Száz internetezőből mifelénk 80-90-en bizonyosan használják az 1,2 milliárd felhasználót számláló Google Gmail levelezőszolgáltatást. Én az ismerőseim körében még eggyel sem találkoztam, aki a bejövő gmailes leveleinél havonta egynél többször átkattintott volna az Elsődleges nevű fülről-mappáról akár a Közösségi, akár a Promóciók néven elkülönülő mappa tartalmára. (Bár ezek a legfelső sorban, eléggé szem előtt vannak, de a többség nem feltétlenül tud vagy nem vesz tudomást a létezésükről.) Ezzel tehát a bejövő levelek közül – jobbára – ki vannak szűrve az állandóan érkező „Jóska kedveli ezt és ezt” vagy a „Marika üzenetet küldött” típusú közösségi értesítések (Közösségi fül) s a kereskedelmi jellegű hírek, termék- és szolgáltatási ajánlatok (Promóciók fül).
E cikk ugyan nem a Google-ról, hanem a Facebookról szól, ám a fenti példa szerintem igen szemléletessé teszi, mire is készül Zuckerberg mindent felfaló közösségi médiaóriása. Nem csoda, hogy a nemzetközi sajtóban hatalmas visszhangot kapott pár hete az ügy, és rengetegen kommentálták.
Miről is van valójában szó? A Facebooké ma a világ legfontosabb, legnézettebb, legvonzóbb és legbefolyásosabb „médiaterméke”. Ez nem más, mint az üzenőfal, hivatalos nevén Hírfolyam (News Feed) középen. A híradók, az újságok, sőt a hírportálok helyett is a neten lógó generációk 99 százaléka inkább innen tájékozódik a nagyvilág történéseiről. Ráadásul itt nem egy-két percet töltenek egy-két hír elolvasásával, hanem átlagosan napi 40 percet, sokan pedig inkább órákat! Itt nézegetjük, hogy ismerőseink vagy az általunk kedvelt oldalak milyen tartalmakat osztanak meg. Ám nemcsak azt, hogy ki mit evett, hol nyaralt és milyen aranyos a gyereke, hanem azt is, hogy melyek az ismerőseink számára fontos hírek, események – és persze ki mit gondol azokról.
Ugyanakkor a többség abba sem gondol bele, hogy mekkora hatalomról van szó a Facebook esetében. Sok száz vagy éppen ezer feletti ismerősünk minden megosztását akkor sem fogjuk látni, ha tíz percekig görgetünk lefelé, hiszen olyan mennyiségű információról, híranyagról van szó. Az előszelektálást tehát egy algoritmus végzi el helyettünk, amely megmondja, ki mikor mit láthat. Az, hogy ez milyen módszer és rendszer szerint történik, elvben és részben nyilvános, de valójában rejtély. Nyilván számít, hogy mennyire felkapott az adott poszt, hányan lájkolják és osztják meg az első percekben-órákban.
Mit tehet az a média, amelyik el akarja érni a felhasználók ezreit, tízezreit, száz-ezreit, akik nem mennek rá az oldalára, és másutt (például hírgyűjtőkön vagy a Google keresőben) sem találják meg eléggé az információit? Természetesen Facebook-oldalt indít, és oda naponta legalább egy-két hírt feltölt, miután rövidebb-hosszabb idő alatt összekalapozott pár ezer, pár tízezer követőt (lájkolót). Csakhogy – és itt jön a csavar a történetben – attól, hogy egy média (vagy akár egy kereskedő-szolgáltató cég) mondjuk százezer lájkolóval bír és közzétesz egy posztot, azt a legjobb esetben is 5-10 százaléka látja csak a követőinek, sőt, valójában inkább pár százaléka.
Miért? Két okból. Egyrészt ha minden ember minden „tetszikelt” oldala mindig megjelenne, akkor kezelhetetlenül sok poszt ömlene be a közösségi portál hírfolyamába – valahogyan szelektálni kell, mint említettük. A másik pedig: a Facebook üzlet, és ahogy a tőzsdei árfolyam mutatja, nem is rossz biznisz. Ki nem mondott „jelmondatuk” könnyen kitalálható: „Ha látszani akarsz, akkor hirdess és fizess!”
A már említett botrány pedig éppen ebből az elvből következik. A Facebook hat országban (köztük Szlovákiában és Szerbiában) most külön hírfolyammal kísérletezik. Pontosabban a fő hírfolyamból egyszerűen kitiltotta az originális külsős tartalmat. Egyszerűbben: csak az ismerősök és a családtagok posztjai látszódnak ott, míg a külsős oldalakat (például médiás vagy kereskedő-szolgáltató cégekéit) száműzték egy külön helyre – hasonlóan a Google Gmail Közösségi és Promóciók nevű, már emlegetett füleihez. Azzal a különbséggel, hogy a Facebookon ez az új mappa, az Explore Feed (kb. Felfedező Hírfolyam) alaposan el is van rejtve a bal oldali, alig használt menüben, ahonnan három lépés elővarázsolni. Értsd: 100-ból 99 ember bizonyosan nem fogja bekapcsolni.
Szlovákiában már gondot is okoz ez a tesztdolog. Filip Struhárik, az egyedi tartalmakat kínáló Medium.com helyi képviselője szétkürtölte panaszát a nemzetközi sajtóban: szerinte az originális találatok kétharmada eltűnt a szlovák Facebookról! Azaz még erősebben és kristálytisztán kiviláglott: hirdess a közösségi oldalon pénzért, azaz fizess, vagy nem látják a facebookozók, mit osztasz meg.
Hogyan is működik a dolog? Egy médiahír, melyet a tartalomgyártó megoszt mondjuk százezer követőjével, az originális és az ismerősi megosztások révén eddig ingyen és bérmentve elért legalább pár ezer embert, de nem kizárt, hogy ezután ezerhez sem jut el. Azaz a jövőben lehet, hogy még azért is fizetni kell, hogy a saját százezer lájkolónkból akár 4-5 ezer meglássa és megtalálja egy fontos posztunkat.
Persze a Facebook közleményben tudatta: a hat országban (a már említett Szlovákián, Szerbián kívül Srí Lankán, Bolíviában, Guatemalában, Kambodzsában) csak tesztről van szó, amelyet egyelőre (?!) nem terveznek globálisan bevezetni. „Egyelőre” tehát részben fellélegezhetnek a médiatulajdonosok és a vállalatok, ám ettől még tény: a Facebook (és a Google) eluralta a hírfogyasztást is, a legnagyobb információs monopóliumot alakítva ki a világ eddigi történelmében. Mert az internet elvben szabad, de ha az emberek nagy többsége a Google-t vagy a Facebookot használja, akkor a tartalomszűrésnek soha nem látott szintjét kénytelen elviselni. Ha pedig látszani szeretne ott, ahol a többség az online idejének jó részét tölti, akkor nem elég sokat posztolnia, e posztokat sok pénzért reklámoznia is kell a közösségi portálon.
