A ROBOTOKNAK NEM KELL FŰTÉS, ÉS PERSZE KLÍMA SEM
A CB Insights nevű elemzőcég a minap a gyártás digitalizálásának állásáról készített felmérést. E szerint lassan halad az Ipar 4.0-ra történő átállás. Ugyanakkor bizonyos ágazatokban óriási léptekkel halad az automatizálás. Olyannyira, hogy kezdenek elterjedni a „sötét gyárak”. Ezek lényege: olyan mértékű az automatizáció az üzemcsarnokokban, hogy oda sem világítás, sem téli fűtés, sem nyári hűtés nem szükséges. Miért? Mert nem dolgoznak bennük emberek, csak és kizárólag robotok. Persze pár hetente jöhetnek a karbantartók, vagy például szükség lehet – később, más helyen – minőség-ellenőrzésre. Mégis, az ilyen gyártóhelyek nemcsak bérköltségeket faragnak, de óriási energiamegtakarítással is telepíthetők.
SCI-FI VAGY VALÓSÁG?
Talán science fictionnek tűnik a dolog, mégsem az. Pedig a neves sci-fi író, Philip K. Dick 1955-ben megjelent, Közterm (Autofac) című novellájában már írt olyan robotokat készítő üzemről, amely az emberiség minden szükségletét ellátja, sőt magukat a gyártó robotokat is robotok állítják elő. Talán nem feltétlenül a novellából vették az ötletet, mindenesetre Japánban már 2001 óta kísérleteznek ilyen üzemmel. Mégpedig a világ egyik legnagyobb számítógép-vezérelt CNC-esztergagép-gyártója, a Fanuc. Itt a karbantartók csak akkor mennek be az üzembe, ha a korábbiakhoz képest egészen más alkatrészt kell előállítani, így szerszámot szükséges cserélni a gépekben. Ez az üzem ráadásul tényleg csavart még egyet a dolgon: az esztergák magukhoz hasonló robotokat gyártanak le automatizált módon, méghozzá napi ötvenet. Az angol szaknyelvben ezt az üzemtípust úgy nevezik, hogy lights out factory.
JÖNNEK A KÍNAIAK
Ám ha azt gondolnánk, hogy ilyen csak Japánban, a csúcstechnika őshazájában létezik, akkor nagyot tévedünk. Ki más, ha nem a kínaiak gondolták volna tovább ezt az ötletet? Méghozzá korunk egyik legnagyobb ipari kihívása, az online rendeléseket-vásárlásokat követő, villámgyors és pontos áru-összekészítés ihlette az elképzelést. A CB Insights friss tanulmánya külön kiemeli az ázsiai ország e-kereskedelmi óriását, a JD.comot, ahol a raktározási és csomag-összekészítési feladatokat a legmesszebbmenőkig sikerült automatizálni. Egy éve kezdett el működni a JD.com sanghaji „sötét raktára”, ahol húsz ipari robot szedi össze, csomagolja be és varázsolja szállításra készre a megrendelt árukat. Itt semmilyen emberi felügyelet nincsen, pedig egy 3700 négyzetméteres, azaz több mint fél futballpályányi területről van szó. A hatalmas raktár hagyományos üzemeltetéséhez nem kevesebb mint ötszáz fő lenne szükséges. Ehelyett a teljes feladattal mindössze öt technikus megbirkózik.
MÉGIS CSUPÁN FANTÁZIA?
Bár Kínában és Japánban már akadnak ilyen példák, valójában még hosszú évek kellenek ahhoz, hogy tömegesen elterjedjenek az ilyen, mondjuk úgy, elsötétíthető üzemek. Különösen annak fényében, hogy az autóiparban például inkább visszafelé lépnek e téren. A Toyota 2015-ben olyan programot indított el, amelynek a keretében az ipari robotjainak egy részét hús-vér emberekre cseréli vissza. A fő indok persze nem a filozofikus elgépiesedés. Inkább az, hogy az emberi munkaerő sokkal rugalmasabb, ha bármit változtatni kell a termelési láncban, illetve a folyamatok fejlesztése, egyszerűsítése során. E program szerint a robotokat csak akkor építik be újra – lépésről lépésre – a termelési láncba, amikor ismét szükség van rájuk.
NEM ÁLLUNK JÓL
Az Amerikai Egyesült Államokban a GDP mintegy 12 százalékát adja a gyártás, mégis gyerekcipőben jár az Ipar 4.0 – állapítja meg a CB Insights. Ennek fő oka, hogy egy gyári gépet évtizedekre vesznek, és a régi eszközök többsége még a legalapvetőbb adatokat sem képes mérni, vagy mondjuk wifin elküldeni egy adatgyűjtő rendszerbe.
Az elemzőcég a gyártási folyamat nyolc alapvető lépését vizsgálta, és arra jutott, hogy talán a kutatás-fejlesztésben várható a legnagyobb változás. Mondjuk a mesterséges intelligencia jól jön az anyagtudományok terén, míg a tervezési folyamatokat a virtuális valóság és a 3D-s nyomtatás pörgeti fel. Ezekhez persze első körben olyan „kváziszabványos” keretrendszerek, azaz platformok szükségesek, mint például a Google Kaggle, a Quantopian, vagy a vegyiparban, gyógyszergyártásban használt Citrine Informatics kutatási megoldása.
De persze jól jönnek a blokklánc-
megoldások is: a British Airways például e technológia révén egységesítette a járatinformációkat, hogy azok mindig naprakészek legyenek. Vagy épp a dán Maersk szállítmányozási vállalat és az IBM tavaly mutatta be azt a blokkláncrendszerét, amely az áruk mozgásának valós idejű nyomon követésére képes. Ehhez a nagy áttöréshez persze az kellett, hogy egy zsarolóvírus miatt tíz napra leálljon a dán óriásvállalat rendszere, és csak az újratelepítés közel kilencvenmilliárdba kerüljön. Ugyanis a dán multinál 4000 szervert telepítettek újra, 45 ezer PC-t raktak be az új rendszerbe, s 2500 alkalmazást konfiguráltak újra. Azaz ez esetben a nagyobb fokú digitalizációt épp a sebezhető IT-struktúra kényszerítette ki.
Borítófotó: Robotnővér egy bangkoki kórházban. A betegeknek még kell fűtés, de ha esztergálnak a robotok, akkor sötétben és hidegben is tudnak dolgozni
