– Erős brandnek tűnik a Brain Bar Budapest. A fesztivált hogyan, honnan hozták eredetileg Magyarországra?
– Tévedés! A Brain Bar nem külföldi licenc, hanem teljes egészében hazai koncepció. Két éve rendeztük meg először, hogy a zenei fesztiválok, a gyógyturizmus és a gasztronómia mellett egy globálisan jegyzett szellemi csúcstalálkozója is legyen Budapestnek. Világszerte akadnak a jövő üzleti, technológiai és kulturális trendjeit fürkésző események az austini SXSW-től a berlini DLD-ig (Digital Life Design), amelyeket ismerünk és figyelemmel kísérünk. Mivel azonban a legjobbak akarunk lenni, másolás helyett újításban gondolkodunk.
– Mik a kihívások egy ilyen fesztivál szervezése során?
– Az alapításkor sem a nagyközönség, sem a szponzorok nem voltak hozzászokva, hogy egy teljes egészében angol nyelvű, nemzetközi vendégsereget felvonultató és kifejezetten a jövőt napirendjére tűző eseménnyel kopogtatunk náluk. Aki látott is korábban hasonló fesztivált, ezt a műfajt inkább Amerikához, de legalábbis Nyugat-Európa híres fővárosaihoz kötötte, s elsőre talán szkeptikusan tekintett egy magyar kísérlet elé. Ezen mostanra túl vagyunk, hiszen a közönség dinamikus növekedése mellett olyan meghatározó piaci szereplők álltak támogatóként a Brain Bar mögé, mint a Telekom, a KPMG, a Google vagy a BMW.
– Milyen tanulságokat vonhat le a közönség az előadásokból?
– Ez az, amit sosem fogunk az emberek helyett eldönteni. Ebben a három izgalmas napban inkább egyfajta térképet adunk a kezükbe: mik a legfontosabb trendek, hogyan értelmezhetők a közeljövő nagy kihívásai. Hogy a Brain Baron elhangzó sokféle narratíva közül ki-ki melyiket tartja a szívéhez közelebb állónak, a résztvevőkre bízzuk. Nem erőltetünk rájuk egyetlen konkrét világnézetet – ám azt nagyon is ambicionáljuk, hogy legyen saját jövőképük. Amire egyébként már ott, helyben kíváncsiak vagyunk: unalmas előadások és kerekasztalok helyett saját színpadi formátumokat, a vitát és véleménycserét előtérbe helyező dramaturgiát fejlesztettünk, amelyben a közönség maga is aktív szerephez jut.
– Mi az igazi sikermérce egy ilyen fesztiválnál?
– Mindenekelőtt az, ha már elővételben elkapkodják a jegyeket. Jóleső érzés, hogy ezt a lécet a múlt évhez hasonlóan az idén is megugrottuk.
– Külföldről is sokan jönnek?
– A Brain Bar nemzetközi elismertsége terén szintén biztató számokról beszélhetünk. Közönségünk harmada az idén már külföldről, kifejezetten a fesztivál kedvéért érkezik Magyarországra. Előzetes várakozásainkkal szemben ráadásul nemcsak a régióból, de Olaszországból, Nagy-Britanniából, sőt Amerikából és a Távol-Keletről is. Tucatnyi külföldi magazin képviselteti magát tudósítókkal. A sokféle mutató mellett számomra mégis az a legfontosabb, hogy a diákok és a tanárok számára már harmadik éve biztosítunk ingyenes belépést. 2017-ben a korábbiaknál is több, mintegy ezer fiatal és pedagógus lehet ott a Brain Baron, közösen gondolkodva, inspirációt gyűjtve, kapcsolatokat építve. Meg akarjuk mozgatni a képzeletüket.
– Béccsel vagy Berlinnel szemben ez a fesztivál jelent előnyöket Budapestnek?
– Szerényebben fogalmaznék, a mi erőfeszítéseink egyelőre a versenyben maradást szolgálják. Mindkét említett főváros számos nagyszabású, kifejezetten az innovációhoz kötődő eseménynek ad otthont, ami fontos eszköz a tehetséges fiatalok megtartásában és persze a jövőt meghatározó, többnyire digitális iparágak döntéshozóinak a megszólításában. Ezek Budapest és Magyarország számára is fontos csoportok. Élményt és közösséget kell építeni nekik. Jó pillanatban vagyunk, hiszen a magyar főváros a dualizmus óta nem élhetett meg a jelenlegivel összevethető infrastrukturális fejlődést. A Budapest 1900 című könyvében John Lukacs által érzékletesen bemutatott korszak eredményeinek, örökségének azonban a szellemi pezsgés, a vállalkozószellemű emberek hálózatosodása is alapját adta. A Brain Barral ezen a komponensen dolgozunk.
– Kik a nagy régiós versenytársaik?
– Ha a Közép-Európában is gombamód szaporodó startupkonferenciákra gondol, a mi ambíciónk nem keresztezi az útjukat. A Brain Baron technológusok és filozófusok, építészek és politikusok, vállalatvezetők, valamint tanárok beszélgetnek egymással. Ez a sokszínűség látványosan megkülönböztet minket a szubkulturális eseményektől, és reményeink szerint magában hordozza egy világszinten is egyedülálló fesztivál lehetőségét.
