Amikor az osztrák főváros felé tartanak a magyar utazók, sokan gondolhatják, hogy Ausztria környezetvédelmi szempontból bezzegország, hiszen több száz szélerőművet látni. Valóban kiváló az ország marketingje ezen a területen, de az már kevéssé ismert tény, hogy nyugati szomszédunk Spanyolország és Málta mellett a harmadik olyan európai uniós tag, ahol 1990 óta nőtt a klímaváltozásért felelős szén-dioxid-kibocsátás. Spanyolország esetében egy dinamikus GDP-bővülés és lakosságnövekedés is volt, így Ausztria összességében a legrosszabbul teljesítő államok egyike kontinensünkön. Egyre több osztrák tiltakozik az ellen, hogy Bécs gyakran csak a szavak szintjén áll ki a környezetvédelem mellett. Számukra fontos döntés volt, hogy egy közigazgatási bíróság elmeszelte a fővárosi reptér üzemeltetőjének a harmadik leszállópálya megépítése iránti kérelmét.
LOBBIERŐ
Más kérdés, hogy ezzel veszít versenyképességéből a repülőtér üzemeltetője. A közép-európai térségben vitán felül a bécsi a legfontosabb légikikötő, éves forgalma duplája a közel hasonló utasforgalmú, 10-12 milliós varsóinak, prágai-nak és budapestinek (lásd a grafikont). A növekedési ütemet azonban már nem nagyon tudják tartani, mert a reptér elérte kapacitásának a maximumát. Az üzemeltetők ezt jó előre látták, ezért 16 évvel ezelőtt nekikezdtek az engedélyeztetési eljárásnak. Azóta húzódik az ügy. A Lajtán túl sokszor komolyabb baj van a lassú bürokráciával, mint a kelet-közép-európai országokban.
A bíróság ez év februárjában vonta meg az engedélyt a harmadik kifutópálya építésétől. Ekkor az üzemeltető Flughafen Wien vezetése közölte, hogy megtámadják a döntést. Közben eljárás indult az ügyben ítélkező bírók ellen is. Az osztrák ügyészség megerősítette, hogy nyomoznak ellenük. A bejelentés névtelenül érkezett, a vád: részrehajlás.
A Flughafen Wien mögött jelentős lobbierő áll. A legnagyobb, közel 40 százalékos tulajdonosa a luxemburgi Airports Group Europe-on keresztül egy ausztrál nyugdíjalap, az IFM Global Infrastructure Fund. A valós irányítás azonban az osztrákok kezében van. A dolgozók 10 százaléka mellett 20-20 százaléka van Bécs és Alsó-Ausztria tartományoknak. Mindkettő aktívan kiáll a bővítés mellett, leginkább gazdasági okok miatt. A szocialista vezetésű Bécs és a konzervatív Alsó-Ausztria is erősen lobbizik a beruházás mellett.
De mivel érvelt a bíróság? Az ország hiába vállalt nemzetközi kötelezettségeket a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére, azokat nem tartotta be. Ha megépül az új kifutó, és akár 30 milliósra is bővülhet az utasforgalom, akkor jelentősen nő majd a légi közlekedés emissziója. Így Ausztria szinte biztosan ezután sem tudná tartani a párizsi klímacsúcson vállaltakat, avagy az EU-nak tett ígéreteit. A bíróság szerint ezek nemzetközi egyezmények, így figyelembe kell venni őket.
A beruházás szorgalmazói ezt nonszensznek tartják, és a projekt gazdaságélénkítő hatásait emelik ki. A konzervatívok közül sokan a sajtóban is kifejtették, hogy mennyire problémásnak tartják a másfél évtizede húzódó engedélyezési eljárást. Válaszában a szocialista közlekedési miniszter, Jörg Leichtfried kifejtette: valóban szükséges az ügymenet gyorsítása, ám az ilyen reformokhoz idő kell.
RÁÉRÜNK
Addig is folyik a jogi hercehurca a reptér körül, ami biztosan nem hozza meg a befektetők kedvét a hasonló léptékű beruházásokhoz Ausztriában. A néppárti Reinhold Mitterlehner gazdasági miniszter már egy itthonról szintén ismerős megoldási lehetőséget is bedobott: az alkotmányban kellene rögzíteni a projekt megvalósítását.
Ha másra nem, egy dologra jó az ügy: az osztrák politikai elit végre észrevette, hogy mennyire hosszadalmas és bonyolult a környezetvédelmi hatásvizsgálatok és engedélyezések rendszere. Így talán ebben lesz változás – ha nem is gyors.
