A számítógép elindítása után a gmail.com-ot sokan szinte már reflexszerűen írják be a böngészőbe. Az ehhez hasonló népszerű netes oldalak címei alaposan belénk ivódtak, ennek ellenére a többség alig tud róluk valamit. Gondolná, hogy a kereskedésükkel például vagyonokat lehet keresni? Pár hónapja egy kínai borászati cég, a WanJiaHuanGou átváltva 3,7 millió dollárt (mintegy egymilliárd forintot!) fizetett ki csak azért, hogy megkaparinthasson egy doménnevet, a HG.com-ot. Bár óriási summáról van szó, a mindenkori rekordnak ez a vétel a közelében sem jár: 2010-ben ugyanis az Insurance.com-ért (jelentése: Biztosítás.com) 35,6 millió dollárt perkált le egy QuinStreet nevű marketingcég.
Tehát az internetes címekkel nem csupán kicsiben, hanem vagyonokban is lehet kereskedni. De felmerülhet a kérdés: ki felügyeli az elosztásukat? Ki vagy mi döntött például a magyar oldalak körében népszerű .hu tartomány létrehozásáról?
FAPADOS KEZDETEK
A válasz talán meglepőbb, mint elsőre gondolná. A világháló felügyelete ugyanis sokáig közvetlenül az amerikai kormányzat alá tartozott! Hogy a miérteket jobban megértsük, vissza kell mennünk a digitális kor hajnaláig. Az internet elődjét (ARPANet) az Amerikai Védelmi Minisztérium hozta létre még az 1960-as években, a helyi egyetemek és kutatóintézetek számára. Elein-te, ha valaki meg akart látogatni egy oldalt, hosszú kódsorokat kellett bepötyögnie. Aztán rájöttek, hogy egyszerűbb, ha inkább szavakat írunk a böngészősávba. A beírt netes címeket és a tényleges oldalakat egy új rendszer, az úgynevezett DNS (Domain Name System) kötötte össze. Kezdetben a szálak egyetlen embernek, Jon Postelnek, a Dél-kaliforniai Egyetem egyik kutatójának a kezében futottak össze. Az említett urat nem véletlen hívták az internet istenének is: nemcsak kulcsszerepet játszott a világháló kifejlesztésében, de ő találta ki a nagy nemzetközi oldalak végén rendre felbukkanó .com és .org végződést is.
AMERIKAI SZEXVÉTÓ
Mivel a 90-es években már rohamléptekben bővült a felhasználók köre, nagy volt a nyomás, hogy a rendszert az eddigieknél hivatalosabb formába öntsék. Ezért a netes címek felügyeletét egy nonprofit szervezetre bízták, amelyet Postel segítségével hoztak létre 1998-ban. Ez volt az ICANN (Internet Corporation for Assigned Names and Numbers, magyarul körülbelül: Kijelölt Nevek és Számok Internetes Társasága). De az újdonsült szervezet nem kapott teljes önállóságot. Az amerikai kormányzat ugyanis megvétózhatta az ICANN döntéseit.
Még ahhoz is tengerentúli engedély kellett, hogy Magyarországon az Internet Szolgáltatók Tanácsa elláthassa a .hu doménnevek helyi felügyeletét! De ahogy teltek az évek, egyre világosabb lett, hogy a fennálló rendszer bizonyos korlátok közé szorítja a világháló szabadságát.
Mivel a teljes internetes forgalom jelentős részéért a pornográf oldalak felelnek, talán nem is annyira meglepő, hogy az első nagy balhé a szexipar miatt robbant ki. Még a 2000-es évek derekán merült fel, hogy a 18 éven felülieknek szánt tartalmak egy része bekerülhetne a .xxx végződésű címek mögé. Ezeknek a doméneknek az értékesítését külön előírásokhoz akarták kötni. A vásárlóknak írásban kellett volna felelősséget vállalniuk a működésükről, valamint arról, hogy az oldalukon nem terjesztenek számítógépes vírusokat és férgeket. Az Amerikai Kereskedelmi Minisztériumnak azonban nem tetszett az ötlet. Állítólag a választópolgárok levelek özönében ellenezték a lépést. Sokan ugyanis a .xxx tartományban az erkölcstelen site-ok legitimálását látták. A tárca vétója miatt a kezdeményezés akkor bekerült egy fiókba.
FÜGGETLENEDVE?
A hasonló esetek miatt folyamatosan nőtt az amerikai kormányzatra nehezedő külföldi nyomás. Oroszország és Kína például azt szerette volna, ha az internet felügyeletével járó jogkörök egy része átkerül az ENSZ Nemzetközi Távközlési Egyesületéhez. A gyökeres változásokra a múlt év végéig kellett várni. Az amerikai kormányzat októberben lemondott minden korábbi felügyeleti jogáról: az irányítást teljes egészében átvette az ICANN.
Ennek a fejleménynek persze nem mindenki örült. Az egyik leghangosabb ellenző a republikánus Ted Cruz volt, aki leszögezte: még eljöhet egy olyan kor, amikor közel-keleti országok is beleszólhatnak a világháló felügyeletébe, és eltávolíthatják azokat a gondolatokat, amelyek szerintük istenkáromlók. A szövetségi bíróságot azonban nem hatották meg az érvei.
Az ICANN szerint a félelmek egyébként is teljesen alaptalanok: a szervezet ugyanis sohasem szabályozhatta az internetes tartalmakat. Ez pedig csak azért, mert kikerülnek a kormányzat óvó szárnyai alól, nem fog megváltozni. Ők csak a netes címek elosztását felügyelik.A szervezet elnöke, Stephen D. Crocker szerint a váltás fontos mérföldkő volt a net történetében. Mint elmondta: ez a lépés garantálta, hogy a világháló a jövőben is olyan szabad, nyitott és hozzáférhető maradjon, mint amilyennek korábban megismertük. Reméljük, igaza lesz, bár azt nehéz lenne megállapítani, hogy az ICANN függetlensége milyen fokú marad, ha mondjuk a Trump-adminisztráció egyszer fontosnak tartja majd „szorosabbra húzni a nadrágszíjat”.
