Meg is érkezett az, amiről a jövőkutatók jó ideje álmaikban, a technológiaszkeptikusok pedig rémálmaikban gondoltak, és aminek összeesküvés-elméleteivel tele van az internet. Emberek – egyelőre önként – csipet ültettetnek a bőrük alá. Miért? Hogy a munkahelyen kényelmesebben kinyithassák az ajtót, vehessenek üdítőt az automatából, vagy épp a nyomtatót használhassák – de ne rohanjunk így előre.
Egy minapi hír szerint egy svéd startupközpontban már nem kevesebb mint 150 munkatársnak van a bőre alá ültetve egy-egy azonosításra alkalmas kis áramkör! Sőt, havonta szerveznek a becsippelt kollégákkal találkozókat, ahol a többi érdeklődő alkalmazottnak lehetősége van arra, hogy – ingyen és bérmentve – ő is kérje a gyors beavatkozást. A hír a nyugati világsajtót is bejárta a minap, mivel a stockholmi, Epicenter nevű, digitális innovációra, startupokra fókuszáló üzleti központban a dolog nem is kísérleti fázisban van immár, hanem mindennapos gyakorlattá vált! Patrick Mesterton, a mintegy 2000 főnek munkahelyet biztosító centrum alapító ügyvezetője szerint a projekt főként azért népszerű, mert nagy kényelmet jelent a dolgozóknak.
MIRE JÓ EZ?
Például az eddig mágneskártyákkal nyitható céges ajtók egy kézlengetéssel feltárulnak. A rizsszem méretű, alig egy centi hosszú csipet pedig a hüvelyk- és a mutatóujj közti húsos részbe szúrják, egy steril fecskendővel. Maga a csiptechnológia a szakmában jól ismert és széles körben alkalmazott Near Field Communication (NFC)-áramkörökre épül. Zömmel ezeket találjuk meg az érintés nélküli fizetést lehetővé tévő bankkártyákban, a vállalati belépőkártyákban, de a kisállatok nyakörvein is. Ha a kedvencek elcsatangolnak, ezzel lehet őket a legkönnyebben azonosítani. Illetve egyes országokban már rabok azonosítására is használják vagy ezt, vagy hasonló társaikat, az úgynevezett RFID-csipeket, bár ezeket jellemzően nem ültetik (még) a bőr alá.
Persze a kézfejbe plántált NFC-csipek nem csak erre jók. Gyakorlatilag céges belépőkártyaként viselkednek, hiszen pontosan ugyanaz a technológia van bennük. Így például az elterjedt központi, nagy nyomtatók használatakor is kényelmet nyújtanak a kollégáknak. A szerkezet pedig – egyelőre csak az adott irodán belül – a kihelyezett frissítő gyümölcslevek fogyasztására is feljogosít, hiszen így tudják azt nyilvántartani. A dologban – külső szemlélőként – az a döbbenetes, hogy, mint említettük, nem kevesebb mint 150 dolgozó már ezekkel a belépőkkel jár a munkahelyére, többségük csak azért, hogy elkerülje a céges plasztikok otthon felejtése miatti kellemetlenségeket.
PRÓ ÉS KONTRA
Az emberek a hír kapcsán rögtön két táborra szakadtak. Az egyik szélsőséges szemlélet valóban a jövőt látja az ilyen megoldásokban, és a kényelmi szempontokat helyezi előtérbe. A másik reak-ció viszont a látványos elutasítás! Ez utóbbi tábor érvei is könnyen megérthetők. Bár igaz, hogy adatvédelmi szempontból a mobiltelefonok, a rajtuk futó alkalmazások, vagy épp a bankkártyák és a céges belépőkártyák is messzemenően alkalmasak a munkavállalók vagy a vásárlók szokásainak legapróbb mozzanatig történő rögzítésére, itt azért van egy hatalmas különbség. Mégpedig az, hogy egy ilyen implantátumot nem lehet csak úgy, minden további nélkül elhajítani vagy csak letenni. Mert egy telefont, egy plasztikot a sarokba dob vagy a fiókba tesz valaki, de – akár mondjuk egy tetoválásnál – csak bonyolult procedúrát követően lehet megszabadulni e kütyütől. A jogvédők, illetve az állampolgári szabadságjogokért aggódók is éppen ezt az aspektusát hangsúlyozzák annak, hogy egy készülék vagy egy kártya azonosító csipje a bőr alá kerül.
Jelenleg persze passzív eszközökről van szó, ezek memóriáját nem lehet írni, csupán olvasni. Ugyanakkor, ha elkezdenek terjedni a több adatot (például akár csak a test hőjét) rögzítő, a bőr alá ültetett szenzorok, akkor már csak egy ember betegségre utaló hőmérséklet-változásai révén könnyen juthatnak illetéktelenek olyan személyes adatokhoz, amelyek ismerete beláthatatlan következményekhez vezet. Még akkor is érdemes tehát elgondolkozni ezen, ha nem osztjuk az ufóhívők vehemenciájával érvelők nézeteit, illetve a neten igen gyorsan terjedő, a beültetett csipekhez kapcsolódó számos összeesküvés-elmélet eszmefuttatásait.
Visszakanyarodva a jelenhez, a svéd kísérlet nem is ma kezdődött: az első azonosító csipeket 2015 januárjában ültették a vállalkozó szellemű dolgozók bőre alá! A dolog így részben egyfajta médiafelhajtás része is, talán éppen azért, hogy ez a startupműhely nagyobb figyelmet kapjon világszerte. Igaz viszont, hogy 150 ember azért már 150 fő, azaz az alkalmazottaknak lassan a tíz százaléka. Nagyon reméljük azonban, hogy arról nem kell hírt adnunk rövidesen, hogy egy másik cégnél vagy akár állami szervezetben kötelezővé teszik egy ilyen megoldás használatát. Elképzelés ugyanis van bőven, például a digitális dögcédulákról, amelyeket egyes országok hadseregei, rendvédelmi szervezetei már kötelezővé is tettek. Innen csupán egy lépés a bőr alá ültetett csipek elterjedése, legyen szó akár hadi-állami-intézményi, akár üzleti felhasználásról…
