvetlenül a cégvezérnek, Sundar Pichainak jelentett. Azaz Powell kifejezetten közel volt a tűzhöz, belülről látta a folyamatokat. Ezzel nyilván ő is tisztában volt, ezért vállalta valódi nevével a kötetet.
NE LÉGY GONOSZ!
A műnek persze nem a szépirodalmi értéke az igazán jelentős, hanem az a tény, hogy a Google és társai milyen elképesztően arrogánsak, mennyire „eltévedve” működnek. Jessica Powell kritikája ugyanakkor elképesztően jól időzített dolog, hiszen a Google-tulajdonú YouTube cenzúrázása, a néha élőben közvetített öngyilkosságok, a számos rossz dologra használt videóüzenet és társaik idején tényleg nagy képzelőerő kell ahhoz, hogy a cég jelmondatához való bármiféle igazodást találjunk. Hacsak mi nem szólítjuk fel az eddig mindenki megmentőjének beállított társaságot: Google, ne légy gonosz!
Persze a szerző maga terjeszti ki szatirikus megállapításait a Facebookra vagy az Amazonra, melyek alakulásuk idején szintén a net szabadságáról, a választási lehetőségek sokszínűségéről beszéltek. Mára viszont információs, kereskedelmi és más monopóliumok lettek. Nagyobbak és befolyásosabbak annál, mint amiről korábban a legtöbb monopolcég álmodhatott. A Google és a Facebook pontosan tudja, mit szeretünk, mit szeretnénk, hogyan gondolkodunk, az Amazon azt, hogy mit szoktunk vásárolni, sőt azt is nagy valószínűséggel megjósolja, mit szeretnénk karácsonyra.
Ezzel az elképesztő információs hatalommal azonban közel sem csak élni, hanem visszaélni is lehet! Ez a lényege Jessica Powell „kiáltványának”. Annak a műnek, amely éppen akkor érkezett, amikor a világon egyre többen nyitják ki a szemüket, és nem véletlen, hogy most az uniós hatóságok fenyegetik 1,63 milliárd dolláros megabírsággal a Facebookot, amely nem volt eléggé óvatos, így ötvenmillió felhasználójának a teljes hozzáférése idegenek kezébe kerülhetett.
ŐRÜLT ÖTLETEK
De nézzük, milyen cifra – persze tudjuk, szatirikus és nem valódi… – példákkal írja le a szilícium-völgyi cégek beképzeltségi őrületeit a tűzhöz közel ült szerző.
A kedvenc példám az, amikor az egyik vezetői értekezleten felmerül egy kezdő, de szépreményű startupnál: vállalati logóval ellátott műpéniszt kellene osztogatniuk. Egy másik ötlet arról szól, hogy akkor lehetne kiválóan növelni a felhasználók számát, ha a startup megoldását zárt és titkos szexcsoportok megszervezésére használnák. Powell szerint ez utóbbi tényleg felvetődött (nem okvetlenül a Google-nél), ráadásul az ötletelés során fel is került arra a bizonyos fehér táblára a tárgyalóban!
Ám a vicces elemeket félretéve: a kitálaló PR-vezető mondandóján nagyon is érdemes (lenne) elgondolkodniuk az egykori „nem gonosz” vállalat vezetőinek és persze tucatnyi hasonló társuknak.
Miként van az, hogy a világ megmentői, de legalábbis jobbá tevői szemet hunynak afelett, hogy a véleménynyilvánítást a gyűlöletbeszédre hivatkozva erősen korlátozzák a cenzoraik? Vagy ami még súlyosabb: tinédzserek öngyilkosságai, ártatlan és befolyásolható emberek különböző hadseregekbe (például korábban az Iszlám Államba) toborzásai jó ideig ellenőrizetlenül mehettek ezeken a platformokon? Hogy is van ez? Ki ment meg kit?
Ráadásul ilyen esetekben, amikor rosszhiszemű felhasználókat kell kitiltani, gépi nehézségekre, az algoritmus bonyolultságára hivatkoznak. Ám amikor cégeknek vagy éppen politikusoknak kell eladni a felhasználók adatait, preferenciáit, érdekes módon egészen pontosan, hibátlanul és gyorsan működnek ugyanezek az algoritmusok… Hogy is van ez, kérem szépen?
És ami a legfontosabb: ezeket a kérdéseket már nem én teszem fel, vagy néhány magamfajta szkeptikus, örök kétkedő, hanem egy olyan menedzser, aki tizenegy évet húzott le a Google-nál, fontos pozíciókban. Majd, mondjuk ki, megcsömörlött attól a kommunikációs rettenettől, ellentmondáshalmaztól, amelyet a világ megmentőjének a szerepében tetszelgő, sokszor és egyre többet hibázó technológiai multik a nyakunkba öntenek.
