– Megérte visszavásárolni a Fővárosi Vízművek kisebbségi részvényeit a külföldi befektetőktől? Mit mutatnak az elmúlt évek gazdálkodásának számai?
– Igen, Budapestnek egyértelműen megérte visszavásárolni a társaság kisebbségi részvénycsomagját a korábbi francia és német befektetőktől. A Fővárosi Vízművek ma hitelképes, önkormányzati tulajdonban lévő közszolgáltató, folyamatosan bővülő szolgáltatási körrel. Elmondható: amióta kizárólag hazai tulajdonban van a cég, tevékenységi területünk is szélesedett. Ráadásul az, hogy Budapest „birtokon belül” van, lehetővé teszi azt is, hogy folyamatosan pályázzunk európai uniós támogatásokra. A társaság az elmúlt öt évben jelentős fejlesztéseket hajtott végre, s 2030-ig több tízmilliárdos beruházásokat tervezünk.
– Érzi a lakosság is a terhek mérséklődését? Vagy éppen az imént említett vállalati fejlesztéseket?
– Erre is azt tudom mondani, hogy igen, egyértelműen. Ennek hátterében természetesen a háztartások számára végrehajtott állami-önkormányzati rezsicsökkentés áll. Az elmúlt öt esztendő során ugyanakkor több tíz kilométernyi csőrekonstrukciót eszközöltünk, vezetékeket cseréltünk, építettünk át fővárosszerte, kutakat, aknakutakat újítottunk fel.
– Ennek ellenére mi, budapestiek úgy érezzük: van még mit tenni a vízminőséggel. Nem?
– Cégfilozófiánk lényege éppen az, hogy folyamatosan magasabb szintre emeljük a szolgáltatás biztonságát, az ellátás színvonalát. Elmondható ugyanakkor, hogy a minőség tekintetében kifejezetten jól állunk. Az általunk szolgáltatott ivóvíz a hálózati ivóvízre vonatkozó nagyon szigorú európai uniós és a még annál is szigorúbb hazai követelményrendszernek is megfelel. Mindent megteszünk ennek fenntartása érdekében: folyamatosan korszerűsítjük ellátórendszerünket, megújítottuk az elavult klórozási, fertőtlenítési struktúrát, megszüntettük az ólomvezetékeket, s teljes egészében kicseréljük az egészségre ártalmas anyagból, azbesztcementből készült vízcsöveket. A Budapest alatt húzódó 5000 kilométernyi vízhálózat felmérése, korszerűsítése megújított kockázati térképünk alapján történik – ez a korábbi, 2008 óta nem frissített térképet váltotta ki. Ez év végére 98 százalékos lesz a víz- és csatornalefedettség a fővárosban, ami EU-s átlagban is kiemelkedő.
– Tizenötmilliárdért vásárolták vissza a korábban kiárusított részvényhányadot. Azért ebből a pénzből bőven juthatott volna fejlesztésre!
– Pontosabban: 2012 tavaszán Budapest mintegy 14 milliárd forintért vásárolta vissza a közszolgáltató cég közel 18 éve értékesített részvénycsomagját. Ennél az összegnél már eddig is többet fordítottunk fejlesztésekre az utóbbi öt év alatt bevételeinkből, saját forrásainkból. Továbbá a víziközmű-szolgáltatásról szóló jogszabály alapján elkészítettük az úgynevezett gördülő fejlesztési tervet.
– Utóbbi mit irányoz elő?
– Mind az ivóvíz-, mind pedig a szennyvízágazatban több milliárd forintot fordítunk fejlesztésekre, 2030-ig összességében 55 milliárdot is meghaladó értékű beruházásokat tervezünk. Vagyis mi most teljesítjük azokat az eredeti, a privatizáció során tett ígéreteket és vállalásokat, amelyek közül korábban alig néhány valósult meg.
– Visszafelé mutogat?
– Csak a tényeket sorolom: 1997-ben értékesítették a vízszolgáltató és a Fővárosi Csatornázási Művek kisebbségi részvénycsomagját, valamint a cégek irányítási jogát – összesen 34 milliárd forintért. Az így szerzett bevétel hamar „elfogyott”, miközben a vízdíj csak az első tíz évben a háromszorosára, a csatornadíj pedig a négyszeresére nőtt. A vízműveknél, akárcsak a csatornázási műveknél, másfél évtizeden át folyamatosan inflációt meghaladó tarifaemelés volt, miközben a külföldi tulajdonosok csak a vízművektől menedzsmentdíj címén közel 35 milliárd forintot vittek ki Magyarországról.
– Most például olcsóbb díjazni a menedzsmentet?
– A menedzsmentdíj nem a társaság vezetőinek a díjazását foglalta magában. Az a külföldi befektetőket illette meg, független volt a társaság vezetőinek a munkabérétől. De ha már szóba került, megemlíteném, hogy a visszavásárlás óta teljes egészében átalakult a vezetőink díjazása is, és kiemelném: mindössze egy korábbi menedzser jelezte, hogy azért kíván távozni a társaságtól, mert nem akar önkormányzati tulajdonban lévő cégnél dolgozni.
– És a tarifák?
– Vissza kell, hogy térjünk a már említett rezsicsökkentésre: a kormány intézkedései nyomán tíz százalékkal csökkentek a lakosság terhei. A korábbi, önkormányzati hatáskörben lévő díjmegállapítást pedig a központi ármegállapítás váltotta fel.
– Ne mondja, hogy a korábbi időszakhoz képest most minden csupa szép, minden csupa jó!
– Tényeket soroltam, ugyanakkor azt sem hallgatom el, hogy miképp az egész ágazatnak, úgy a Fővárosi Vízműveknek is megvannak a maga gondjai. Kiemelném a különadókat. Komoly tehertételt jelent, hogy vezetékadót kell fizetnünk az egyébként nem a mi tulajdonunkban lévő eszközök, infrastruktúra után. Ez ágazati probléma is, összesen 14 milliárdos kiadást jelent a vízművek számára. Másfelől az úgynevezett Robin Hood-adó is sújtja a szolgáltatókat, hiszen 31 százalékkal adóztatja meg a nyereséget. Szeretnénk, ha a döntéshozók mielőbb újragondolnák és megszüntetnék ezeket a különadókat.
– Említette, hogy a tevékenységi körük is bővült az eltelt években. Mit csinálhat egy vízmű az alapszolgáltatások mellett?
– Arra az óriási szakmai tudásra és tapasztalatra építve, amely a Fővárosi Vízművek munkatársait jellemzi, sikerült kiépítenünk és megerősítenünk a belföldi kereskedelemfejlesztési tevékenységünket. Például van internetes áruházunk, valamint külföldön is egyre komolyabb eredményeket érünk el.
– Külföldön? Már elnézést, de talán nem megtisztított vizet szállítanak Budapestről?
– Szó sincs erről, de – bármilyen meglepő is – a 40 milliárd forintos árbevételünknek mintegy 17-18 százalékát teszi ki a külföldön végzett tevékenységünk. Ennek keretében tanácsadást nyújtunk, high-tech kultúra „kitelepítésére”, projektek megvalósítására kaptunk és kapunk folyamatosan felkérést. Döntően a volt szocialista országokba, továbbá a Távol-Keletre „szállítjuk” a szolgáltatásainkat.
Borítófotó: Kőhalmi Péter
