Az utóbbi hónapokban az álhírek (fake news), a főként a neten terjedő dezinformáló információk elleni harc jegyében egyre több jel utal arra, hogy a jövőben megjelenhetnek olyan szoftveres alkalmazások, amelyek a közbeszédben elhangzó állítások valóságtartalmát lennének hivatottak ellenőrizni, méghozzá azonnal. Ez azt jelenti, hogy ha egy politikus azt mondja: van lehetőség egyszerre emelni a béreket X százalékkal és Y mértékben csökkenteni az adókat, akkor a program elvileg megkeresné a foglalkoztatási statisztikákat, a bérek és adók, valamint a költségvetési deficit mértékét, a mindezek fenntarthatóságára vonatkozó adatok lehetséges alakulását, majd levonná a „megfelelő” következtetéseket – ami persze a program beállításaitól, azaz a megrendelő közgazdasági szemléletétől is függne. És a verdikt azonnal látható is lenne, méghozzá akár egy valószínűségre utaló százalékkal együtt, ami egy pofás szalagcímet is jelentene egyben a milliók által látogatott oldalakon.
Nos, Soros György – az eBay internet-milliárdosával, Pierre Omidyarral együtt – nemrég pontosan egy ilyen applikáció fejlesztését támogatta meg mintegy félmillió dollárral a Full Fact nevű szervezeten keresztül. A hírek szerint a fejlesztőcsapat októberben már meg is kezdte a szoftver tesztelését, és a tervek szerint novembertől online is működhet az angol nyelvű verzió. Csak kérdés, hogy valóban elfogulatlan és korrekt is lesz-e ez a program, hiszen például Japánnak a hagyományos közgazdaságtan szerint már réges-rég csődbe kellett volna mennie a gigantikus (Görögországénál is 60 százalékkal nagyobb) GDP-arányos államadósságával.
Vagy az európai baloldal kedvenc témáját, a garantált alapjövedelem bevezetését hogyan minősítené egy ilyen applikáció? Erik Brynjolfsson és Andrew McAfee, az MIT világhírű kutatói az amerikai Foreign Affairs magazinban (Human Work in the Robotic Future) tavaly pont arról értekeztek, hogy egy ilyen intézkedés a beszedett szövetségi adók 75 százalékát emésztené fel a 2014-es szegénységi küszöb alapján az USA-ban, így minden másra (kutatás-fejlesztés, oktatás, egészségügy, védelmi kiadások, lakhatás stb.) mindössze 25 százalék jutna a jelenlegi elosztás mellett, vagyis brutális adóemelést jelentene mindez.
Ebbe a folyamatba illik az is, hogy a Facebook az elmúlt időszakban a saját algoritmusaival azonosított több tízezer kamu profilt törölt a populista közbeszéd elleni harc nevében – többek közt a kisebbik magyar kormányzó párt, a KDNP egyébként politikailag nagyon is aktív Facebook-oldalát szintén lekapcsolták a migrációs válság közepette, amit utóbb szerencsétlen tévedésnek állítottak be.
A politikai következmények szinte beláthatatlanok, hiszen egy ilyen tendencia elterjedését lényegében lehetetlen megakadályozni – főleg, ha a nagy internetes cégek is támogatják –, mert az okostelefonok tartalma, a blogok és a szociális média világa a legszemélyesebb privát szférát érinti. Magyarán aligha lehet megtiltani egy külföldi szerveren működő külföldi alkalmazás letöltését egy mobiltelefonra.
Bármit is hoz a jövő, ez teljesen átalakítja a politikusokra vonatkozó követelményeket és az elsajátítandó készségeket. Másfelől az is látható, hogy a jobboldalon elhelyezkedő sikeres politikusok – például Donald Trump és Sebastian Kurz – esetében a személyes varázs, valamint a szubjektív és karizmatikus kommunikáció szintén egyre fontosabbá válik, hiszen a politika az értékek és az elvek küzdőtere is egyben.
Nézzünk meg még pár olyan alkalmazást, amely érdekes, netalán kiszámíthatatlan társadalmi és szociológiai következményekkel járhat. Vegyük elsőként a Csungkingi Kínai Tudományos Akadémiai Intézet és a Sanghaji Csiao Tung Egyetem által közösen kifejlesztett applikációt, amely már nemcsak a csalfa partnereket, hanem a profi és kiképzett hírszerzőket is leleplezheti. Sőt, a korábbi, hagyományos poligráfokkal szemben ez az új eszköz már nem igényel testre rögzített szenzorokat, hiszen az alkalmazás felismeri és értelmezi az ember nemét, arckifejezését, testhőmérsékletét, szívverését, valamint hangjának a jellemzőit. Egy másik, a Torontói Egyetem koponyáinak köszönhető fejlesztés, amely az úgynevezett transdermal optical imaging technológiára épül, az arcbőr legapróbb hőmérséklet-változását is képes figyelemmel kísérni.
A Stanford Egyetem tudósai által pár hete megjelentetett elemzés alapján az is bebizonyosodott, hogy a mesterséges intelligencia már 80 százaléknál is nagyobb arányban képes mindössze öt darab fénykép alapján felismerni a szexuá-lis orientációt. (Miközben az emberek stabilan 30 százalékkal rosszabbul becsülik meg a nemi irányultságot, azaz gyakorlatilag alig 50 százalékos eséllyel tippelgetnek.) Sőt, a kutatók szerint akár a politikai meggyőződés is nagyobb hatásfokkal megbecsülhetővé válhat a jövőben. (Bár ezt személy szerint kétlem.)
Mindez hova vezethet? Gyakorlatilag mindenki stigmatizálható lesz: már ki se kell nyitni a szájat, és az emberek „tényekkel” alátámasztott, számszerűsített értékeket kapnak. Ráadásul, mivel csak a Facebookon közel kétmil-liárd aktív felhasználó van, mindez nemcsak beláthatatlan képi forrást biztosíthat, hanem egyúttal az emberi jogok tömeges megsértésének a kockázatát is magában rejtheti.
Ami pedig a közügyeket illeti, szerintem az sem elképzelhetetlen, hogy néhány év múlva azonnal kiderül, hogy egy-egy politikus, diplomata, cégvezér szövegét, beszédét vagy éppenséggel interjúját pontosan ki is írta, mert addigra már mindenkinek lesz saját, csak őrá jellemző digitális „kézjegye” az interneten. Mindez azt is felveti majd, hogy miként fog boldogulni egy olyan politikus, aki mindössze a neki összerakott panelekből dolgozik, de amúgy nincs mélyebb tudása, sem személyes varázsa, csupáncsak „fel van építve”.
Bárhogy is fejlődjön a technológia, egy biztos: a sikeres politikusoknak és döntéshozóknak nemcsak a mesterséges intelligenciával kell számolniuk és arra építeniük, hanem egyúttal egyre nélkülözhetetlenebb lesz a kreativitás, valamint a személyes és szakmai hitelesség (mint kompetencia és egyéniség kombinációja) is mind a közügyek, mind a
piaci verseny terén.
A szerző az ENSZ emberi jogi és az Európai Parlament foglalkoztatáspolitikai szakértője
Borítófotó: Kőhalmi Péter
